Így ősz táján komoly szórakozási faktort jelentett régen a sulikban a Nagy Papírgyűjtés. Én legalábbis élénken emlékszem arra a kék gyöngyös karkötőre, amit a legtöbbet gyűjtőként kaptam jutalmul – ja, nem, hanem a barátnőm kapta, én épp lemaradtam róla, és rendkívül irigykedtem.
Mindenesetre volt valami csibészes–vidám–közösségi abban, ahogyan megszálltuk az őrssel a kertvárost, vettük a bátorságot, és becsöngettünk mindenhova: Tessék mondani, van újság?
Volt újság, Nők Lapja, meg Füles, meg Ország Világ, meg Világ Ifjúsága és ilyenek: a félmúlt embere imádott olvasni. Vagy lapozgatni. Vagy keresztrejtvényt fejteni, és egyáltalán – újságot venni.
A papírgyűjtés valahogy átmentette magát a modern korba, és igen, a jelen iskolásai is gyűjtik lelkesen, nem mintha az érte kapott összeg mértéke ezt bármilyen szinten indokolná.
És persze teszik ezt annak ellenére, hogy nem is tehetnék: a hulladék gyűjtése több mint tíz éve hulladékgazdálkodási engedélyhez kötött. Nemrégiben az új hulladéktörvény pontosította ezt, amit elsősorban uniós kötelezettség indokolt. Ezen kívül állítólag azért volt rá szükség, mert az iskolai papírgyűjtésből csak a magánvállalkozók szereztek hasznot. Az iskolák annyiban, hogy esetleg jutalmazni tudtak belőle vagy engedményt adni a következő kirándulás árából.
A legfrissebb hírek szerint azonban – ha megkötésekkel is – mégis gyűjthetnek a gyerekek papírt. Sőt, szabadon dönthet arról az iskola, melyik vállalkozónak adja le azt. Ahogyan az például a Dél-Dunántúli Hulladékkezelő honlapján is olvasható: a nevelési-oktatási intézmények évente kétszer, alkalmanként maximum öt napig szervezhetnek papírgyűjtést, mely során “a velük jogviszonyban álló gyermektől, tanulótól gyűjtési engedély nélkül, a területükön kialakított átvételi helyen vehetik át a papírhulladékot”. Viszont gondoskodniuk kell a rendeltetésszerű elszállításról olyan vállalkozáshoz, mely rendelkezik a megfelelő tárolási, kezelési, megsemmisítési, esetleg közvetítői, kereskedői engedélyekkel – írja a Teol.hu.
Morvai Szilveszter, a szekszárdi Comenius Általános Iskola igazgatója a honlapnak elmondta, eddig minden évben összeszedték az újságokat, ami alkalmanként 15 ezer forint körüli összeget “hozott”. Ebből a pénzből vásároltak már magnót, amit énekórán használnak, fényképezőgépet, illetve a különböző, gyerekeknek járó jutalmakat finanszírozták.
Hurrá, nem szakad meg tehát a szép, gazdasági szempontból talán nem túl jelentős, ám pedagógiailag (úgy is, mint szelektív hulladékgyűjtés, környezetvédelem, zöld gondolkodás és társai) komoly potenciált rejtő gyakorlat. Ha a csapatnak van hozzá kitartása…
A ti környéketeken dübörög még a biznisz?
