Hamburger Katalin jógaoktató és a Pécsi Tudományegyetem felnőttképzési karának elsőéves hallgatója, a második szakját vette fel a FEEK-en. Így, 73 évesen ez számára a világ legtermészetesebb dolga – írja a bama.hu.
Mint kiderült, Katalin öt éve jógaoktató, ebbe 68 évesen vágott bele. Magával a jógával kilenc éve találkozott, és első látásra szerelem volt. Most “mezítlábas” oktató, a célja a mesterképzés, ám ilyet idén nem talált. Addig is, hogy ne legyen üresjáratban, ahogy ő mondta, újra felvételizett a pécsi egyetemre.
“Az első egyetemi diplomámat is a FEEK-en szereztem, 2013-ban államvizsgáztam – mondja az élénken csillogó szemű nő. – Az első itteni szakom az emberierőforrás-tanácsadó volt, ami maga az élet, a mindennapi gazdaság. Akkor még megvolt a könyvelő-tanácsadó cégem, ahhoz nagyon illett. Most a kulturális mediáció szakot vettem fel, amiben benne van minden, ami ahhoz kell, hogy rácsodálkozzam az életre, a művészetre és a kultúrára.”
Katalin elmesélte: 22 éve elsősorban a cégével foglalkozott. Jógázni, majd jógát oktatni akkor kezdett, amikor a vállalkozás már ment magától. Amióta viszont egyetemre jár, saját bevallása szerint is a föld felett lebeg három méterrel. Ez főleg akkor csúcsosodott ki, amikor az első felvételije után felhívta egy húsz év körüli lány az Oktatási Hivatalból, hogy javítsa ki a születési dátumát. Nem titkolta: annyira boldog volt, hogy meg sem sértődött rajta.
“Külföldön ez természetes, nálunk viszont még nem divat – mondta Katalin. – Volt is gyomorszorítás, amikor először bementem az egyetemre, hogy kinéznek, de szerencsére nem történt meg. Igaz, a fiatalok mellett voltak a csoportban ötven felettiek is.” Az önbecsülés hajtja a tanulásban, lányának, vőjének is három diplomája van. Igazán szívesen pedig azért jár be az egyetem karára, mert itt otthonos, kedves vele mindenki a portástól a könyvtárosig.
Katalin azt vallja: a jóga segít a test, a tanulás pedig az agy frissen tartásában. Persze ahhoz, hogy valaki úgy élje az életét, mint ő, más is kell.
Katalin Pécsen három évig Parkinson-betegeknek tartott órákat. Nagyon szép eredményeket értek el, az orvosoknak is sokszor leesett az álluk. Szívvel-lélekkel a betegekkel volt, nagyon szerette őket. A velük töltött három év alatt azonban hárman is meghaltak kísérőbetegségekben. Ez és a betegek szenvedése annyira megviselte a csupa szív jógaoktatót, hogy a családja hosszas unszolására abbahagyta, mielőtt ő is belebetegszik. A vívmány azonban megmaradt: a Parkinson-kórosokat tömörítő egyesületnek azóta is tartanak jógaórákat.
