De olyan őrült természetem van, hogy szeretem a korlátlan adatforgalmat, a szélessávot, az iptv-t. Szeretem reggel a híreket elolvasni a telefonomon, szeretek pár szót váltani a Facebookon az Olaszországba, Angliába, Németországba vándorolt barátaimmal. Szeretek rákeresni a reggeli kávém mellett arra a dalra, amit a rádióban hallgatok. Szeretem értekezlet előtt átolvasni a kedvenc oldalaim híreit, és igen, feldob ebédidőben, ha egy kétperces videóban egy pici gyerek rázza az AC/DC slágerére. Szeretem azt a szabadságot, hogy délután az online check-in segítségével 3 perc alatt becsekkolhatok a fapadosra, hogy kimenjek a haverokhoz, akik London mellett élnek. Szeretem, hogy ezt megtehetem, és nem kell plusz adót fizetnem, vagy tárcsázós internetre várnom 45 percet. Szeretem, hogy nem korlátozzák azt a jogomat, hogy olyan cikket olvassak el, olyan szerző tollából, ami vagy aki engem érdekel. Szeretem, hogy esténként kutathatok kicsit a wikipédián, hogy még többet megtudjak a kedvenc történelmi szereplőimről, a Mediciekről. Szeretem, hogy lefekvés előtt megetethetem a hülye kecskéket a Hay Day játékban, és szeretem, hogy a két nappal korábban felvett Walking Dead sorozatot úgy nézhetem meg, hogy nem pörögnek az okostévén a gigabyte-ok.
A korlátlan, nem megadóztatott internet a szabadság, a tudás, a fejlődés nélkülözhetetlen eszköze. Biztosan Önök is szeretik a YouTube-on megnézni a 6:3-at, vagy elolvasni egy jó filmkritikát. Na ugye! Akkor kérem, gondolják át!
Még a netadóról |
