Van az úgy, hogy egy pillanat alatt nagyon kínos helyzetbe kerül valaki a nyelvtudás hiánya miatt. Különösen ha vezető állami tisztségviselőről van szó. Ilyen a hétfői eset, amikor a NAV elnöke gondolt egyet és elment egy találkozóra az amerikai ügyvivővel (aki mondjuk erről mit sem tudott), de a helyszínen annyit sem bírt mondani: “bocsánat, én nem beszélni angolul”. Túlzott leegyszerűsítése lenne a dolognak a részünkről, ha azt mondanánk, az elnökasszonynak meg kellett volna oldania a kommunikációs problémát egyedül, vagy ha nem, hát nem kellett volna ilyen helyzetbe keverednie?
Az ügy kapcsán mindenesetre elgondolkodtunk, hogyan is van ez ma Magyarországon. Kik beszélnek angolul azok közül, akiknek szükségük lehet a nyelvtudásra? 25 éve lehet itthon világnyelveket tanulni. Vagyis a mai diplomás, negyvenes generáció már jó eséllyel felszedhetett némi nyelvtudást a főiskolákon, egyetemeken. A fiatalabbaknak még több esélyük volt, ők már a gimnáziumban, általános iskolában elkezdhettek jellemzően angolul, németül tanulni. (Hagyjuk most az idegennyelv-oktatás színvonalát, az alapfokú nyelvtudás is sokaknak problémát jelent.)
forrás: Flash and Bones Tumblr
Where is it?
Aluljáró, BKV-pénztár. Turista érdeklődik arról, milyen jegyet érdemes vennie, ha a Batthyány térről a Deákra utazik. A pénztáros magabiztosan magyaráz, ugyan tört angolsággal, a lényeg, hogy meg lehet érteni, amit mond. Kellemes tapasztalat, hasonló a pár nappal korábbi esethez, amikor egy BKV-ellenőr mondott valamit egy külföldinek angolul, szintén teljesen értelmesen. Egy kollégám elmeséli, hogy ő nemrég egy rendőrt látott, aki szintén angolul útbaigazított egy turistát a belvárosban, ő is gond nélkül.
Mindenkinek eszébe jut egy történet, nekem is még egy. Sajnos az nem túl pozitív. Az egyik belvárosi (!) ruhaüzletben épp sorban álltam a gyerekkel, amikor egy külföldi egyszerűen azt szerette volna megtudni, hogy melyik emeleten találja a férfiosztályt. Az eladó erre vad mutogatásba kezdett, a vevőktől próbálta megtudni, hogy hogy is van a “mozgólépcső”, mintha enélkül nem lehetett volna válaszolni. Rögtön utána egy másik turista azt kérdezte egy másik eladótól, mennyi a váltószám a centiméter és a hüvelyk között. Az eladó erre még annyit sem tudott mondani, hogy várjon, idehívok egy kollégát, aki segít, mert én a kérdését sem értem. Az ő esetükben nem kérdés, hogy mi elvárható. Miért nem tudnak legalább néhány mondatot angolul?
forrás: tumblr
Álláshirdetések
Ehhez képest sok olyan hirdetésben is szerepel az angol elvárásként, ahol vélhetőleg nem lenne rá semmi szükség. Akkor miért teszik mégis bele? Végignéztünk egy sor álláshirdetést. Nem mindenhol következetesek. Az elvárt nyelvtudás néha logikus, máskor úgy tűnik, inkább csak egy szűrő. És ez rendben van? Hiszen egyfelől régóta évekig invesztál az állam az oktatásunkba (hogy hogyan, az egy másik cikk témája lenne). Kérheti-e cserébe, hogy legalább alapszinten meg tudjunk szólalni angolul vagy németül? Talán igen. Ugyanígy nem kérdés, hogy Vida Ildikótól mi lett volna elvárható a tegnapi találkozón. Az ő esetében még az állami oktatás hiányosságait sem lehet okolni a kudarcért. Talán a munkahelye finanszírozott volna egy alapos nyelvi képzést.
