Nyelvvizsga kontra nyelvtudás – Mire elég az iskola?

Úgy tanítják gyermekünket az iskolában, hogy le tud nyelvvizsgázni, ha akar? A Diaktanito.hu nyelvoktató szervezet segítségével kerestük a válaszokat.

Sokat hallani a gyerektől szeptember közepén, hogy túl sok az anyag, főleg, ha idegen nyelv tanulásáról van szó. Évek óta tudni, hogy a vakáció hosszúsága okán a diákok elszoknak a tanulástól, nem nagyon emlékeznek a korábban tanultakra, mindez az idegen nyelvek tekintetében kiemelten tapasztalható.

A Diaktanito.hu oldal tapasztalatai alapján egyértelműen állítható, hogy sajnos az idegen nyelvből kapott érdemjegy nem feltétlenül tükrözi a valós nyelvtudást, így a rossz jegyekkel állóknak sem kell lemondaniuk arról, hogy valamikor is jól beszéljenek egy idegen nyelvet, viszont az ötösöknek sem szabad hátradőlni, ugyanis a középiskolában tapasztalt elvárások sok esetben messze elmaradnak a későbbiekben igényelt tudástól, azaz a minimum középfokú nyelvvizsgától.

„Sajnos kijelenthető, hogy a gyerekek nem látják magukat reálisan, ami a felvételi és érettségi évéhez közeledve még inkább jellemzővé válik, ez komoly csalódáshoz vezethet. Mindenképpen azt tanácsoljuk a kedves szülőknek, hogy a tanárok véleményét elegyítsék a diákok meglátásaival, és így ítéljük meg a szükséges teendőket, mindenképpen szükséges az objektivitás!” – mondta el Tóth Béla, a Diaktanito.hu nyelvoktató portál vezetője.

Nem lehet egyénre szabott házi feladatot adni a nyelvórákon, hogy minden tanuló abban fejlődjön, amire neki szüksége van, a pedagógusoktól a kapcsolódó munkamennyiség nem várható el. Mindemellett kiemelendő, hogy egy átlagos osztályban nincs lehetőség, hogy minden diák minden órán megszólaljon legalább két mondatot az adott nyelven, ez maximum 10, esetleg 14 fős csoportokban megoldható, viszont ez így az óra nagyobb részét elviszi.

Marad a lutri a nyelvvizsgánál?

„Manapság egy középfokú nyelvvizsga díja 30 000 forint körüli összeget tesz ki, ami nem kis összeg, hogy a diákok csak úgy próbálgassanak, remélve, hogy a következő majd sikerülni fog…” – folytatta Tóth.

Fakultáció kontra alapóra

11. és 12. évfolyamon van lehetőségük a diákoknak fakultációra járni idegen nyelvből (is). A „fakt” lényege, hogy a 3 alapnyelvórához fel lehet venni még heti 2 órát. Ez kiválóan hangzik, így sokan teszik ezt meg. Fel kell hívni azonban a szülők figyelmét, hogy a pluszórák sem jelentenek garanciát: van több iskola, ahol a nagy jelentkezői létszám miatt 20 fő körül van az emelt szintre járók száma, illetve sok esetben külön tanár tanítja az alap- és az emelt számú órákat. „Ez abban az esetben jelent komoly problémát, ha a pedagógusok nem tudják összehangolni az anyagot, és az egyik órán megtanulja a diák, amit 3 óra múlva a másik nyelvórán tanítani fognak neki. Ha egyeztetnek, az sem old meg mindent, ugyanis nem kérdezhetik olyan témában a gyerekeket, amit a másik pedagógusnál tanultak. Apróságnak tűnhet, de mindez komolyan tudja hátráltatni az oktatást, és rontja a minőséget is”.  

Az alapórának a középszintű érettségire, míg a fakultációnak a középfokú nyelvvizsgára kellene felkészítenie – gondolhatjuk, de a tapasztalat azt mutatja, hogy még intézményeken belül sincs belső szabályzatban elfogadott minimum, például 10.-es korban az alapfokú nyelvvizsga szintjére kell eljutni. Minden pedagógusnak kötelező tanmenetet írnia, de az esetek nagy számában ezt nem kéri számon senki, így a fióknak készülő dokumentumokról beszélhetünk.

„A középiskola elején a gyermekek annak örülnek, ha a nyelvórán (sincs) komoly számonkérés, majd az utolsó évben és az egyetemi időkben szembesülnek azzal, hogy mekkora gondot okoz ez. Rövid vagy középtávon megoldást jelent diáktanítót fogadni, és nyelvvizsgára vagy érettségire felkészülni, de hosszú távon a nyelvoktatás minőségének emelése, illetve rendszerének újragondolása szükséges” – állítja a Diaktanito.hu vezetője.