A rendszer nem túl bonyolult: az Ubert előbb az okostelefonra kell letölteni, majd megadjuk az úti célunkat, amihez a rendszer hozzárendeli azokat a regisztrált autókat, amelyek közelünkben vannak. Innentől saját preferenciáink, autótípus, sofőr alapján választhatunk autót, a rendszer értesíti a sofőrt, hogy vegyen fel minket. A tarifa rugalmasan változik, csúcsidőszakokban drágábban, máskor olcsóbban utazhatunk. Ők nem mind profi sofőrök, bárki regisztrálhat, akinek van autója és szívesen szállítana embereket. Az árak is aszerint alakulnak, hogy milyen autót és milyen sofőrt kérünk.
Persze azért jellemzően olcsóbban lehet kijönni, mint ha hagyományos taxival utaznánk. Az utazás végén pedig a sofőrök és az utasok kölcsönösen értékelik egymást a rendszerben, ezzel szűrve ki az alkalmatlan szolgáltatókat és felhasználókat. (Tehát hasonlóan működik, mint az Airbnb lakásmegosztós szolgáltatása.) Közvetlen, készpénzes fizetés nincs az út végén, a díjat a bankkártyánkról vonják le. Nyolcvan százalék megy a sofőrnek, húsz az Ubernek.
Az Ubert a taxisvilág szívből gyűlöli: Párizsban tüntettek ellene a taxisok, Németországban megpróbálták betiltatni, Washingtonban egy másik hasonló szolgáltatással kezdett árháborúba. Mindenesetre mostantól Budapesten is működik.
