Ha a kormány rábólint a KDNP javaslatára, jövő márciustól zárva lehetnek az üzletek a hét utolsó napján. Erről már mi is megírtunk mindent, amit tudni lehet. Legutóbbi cikkünkre rengeteg komment érkezett, a legérdekesebbekből szemezgettünk.
De hova ülnek a pénztárosok?
“Én szívesen dolgozom vasárnap, mert ötven százalékkal több pénz jár arra a napra. Nem baj, lesz helyette szabad vasárnapom, ami nagy valószínűséggel otthon csücsülésből fog állni, mert nem lesz pénz kirándulásra, mozira, vagy épp szülőkhöz hazalátogatni. És nyilván nyugodt pihenés se nagyon lesz, tudván, hogy kevesebb pénzből gazdálkodhatunk. Ja, vagy épp ki leszek rúgva, mert már nem lesz annyi alkalmazottra szükség.”
“Végül is nem gond. Nálunk a vásárlók megszokták, hogy eddig 2-3 vásárló volt egy kasszánál, nagyon ritkán 4, most majd hozzászoknak, hogy lesznek hatan. Csak az a baj, hogy ezért is a mi anyánkat fogják szidni.”
“Nálunk 42 kassza van. Ebből egy normál szombaton 35 biztosan megy. Meg lehet emelni a pénztárosok számát, de hová ülnek?”
Átalakul a rendszer, és ennyi
“Elég sok Tescón belül vannak kis üzletek, velük szemben is kicseszés lesz, mert például 1 darab virágboltért meg 1 darab patikáért nem fogjak fűteni az egészet valószínű.”
“Szerintem nem kell olyanokat vizionálni, hogy na, majd most több tízezren munkanélküliek maradnak. A vásárlói igény megmarad, csak 6 napra fog korlátozódni. Kissé át fog alakulni a rendszer és ennyi.”
“Ha most mindenki szombaton indul el majd vásárolni, mindenhol tumultus lesz, mert nagyon sokan nem tudják ezt hét közben megoldani.”
“Én abból az áruházból tudok kiindulni, amelyikben dolgozom. Hiába lesznek háromszor annyian a vásárlók, nem lesz nyitva háromszor annyi pénztár, egyszerűen azért, mert nincs. Az pedig nem megoldás, hogy egymás ölében ülünk. Ráadásul vannak olyan pénztárosok, akik csak hétvégén dolgoznak. Ha kiesik a vasárnapjuk, vagy lecsökken a heti 20 órájuk 15-re, vagy átmennek hétköznapra, vagy keresnek másik munkát.”
Simán át lehet szokni
“Bár nem a kereskedelemben dolgozom, de egyetértek ezzel a törvénnyel. Persze furcsa lenne eleinte, hogy vasárnap nem tudunk elmenni vásárolni, de simán át lehet szokni. Eddig is felháborítónak tartottam, hogy ha valaki vasárnap is nyitva van, akkor arra az időszakra vegyen fel külön embert, aki szívesen dolgozik hétvégén. Szerintem az emberek 90 százaléka nem szívesen jár szombat-vasárnap, szeretne a családdal lenni, pihenni, szórakozni.”
“Pont a múltkor láttam a tévében, hogy elsején mennyire megnőtt a kisboltok forgalma, mert zárva voltak a multik. Milyen jó lesz: a multik vasárnap is zárva lesznek, ezért a kisboltban ezután nem egy ember fog dolgozni, hanem kettő. Klassz. Őket is jól megmentik.”
“A férjem az építőiparban dolgozik. Az október 23-i hosszú hétvégén a 4 napból kettőt végigdolgozott. Reggel 7-től este 7-ig, 8-ig. Őt miért nem akarja senki megmenteni? Vagy ő nem tagja a családnak? Az elmúlt 25 évünket úgy éltük le, hogy pénteken délben még nem tudtuk, hogy szombaton megy-e dolgozni. És ha nem volt szerencsénk, dolgozott vasárnap is, mert az építőiparban nincs szünet.”
Miért pont a kereskedőkért aggódnak?
“Valóban nem akkora tragédia, ha nem tudok vasárnap elmenni shoppingolni, de miért pont a plázák szúrják a KDNP szemét? Miért pont a kereskedők szabad vasárnapjáért aggódnak? Mi lesz a CBA-ban, egyéb kis boltban, dohányboltban, virágboltban, benzinkúton, pékségben dolgozókkal? Nem beszélve a többiekről, akiknek nincs szabad vasárnapjuk: orvosok, nővérek, rendőrök, tűzoltók, buszsofőrök, vonatvezetők, kalauzok, folyamatos munkarendben dolgozók stb. Vagy a következő az lesz, hogy vasárnap ne legyek beteg, ne égjen le a házam, ne keljen meg a kenyér?”
“A fogyasztói magatartás fog megváltozni, de szerintem nem akkora tragédia, hogy nem tudsz majd elmenni shoppingolni a plázákba. Belgiumban például vasárnap a benzinkutak sincsenek nyitva, automatizált az egész, mégis túlélik az emberek.”
“A Németországban élő, dolgozó ismerőseim szerint abszolút hozzá lehet ehhez szokni, semmi fennakadást nem okoz. Elhiszem nekik. Azt is, hogy a kereskedelmi dolgozóknak is járna a vasárnap, pláne a multiknál kapott »magas« fizetésük mellett nem kéne annyit dolgozniuk, mint egy saját cége sikeréért állandóan készenlétben álló menedzsernek. Ők is megérdemelnék, hogy a családjukkal költsenek el egy vasárnapi ebédet, hogy együtt pihenjék ki a hét fáradalmait – ha akarják, akár semmittevéssel. Egyetlen kérdésem maradt: nem vezetne ez elbocsátásokhoz vagy a fizetések további csökkentéséhez?”
