Könnyű gyakornokságról szóló horrortörténetekbe belefutni: van, akit vidékre küldenek anélkül, hogy útiköltségeit és szállását fedeznék, van, aki még a takarításba is belekóstol. Én is töröltem port, meg főztem persze sok-sok kávét, és vittem-hoztam a patyolatba a főnökeim ruháit, remélve, hogy egyszer talán megleshetem, hogyan készül a neves tévészemélyiség neves műsora. Hiába sertepertéltem ott naphosszat, a műsorral egyetlen kapcsolatom az volt, hogy a záróbuliba meghívtak. A Dolgozó lányhoz hasonló nagy húzásom nem volt – kivéve, hogy egyszer feltűnt, mennyi számlát ad ki a főnököm indokolatlanul, amire ő csak annyit mondott, hogy “nem láttál semmit” – és csak vártam, vártam, hátha lesz az ebédkihordásnál izgalmasabb feladat. Nem sok mindent bánok a múltamból, de az ott töltött meddő, értelmetlen hónapokat igen. Sem tudással, sem szakmai kapcsolatokkal nem lettem gazdagabb. Ez még passziónak is drága volt.
A brit Sutton Trust felmérése szerint egy Londonban élő, fizetés nélkül gyakornokoskodó fiatalnak szállással, rezsivel, étkezéssel együtt – nem számítva a közlekedést – heti 926 fontjába (kb. 370 ezer forint) kerül, hogy dolgozhat. Ha csak a legolcsóbb albérletet vesszük a fővárosban (30 ezer forint), akkor itthon is minimum százezer forintot fizethet az, akinek nem is fizetnek. Ugyan törvény írja elő, hogy 6 hetet meghaladó gyakornoki időre legalább a heti minimálbér 15 százalékát ki kellene fizetni, én még csak fizetetlen gyakornokokkal találkoztam multinál, gyárban és kreatív cégnél. Ők nem olyan szerencsések, mint a népszerű vállalatok óriási túljelentkezéssel futó, utánpótlás-neveléssel is kombinált gyakornoki programjaiban résztvevők, akik kapnak fizetést.
És ha a munka nem elég rossz, vannak azok a főnökök, akik szerint a gyakornok lehet gyerekcsősz vagy kutyasétáltató, csak éppen épeszű, épkézláb ember nem. A legkevésbé sem vonzó, mégis bele lehet ragadni hosszabb időre is. Merthogy a munkatapasztalatra szükség van, senki nem akar rossz ajánlólevelet szerezni, vagy mert egyszerűen nincs jobb.
A ma híres séfek is úgy kezdték, hogy nap mint nap zsákszám pucolták a krumplit, hagymát. A rádióban hallottam, hogy a Hortobágyon senki sem foglalkozik a bojtárokkal, úgy tanulják meg a csikósmesterséget, hogy állnak és figyelik az öregeket. De ők legalább tűzközelben vannak. Viszont nehéz úgy figyelni, ha az embert egész napra vagy a fénymásoló mellé száműzik, vagy a postán áll sorba levelekkel. Miközben mindehhez folyamatosan jó arcot kell vágni.
Ma nekem, holnap neked
Lehet azt mondani, hogy ez mindig is így volt. De ezt az érvet már csak azért is nehéz elfogadni, mert ilyen alapon azt is elfogadhatnánk, hogy a nőket mindig másodosztályúként kellene kezelni, vagy a rasszizmus is rendben van, csak mert évszázadokig így gondolták. A hagyománytiszteletet inkább tartsuk meg más dolgoknak. Nem túl forradalmi gondolat azt mondani, hogy ennek nem így kellene lennie.
A Jobpilot próbát tett, és a gyakornoki hirdetéseknek csupán 20 százalékában fizettek. Holott a munkaadóknak elméletileg a legjobb munkaerő kell, nem az, aki a legszívesebben vállalja el az ingyenmunkát. A fizetetlen gyakornokság törvénytelen és piszkosul kihasználja a fiatalokat, a bizonyos szakokon előírt kötelező gyakorlat legrövidebb időtartama is szűk 3 hónap. Jobb esetben látnak és tanulnak, rossz esetben semmit nem fejlődnek, csak megszerzik a papírt és egy sort a CV-jükbe. Kétlem, hogy az ingyenmunkának jó üzenete lenne: mennyire lesz motivált, mennyire érzi értékesnek magát egy fiatal, ha nem tartják fontosnak a képességeit, vagy ha igen, nem díjazzák ezért? Kinek jó az, ha a munkájához úgy áll, hogy ezt is csak le kell tudni, meg kell úszni? A kiszolgáltatottságukon, szükséghelyzetükön élvezkedni meg egyszerűen aljasság, és csak remélhetjük, hogy ha a fiatalok abba a pozícióba kerülnek, mint most főnökeik, talán nem úgy fognak bánni a rájuk bízott gyakornokokkal, ahogyan velük tették.
Most is a szegények húzzák a rövidebbet
A fizetetlen gyakornoksággal az is a gond, hogy roppant igazságtalan – társadalmi értelemben azokat kényszeríti hátrányba, akiket éppen a gyakornokságnak kellene előnyhöz juttatnia. Én is csak azért várhattam hónapokig a nagy ember felbukkanását az ajtóban, mert egyetemi éveim alatt a szüleim nyakán éltem. A befolyásos szülők akkor is segítenek, ha egy valóban vonzó gyakornoki poszt megszerzéséről van szó. Akinek pénze és talán még kapcsolatai is vannak, az lehetőséget kap. Előnyből indulnak már akkor, amikor a versenypisztoly még el sem dördült. Az eddig is zárt körök zárva is maradnak.
Hallgatni arany
A munkaadó jól jár, a fiatal pedig örül, hogy dolgozhat, és meglesz a szakmai gyakorlata. Akinek nem tetszik, el lehet menni. Sérelmével elméletben bírósághoz is fordulhat, és akár még nyerhet is. A munkaerő-piacon viszont veszítene: szakmán belül nagyon gyorsan híre kelne, és míg a munkáltató nem biztos, hogy ilyen elszánt, öntudatos alkalmazottat akar, a fiatalok attól félnek, hogy megbélyegzik őket, és bírósági ügyük a későbbi munkahelyekre is elkíséri őket.
Ha valami havonta több mint százezer forintba kerül, az minimum legyen élvezetes és/vagy hasznos. Ha gyakornokságról van szó, az élvezet nem szempont, a hasznosság meg egyértelmű. Az viszont szempont, hogy ne a gyakornok fizesse meg az árát.
