Az orangután fogságban, egész pontosan egy német állatkertben született, húsz évvel ezelőtt lett Argentína az új otthona. Az AFADA beadványában azzal érvelt, hogy az emberszabású majom elegendő tanulási képességgel rendelkezik ahhoz, hogy ne lehessen tárgyként kezelni, a bíróság pedig mindent mérlegelve úgy döntött, hogy Sandrát megilletik egy “nem emberi személy” alapvető jogai. Hogy mik ezek? Például a szabadság, így az orangutánt könnyen lehet, hogy közel három évtized fogság után szabadon engedik.
Róla van szó:
“Ez nemcsak a nagy testű emberszabású majmok előtt nyitja meg az utat, hanem más érző lények előtt is, amelyeket tisztességtelen és önkényes módon fosztanak meg szabadságuktól állatkertekben, cirkuszokban, vízi parkokban és tudományos laborokban” − idézte a La Nación című napilap az AFADA jogászának, Paul Buompadrénak a szavait.
Nem ez az első eset, amikor jogvédők fogságban tartott vadállatok szabadon bocsátásáért harcolnak. Meglepő vagy sem, általában nem koronázza siker az erőfeszítéseket. Egy New York-i bíróság például nemrég elutasított egy hasonló beadványt, amelyben egy másik állatvédő szervezet egy magánszemély által fogva tartott Tommy nevű csimpánz szabadon engedését próbálta elérni.
A Buenos Aires-i állatkertnek még van lehetősége, hogy fellebbezzen a bíróság döntése ellen. A jogászuk nem nyilatkozott az ügyben. Az állatkert vezető biológusa viszont igen. Szerinte gyakori tévedés, hogy az állatok biológiai jellemzőit nem ismerők emberi szempontok alapján próbálják értékelni a viselkedésüket, és alaptalanul azt állítják, hogy szenvednek és stresszesek vagy depressziósak lesznek a fogságban. “Az orangután a természetben is magányosan él, csak a párosodás miatt és az utódok nevelése miatt keresi a társai közelségét” − érvelt.
Anélkül, hogy elkezdenénk azon morfondírozni, hogy kinek van igaza az ügyben, vonjunk egy gyors párhuzamot: lehet, hogy nekünk is fel kellene lázadnunk az ellen, hogy Ashát, a budapesti állatkert kétéves kedvenc elefántját fogva tartják? Vagy a kérdés ennél egy kicsit bonyolultabb, mert különbséget kell tenni a már eleve fogságban született, de megfelelően tartott állatok és a természetes környezetben élő állatok befogása között? Mindenesetre érdekes kérdés, hogy mire juthat a dzsungel közepén egy orángután, akit egész életében emberek etettek és neveltek.
Forrás: MTI/Guardian
