Kedves Rikárdó, adunk egy kis útravalót az életedhez

Tudod, milyen nevet választottak neked a szüleid? A germán Richard eredetileg erős fejedelmet jelent, hatalmas, merész uralkodót, aki – a névelemzők szerint – vonzza az embereket, hitet ad és közvetít, életfeladata pedig környezetének vezetése és irányítása.

Mióta megszülettél, a neved mást is jelent: politikai üggyé váltál, bár azt sem tudod, az mit jelent, hiszen most még csak annyi dolgod van, hogy egyél és aludj. A fejed fölött idegen emberek gyűlölködnek és vitatkoznak, támadják a szüleidet, akik ahelyett, hogy a születésed utáni eufóriában lubickolnának, és legfeljebb az éjszakai etetések miatt lennének kialvatlanok, azért nem tudnak aludni, mert képtelenek feldolgozni, hogy kicsi gyermeküket minden ok nélkül bántják. Újabb magyar szavunk van: rikárdózni, a hírek mellett külön taged van, a kereső 259 000 találatod ad a nevedre. Még nem érted, mi ez – és mi sem. Vagyis igen, mert egy ideje már itt élünk, csak naivan abban hiszünk, nem kellene annak számítania, hogy anyukád csak 23 éves, hogy már van két testvéred, és hogy cigány vagy. Mert ha nem cigánynak születsz, mindez meg sem történik. Azon a fotón, amelyen a mamád boldogan, de fáradtan, falfehéren mosolyog rád, ott áll boldog apukád is, akinek sötétebb a bőre. És ez itt, Magyarországon sok ember szemében baj.

Majd sokan el akarják veled hitetni, hogy nem számítasz: sem emberként, sem magyarként. Ez a rasszizmus: már akkor bűnösnek kiáltanak ki, amikor megszületsz. A rasszizmus miatt nem az lesz érdekes, ki vagy, hanem hogy kinek látszol, és életed első percében szinte eldől minden: hol fogsz iskolába járni, hol fogsz lakni, dolgozni. Lehetsz tűzoltó, katona vagy vadakat terelő juhász, tanár, rendőr vagy orvos. Csak hogy rácáfolj azokra, akik esélyt sem akarnak adni neked, és akik elég ostobák ahhoz, hogy ne lássák be: a mi közös problémánk, ha nem szerzel szakmát, ha nem fogod tudni eltartani a családodat, ha nem fogsz tudni dolgozni, amiből többek között nyugdíjat termelsz a most gyűlölködőknek. Ha valakinek lehetne panasza már most, az te vagy.

Nehéz meccseid lesznek, de remélem, olyan iskolába kerülsz, ahol igazi pedagógusok nyitják fel a szemedet a világra, ami hidd el, cudarsága mellett szép is. Hogy a bőrszíneddel járó hátrányokkal, az ellendrukkereiddel megbirkózol, nem lesz kevés, de akit erős fejedelemnek, hatalmas, merész uralkodónak neveztek el, az csak nem fog meghátrálni, ugye, Rikárdó? Én nem tudhatom, csak átérezni tudom, mit jelent cigányként élni a mindennapokat. De láttam fiatal, cigányságukra büszke lányokat, ismerek sikeres, tehetséges romákat, akik nagyon mélyről verekedték fel magukat – ők adjanak erőt, ha úgy is érzed, hogy a többség nem áll melletted. De erről még szerencsére nem tudsz.

Még kicsi vagy, mese való neked. Hallottam egyszer egy szép cigány mesét arról, hogyan teremtette az Isten az embert – talán a szüleid is elmondják majd neked.

Amikor az Isten megteremtette a világot, gondolta, embert is teremt hozzá, hogy ne legyen olyan magányos. Meg is dagasztott egy nagy adag kenyértésztát, megcsinálta az első embert, berakta a kemencébe sülni. Igen ám, de olyan kíváncsi volt, hogy milyen lett az első ember, hogy túl korán kivette a kemencéből. Fehér is maradt, mint a hó. Útjára eresztette a fehér embert, aztán nekilátott sütni egy másikat. Volt még tészta is bőségesen. Jól megrakta a kemencét, nagy parazsat csinált, hát olyan szép barnára sült a következő ember, éppen amilyenre szeretett volna.

Ez lett a cigány.

Na, nekiálltak mulatni, mert az az ember igen mulatós, nótás, táncos kedvű volt, de az Isten előbb berakta sülni a még megmaradt tésztát is. Csakhogy a nagy mulatásban megfeledkezett róla. Oda is égett az utolsó teremtmény! Tiszta fekete lett. De őt sem bánta az Isten. Megáldotta, útjára eresztette őt is. Csak a cigányt marasztotta ott, vele akart mulatni minden holdas éjjelen.

Erre gondolj. És mire nagyobbacska leszel, talán elfelejtődik ez a szörnyűség. Ahogyan elfelejtődött most az is, hogy nem sokkal a te születésed előtt egy másik kisfiú születését ünnepeltük: egy olyanét, akinek a szülei szintén szegények voltak, és sehol nem fogadták be őket egy hideg téli estén, így ő egy egyszerű istállóban, állatok közt jött a világra.