Eddig úgy volt, hogy felvételizhetnek azok is, akik tavaly már tettek egy próbát, ami nem sikerült, viszont nem szeretnék feladni a konkrét továbbtanulási terveiket. Ők vállalták, hogy sikeres vizsga esetén veszítenek egy évet, hiszen a gimnáziumi tanulmányokba nem számíthat bele, hogy közben elvégezték az általános iskolai ötödik, hetedik vagy épp a középiskola első osztályát.
Tegnapig mindebben semmi érdekes nem volt. Kiderült azonban, hogy ez a rendszer egy december 30-ai törvény értelmében megszűnt.
Igen, két nappal az írásbeli felvételi előtt.
A budapesti nyolcosztályos Veres Péter Gimnázium honlapján például éppen ezért tegnap délelőtt óta ez olvasható:
Lehet azon vitatkozni, hogy ez a rendszer jó volt-e. Hogy igazságos volt-e két lehetőséget is adni a bejutásra, hiszen a diák közben egy évet ugye öregedett, okosodott. Az sem rossz téma, hogy jó-e a felvételivel stresszeltetni a gyerekeket már kisiskoláskorban, vagy úgy egyáltalán bármikor. (Más országokban, például Hollandiában egyáltalán nem vizsgáztatják a diákokat.) De ez a cikk most nem ezekről a kérdésekről szól. Hanem arról, hogy ha már egyszer a korábban hatályos törvények szerint minden gyereknek joga volt a felvételit megismételni, akkor
nem töröljük el ezt a jogot két nappal a felvételi előtt.
(A kérdés szempontjából teljesen irreleváns, hogy január elsejétől volt hatályos az új törvény, mert erről csak a héten kaptak tájékoztatást az iskolák, mellesleg a felvételik jelentkezési határideje december 9-én lejárt.)
Mielőtt arra a következtetésre jutnánk, hogy mindegy, úgysem érint olyan sok gyereket (ezt mellesleg nem tudjuk, mert az Oktatási Hivatal sajtóosztálya szerint nincs erre vonatkozó statisztika), jöjjön egy kis empátianövelő sztori az egyik érintettről. Arról, hogy hogyan éli meg ezt egy gyerek.
“Mindenki teljesen ledöbbent”
Lilla ötödik osztályos tanuló egy budapesti általános iskolában. Nővére egy nyolcosztályos gimnáziumba jár. Evidens volt, hogy Lilla is ott folytatja a tanulmányait, azonban tavaly nem sikerült a felvételije. “Sokan azt gondolták, hogy a testvére miatt majd úgyis felveszik, de a ponthatár az ponthatár, és Lilla két ponttal lecsúszott róla – meséli Lilla édesanyja. – Mi sosem tettünk úgy, mintha ez lenne az egyetlen helyes út, de ő nagyon el volt keseredve. Hiába mondtuk mindannyian, hogy ugyan, ez nem élet-halál kérdése, majd választunk egy másikat, csak attól nyugodott meg, hogy megígértük, ha a következő tanévben még mindig szeretné, újra megpróbálhatja. Benne fel sem merült ennek az ellenkezője. Nagyon szereti a nővérét, ő a példaképe, sokszor volt bent a gimiben egy-egy rendezvényen, a testvérétől pedig nap mint nap azt hallja, hogy mennyire imád oda járni.
Előző félévben szorgalmasan gyakorolgatott, nagyon már oda sem ültem mellé, decemberre különösebb gond nélkül írta meg a közel hibátlan feladatsorokat. Boldog volt, amikor beadtuk a jelentkezést. Rafkós kis nőszemély létére elérte, hogy a szombati felvételi előtt kapjon tőlünk két szabadnapot, pihenésként. Tegnap reggel hallottuk a hírt, hogy nem mehet felvételizni. Órákig azt hittük, hogy ez tévedés – láttunk már ilyet –, hosszasan telefonálgattunk, mire leesett, hogy nem, nem az. Megdöbbent Lilla osztályfőnöke is, a gimnázium igazgatója is.
Az az általános vélemény, hogy olyan, mintha a döntéshozók nem lennének tisztában azzal, hogy a másik oldalon hús-vér emberek vannak.
Gyerekek, akik Lillához hasonlóan tegnapelőttig abban a hitben éltek, hogy van értelme a terveiknek, a kitartásuknak és a szorgalmuknak. Mert nem mindig sikerül minden elsőre, és ennek ezer oka lehet. A gyerek azóta egyfolytában sír. Értelmetlennek tartja, hogy tanult a felvételire, és én teljesen megértem, hogy így érez. Nyilván nem fog Lillának tönkremenni az élete, de ettől még érthetetlennek és embertelennek tartom ezt a lépést. Miért is nem lehetett a törvény hatályba lépésével várni még egy évet?”
Ez hát közelről ilyen. És akkor most nézzük a döntéshozó magyarázatát minderre. Jelentkezzen, aki első olvasásra megérti a teljes bekezdést.
| “Nem indokolt az első évfolyamnál magasabb, eredményesen elvégzett évfolyamok megismétlését lehetővé tenni a későbbiekben. Nem is élnek jellemzően ezzel a lehetőséggel a szülők, ugyanakkor egyes esetekben visszaélésekre adhat alapot, hiszen a jelenlegi szabályozás alkalmas lehet lefékezni a tanuló előrehaladását szülői kérésre adott évfolyamokon, ugyanakkor mindez nem garantálja magasabb tudásszint elérését számára.” |
Lilla tehát így járt. És vele együtt így járt még a tanárok becslése szerint a felvételizők három-öt százaléka, vagyis körülbelül 4000 diák.
Igen, ez ma Magyarország.
UPDATE 1.
Cikkünk megjelenése után nem sokkal az említett Veres Péter Gimnázium honlapján a közlemény az alábbi ponttal egészült ki:
“Mindezek ellenére, az adott körülményekre való tekintettel a megjelenő diákokat nem küldjük el.”
UPDATE 2.
Alapos pánik törhetett ki a minisztériumban, ugyanis péntek délutánra a hvg.hu kérdésére kiderült, hogy bár az iskolákat csütörtökön még arra kérték: értesítsék a szombati felvételiben érintett családokat, a rendelet mégsem vonatkozik az idén felvételizőkre…
