Azzal gyakran még egy életerős fiatalnak is meg kell küzdenie, hogy időben átérjen a zöld lámpán, mielőtt elvasalja a kocsisor – nem is beszélve azokról az idősekről, akik nem tudnak sprintelni.
Az utcán sétálva úgy tűnhet, mintha nem is hús-vér embereknek tervezték volna a városokat, hanem cekkerek, babakocsik, kerekes székek és botok nélkül közlekedőknek, akiknek sosem kell pisilniük – lévén a nyilvános vécék hiánya világszerte probléma. Egyenetlen, buckás járdák, hogy jól orra lehessen bukni, rossz közvilágítás, láthatatlan utcanévtáblák, megközelíthetetlen buszmegállók, magas lépcsők: a problémák számosak. Ezen akar változtatni az Egészségügyi Világszervezet (WHO) Idősbarát Város programja. 2006 óta 258 város csatlakozott, hogy a városok fizikai és társas környezetét az aktív időskor kívánalmainak megfelelően átalakítsák.
Egy brit felmérés szerint 2030-ra a világ városlakó népességének egyhatoda hatvan éven felüli lesz.
Az idős emberek elégedettebbek és jobb az egészségük, ha van lehetőségük kimozdulni, emberi kapcsolatokat létesíteni és ápolni, illetve részt venni a közösség életében. Ezzel szemben az “önkéntes házi fogság” elszigetelődéshez, elmagányosodáshoz, az egészségi állapot romlásához vezet.
A 65 év felettiek felének okoz problémát, hogy elhagyja otthonát, 12 százalékuk érzi magát elszigetelve a társadalomtól.
Emlékszem, milyen szívderítő látvány volt a madridi Retiro parkban azoknak az időseknek a látványa, akik a padon ülve, beszélgetés közben pedáloztak a nekik épült játszótéren, míg a férfiak vékonyka karjaikat nyújtogatták. De ezenkívül még rengeteg módja van annak, hogy egy város idősbarát legyen. A WHO listáján 84 szempont szerepel. Íme, néhány közülük, amelyeknek kortól függetlenül mindenki örülne:
- A közterek tiszták és kellemesek.
- Van elegendő zöld terület és tiszta, biztonságos ülőalkalmatosság.
- A járdák csúszásmentesek, elég szélesek a kerekes székkel közlekedőknek, könnyű le- és felhajtani róluk.
- A biztonságot megfelelő utcai világítás, rendőrjárőrök és közösségi tájékoztatás segíti.
- Az épületek táblái jól olvashatók, elég ülőalkalmatosság és vécé áll rendelkezésre, a lift, korlátok, kapaszkodók, lépcsők jól megközelíthetők, a padló csúszásmentes.
- Az idősekkel rendszeresen konzultáljanak a hivatalok, civil szervezetek és szolgáltatók, hogyan tudják őket jobban segíteni.
- Segítik az idősek munkavállalását, önálló munkavégzését, nyugdíjazás utáni képzéseket szerveznek.
Vagyis az elvárások az élet minden területet érintik, a gyakorlati követelményeken (jobb közlekedés, jobb egészségügyi szolgáltatások, idősbarát vásárlótájékoztatás) túl a kommunikációs lehetőségeken át a társadalomban betöltött szerepük megerősítéséig. A lényeg, hogy a passzív idős generáció képét aktívra változtassa, amely nyilván kihat arra is, hogyan gondolkodik a társadalom az idős generációkról, az öregedésről, a segítségre szorulók támogatásáról.
Így csinálják mások
- Manchester Old Moat részén a boltok elé székeket raktak, ahol az idősek megpihenhetnek anélkül, hogy az üzletben, kávézóban vásárolniuk kellene.
- Newcastle-ben úgynevezett vitalitáspadokat helyeztek el: a kartámlák segítségével könnyebb felállni, borításuk pedig meleg tapintású anyagból készült.
- Lyonban a “cyclopousse” biciklis riksaszolgálat, amelyet kifejezetten idősek vehetnek igénybe.
- Eindhovenben egy tervezőcsoport fizikoterapeutákkal szövetkezett, és átalakította az egyik lakónegyedben található lámpaoszlopokat, padokat, kerítéseket úgy, hogy azokat alternatív sportszerként használhassák az idősek.
- Németországban az Adeg és a Kaiser’s üzletlánc boltjaiban a polcsorok között nagyobb a távolság, a padló csúszásmentes, a polcok alacsonyabban vannak elhelyezve, jobb a termékek megvilágítása, és a gondolák, polcok mellett nagyítók lógnak a címke elolvasásához. Magyarországon is van olyan üzletlánc, ahol a bevásárlókocsikra nagyítót rögzítettek.
