– Én nyáron New Yorkba utazom – dobja be minden átmenet nélkül az orrát az átlagosnál picit magasabbra biggyesztő barna kislány, aki a tökéletesnél egy lehelettel korrektebbül, a torka mélyén képezi a két szót: Núú Jórk. A többség nem nagyon tudja elhelyezni a fejében, hol is van ez, csak ketten logikázzák ki, ez olyan hely, ahova a magabiztos kislány utazik, és amit túl kell licitálni. Az egyik orrcsipeszes hableány nem is késlekedik sokáig:
– Én már voltam Afrikában!
– Húúúú! – jön az elismerő, mély morajlás, mert azért Afrika mégiscsak egy könnyebben befogadható infó New Yorkkal szemben. Szeretett volna még a piramisokról mesélni, de egy szőke, göndör hajú, kipirult arcú kislány nem engedi, muszáj neki is mondania valamit. Felszívja magát, nagyon elszánt, koncentrál, fejében az apró fogaskerekek vadul dolgoznak, aztán kicsi okos feje megszüli a választ:
– Nekünk van nyaralónk a Balatonon – böki ki.
A fogadtatás azonban lelombozza, Húúúú! helyett egy keserű fintor a reakció: mindenkinek van nyaralója a Balatonon. Nem is időznek sokat ennél a pontnál, megy a licit tovább: ki ült már repülőn, ki látta már az óceánt, ki utazik tető nélküli autóval a tengerhez… Fülsüketítően hangosak, kacagnak, dicsekednek, hevesen gesztikulálnak az öltöző színpadán.
A nyaralás témakör úgy tíz perc után aztán kimerülni látszik, a beszélgetés épp elcsendesedne, amikor egy apró növésű, törékeny, fekete szemű kislány is végre összeszedi minden bátorságát, és irtó büszkén bekiabálja:
– Az én apukám meg rendőr! – a licit pedig újra beindul.
Olvasd el ezt is!
- “Te, Hugi, tudtad, hogy az Áron cigány?”
- Feldmár: “Ha nem most, akkor mikor?”
- Gyerekek, akik csak élni akarnak
- Segítség! Nem értem, miről beszélgetnek a tinik!
Így beszélget kutya és kisbaba