A Szegedi Gyermekklinikán kezdted a pályafutásodat, majd a 2006-os szakvizsgád után nem sokkal Írországba költöztél belgyógyász férjeddel. Miért?
Dr. Győri Blanka: Akkoriban csak a férjem dolgozott, mert én gyesen voltam harmadik gyerekünkkel. Egy vidéki kórházban, kezdő belgyógyászként nem keresett túl sokat. A hónap végére már rendszeresen adódtak anyagi nehézségeink. Jött egy lehetőség, gondoltuk, miért ne? Belevágtunk. Öt és fél év lett belőle.
Itthon sok embernek az a véleménye, hogy a legtöbb orvost nem kell félteni, hiszen a hálapénzzel ki tudják egészíteni a fizetésüket. Ha pedig mégsem, akkor magánorvosi praxist nyitnak.
A magánorvosi praxis egyelőre Magyarországon nem túl kifizetődő, mivel az emberek nagyon kis hányada engedheti meg magának, és nincs olyan kialakult biztosítási rendszer, amely ezt finanszírozná a szolgáltatást igénybe venni kívánó betegeknek. Bizonyosan van ebben némi igazság, de ami minket illet, a gyermekorvosi ellátás nem paraszolvenciaalapú és a belgyógyászaton belül sem a hálapénz a mérvadó.
A budapesti háziorvosoknál azért jobb a helyzet, nem?
Budapest valóban kivétel, de biztos vagyok benne, hogy azon belül is hatalmas különbségek adódnak. Hidd el, vidéken kevésbé divat a hálapénz. Az sem divat, hogy lépten-nyomon kihívják a háziorvost az emberek. Mi itt tényleg csak akkor megyünk ki, ha nagyon beteg a gyerek, esetleg beteg a szülő is, és nincs, aki behozza a gyereket. Én egyébként nem értek egyet a hálapénz intézményével. Vidéken gyakran tapasztalom, hogy olyanok akarnak adni, akik nem engedhetnék meg maguknak, ilyen helyzetben nemet kell mondani. Ráadásul ez a szélesebb orvosi kört nézve teljesen egyenlőtlen elosztást jelent. Hiszen vajon mennyit ad a sebész annak a csapatnak, akikkel együtt végezte a műtétet?
Dr. Győri Blanka gyermekgyógyász
Magyarországon majdnem 200 tartósan betöltetlen háziorvosi praxis van. Ezeknek a fele vegyes vagy gyerekkörzet. Mi ennek az oka?
Nagyon nehéz ma itthon orvosnak lenni. Gyakran mást sem csinálunk, csak könyvelünk, adminisztrálunk. Muszáj, ugyanis ha nem stimmel valami, azonnal jön a büntetés. Rengeteg a szabály, köztük az értelmetlen is, ez is felemészti az energiánkat. Mondok néhány példát. Írországban kisebb sebészeti műtéteket, például benőtt köröm ellátása, a háziorvos elvégezheti, természetesen csak akkor, ha ez irányban képzett. Itthon a beteget szakorvoshoz kell utalni. Ha én írok fel egy gyógyszert asztmatikus panaszra, jóval drágább a családnak, mint ha azt a szakorvos írja fel. Akire viszont két hónapot kell várni. A szülő ilyenkor ott áll, és nem tudja, hogy mit tegyen. Azonnal szüksége lenne a gyógyszerre, viszont minden fillér számít. Nehezen kezelhető helyzetek.
Látsz különbséget férfi és nő házi gyermekorvos között abból a szempontból, hogy ki melyik nehézséget viseli a legnehezebben?
A férfiaknál talán az anyagi megbecsülés hiányát. Hiszen még mindig bennük van a családfenntartó ösztön, márpedig nem könnyű ma háziorvosi praxisból egy családot eltartani. Talán részben emiatt, az alacsony fizetés, a paraszolvencia hiánya miatt kevesebb a férfi gyermekorvos, házi gyermekorvos.
Korábbi cikkünkben az egyik kollégád azt mondta: a betöltetlen praxisok jó része hátrányos helyzetű településeken van, ahova pedig nem szívesen megy senki.
Biztosan van ebben is igazság. Tény, hogy három gyerekkel nekünk sem volt mindegy például az, hogy milyen iskolák vannak a környéken.
Sok volt évfolyamtársad dolgozik jelenleg külföldön?
Sok. A bátyám is Új-Zélandon van. De nem ez döbbent meg a legjobban. Néhány éve végzős egyetemistákat oktattam. Nem figyeltek, megkérdeztem: “Honnan fogják tudni, hogy mit kell csinálni egy beteggel?” “Miből gondolja, hogy orvosnak készülünk?” – kérdeztek vissza. Kiderült, hogy már a diplomaszerzés előtt meggondolta magát nem egy diák. Ezért is van annyi betöltetlen praxis itthon. Már a kezdésnél kiesik a rendszerből jó néhány szakember, miközben ez a legdrágább egyetemi képzés Magyarországon és a világon egyaránt.
Milyen volt az élet Írországban?
Nagyon érdekes, és sok szempontból könnyebb, mint itthon. A férjem háziorvosként kapott munkát, én egy ír háziorvos mellett dolgoztam részmunkaidőben. Nem volt könnyű elmagyarázni az íreknek, hogy a férjem esetében miért adja fel valaki a belgyógyász karrierjét egy külföldi háziorvosi állásért… Nehezen hitték azt is el, hogy én akkor 500 eurót kerestem itthon, főállásban. Azt pedig végképp nem értették, hogy rengeteg magyar orvos gyógyszercégekhez megy dolgozni, akkora a különbség a fizetésekben. Ami a munkát illeti, összességében nem dolgoztunk kevesebbet, de sokkal több volt a szakmai jellegű feladat. És persze az itthoni fizetésünk sokszorosát kerestük.
2013-ban, öt év után mégis haza jöttetek. Miért?
(Sóhajt.) Amikor már hosszú évek óta kint éltünk, feltettük magunknak a kérdést: hol akarunk megöregedni? Egyértelmű volt, hogy itthon. Tudtuk, hogy ha a gyerekek kint nőnek fel, akkor nem fogunk visszajönni. Másrészt a hazai oktatási rendszert az összes hibája ellenére sokkal jobbnak tartottuk, mint az ír rendszert. A legnagyobb fiunk az ország egyik legjobb középiskolájába jár, imádja, rengeteget tanul a tanároktól. És fontos szerepe volt a döntésünkben annak is, hogy nem szerettem volna az egyre idősebb szüleimet magukra hagyni.
A férjed egyetértett abban, hogy visszaköltözzetek?
Nem, ő szívesebben maradt volna kint. Végül úgy döntöttünk, hogy hazajövünk, de ő ingázni fog. Néhány hetet itthon van, néhány hetet kint dolgozik.
Nem tűnik ideális megoldásnak.
Nem is az. A mi helyzetünkben nincs tökéletes döntés. Sőt szerintem az, aki egyszer már dolgozott kint, nagy eséllyel újra vissza fog menni. Túl nagy a kontraszt.
A szükséges kompromisszumoktól függetlenül elégedett vagy az életeddel?
Összességében igen. Imádom a munkám, egész életemben gyerekorvosnak készültem, semmiért nem adnám oda. Ugyanakkor folyamatosan ott motoszkál a fejemben, hogy jól döntöttem-e azzal, hogy hazaköltöztünk.
