“Gyere haza, fiatal!” program: Csak nem jönnek vissza a magyarok?

Olvasd el a Gyere haza fiatal! – cikksorozatunk első részét

Az alkalmi munkásoknak talán jól jöhet – 28 éves nő, építész (egy svájci cég alkalmazottja, de Münchenből ingázik)

“Én nem mennék haza, de ez egy nagyon összetett kérdés. Nem könnyű ma Magyarországon érvényesülni építészként. Ráadásul átláthatatlanok az előírások, erőtlen az építészkamara, és hatalmas a korrupció a megbízások körül. Nekem itt él a párom is, aki egyébként szintén magyar, most már kialakult a baráti körünk van. Szeretem a lakásunkat, amit bérlünk, a környéket, de valójában az egész várost és azt is, ahogy az emberek gondolkoznak. Jelenleg nincs olyan hely, ahol szívesebben lennék, mint itt. Szerintem egy ilyen kampánnyal azokat lehet hazacsábítani, akik amúgy is csak néhány évet terveztek külföldön. És ilyen értelemben pénzkidobásról is beszélhetünk. Esetleg még azokat érintheti, akik messze nem találták meg a számításaikat a határon túl: alkalmi munkások vagy kétkezi munkások, akiket kihasználnak itt is.”

Szeretnék hazamenni, de ettől a kampánytól függetlenül – 33 éves nő, turizmusból szerzett diplomát (Katarban él, egy utazási irodában dolgozik)

“Ez a kampány engem biztos nem hozna haza, a fizetések otthon túlságosan alacsonyak, a pénz tényleg csak arra elég, hogy az ember túlélje az adott hónapot. Szerintem ez nem élet.  Külföldön az ember – ha jó munkája van – sokkal biztosabb körülményeket tud kialakítani magának, rövid és hosszú távon is, úgyhogy ez a kezdeményezés szerintem is csak azokat hozza haza, akik amúgy is ezt tervezték. Ettől függetlenül nagyon is honvágyam van, és szeretnék egyszer hazaköltözni, de ez teljesen független ettől a kampánytól.”

A pénz beszél, a honvágy marad – 30 éves nő, aki itthon pincér volt (Londonban is felszolgálóként dolgozik)

“Én nagyon szeretnék hazamenni, mert otthon van a családom, a barátaim, és nem kimondottan szeretek itt lenni, de én egy élhető országba mennék haza, ahol nem kell minden nap azon sakkoznom, hogy ha vajon ezt vagy azt megveszem, akkor a hónap végén ki tudom-e fizetni a számlákat. A Gyere haza! program miatt semmi esetre sem döntenék a hazaköltözés mellett. Ez csak tüneti kezelés a fő gondokra. Inkább azoknak az életét kellene jobbá tenniük, akik otthon maradtak, például úgy, hogy megemelik a minimálbért. Én itt kint, Londonban a sokszorosát keresem annak úgy, hogy egyelőre még a legalacsonyabb bérűek közé tartozom.”

“Csak akkor mennék haza, ha nem kellene otthon megszakadni a munkától ahhoz, hogy eltartsam magunkat” – 39 éves nő, nyelvtanári diploma (jelenleg gyógytornászként Bécs környékén dolgozik)

“Sok magyart ismerek, aki Ausztriában vagy Németországban él, de  nem tudok olyanról, aki mostanában szívesen hazamenne. Ezekben az országokban összehasonlíthatatlanul jobb a szociális háló, a családi pótlék, magasabbak a fizetések, itt mi ráadásul kapunk 13. és 14. havi fizetést is. Én sokáig próbáltam Budapesten megélni, de tanárként, albérletben, egyedül eltartva a gyerekemet nem sikerült a bravúr. Már akkor biztosabb volt a megélhetésem, amikor eleinte konyhai kisegítőként dolgoztam Bécsben. Később elvégeztem a legjobb hazai masszőrképzést, és most hetente négy napot dolgozom Bécs mellett. Ebből vígan kifizetem a háromszobás albérletemet, ráadásul minden nap időben végzek, úgyhogy elég időt tudok a kisfiammal tölteni. Ilyen perspektívára otthon nem számíthatok. Én csak akkor mennék haza, ha nem kellene otthon megszakadni a munkától ahhoz, hogy eltartsam magunkat. A honvágy nálam nem játszik nagy szerepet, rendszeresen járunk haza, nagyon közel vagyunk. Ráadásul az osztrákok nagyon kedvesek mindkettőnkkel.”

További cikkek – Magyarok a  nagyvilágban

• Magyarok Londonban: Van-e közük az álmoknak a valósághoz?
• “Külföldön élek, mégsem érzem, hogy elhagytam a hazámat”
• Orvosok és művészek mennek el felszolgálónak
• Akár 600 ezer magyar is dolgozhat külföldön
• Megszakad a szívem a reptéren: Anyák itthon, a gyerekeik külföldön

“Nyaralni jó haza menni és a kultúra miatt!” (Gábor, 41 éves, fotós, Spanyolországban dolgozik)

“Lassan 8 éve, hogy kijöttem, anyagi okok miatt. Gondoltam, keresek egy kis pénzt, aztán irány vissza, aztán lassan rájöttem, hogy sokkal élhetőbb itt az élet, és nem a pénz az, ami igazán számít. Ha még meg is tudnám keresni azt a pénzt otthon, amit itt, most akkor sem mennék haza, mert az alaphangulat nagyon lehúzna. Amíg otthon vagyok, csak egyetlen egyszer kell metróznom, hogy meglássam, miért NE menjek haza. Fáj a szívem, amikor ezt látom, de én nem tudnék visszazökkeni ezekbe a hétköznapokba. Ha valami mégis haza csalogatna, azt hiszem, az a kulturális lehetőségek végtelen tárháza, főleg Budapesten. Amikor otthon vagyok, azt sem tudom, hova szaladjak. Imádom, hogy minden percben történik valami! Összességében ami a munkán, politizáláson, hivatalos ügyintézésen, közhangulaton kívül esik az mind vinne haza, a baj csak az, hogy az élet nem csak nyaralásból, kultúrából és szórakozásból áll.”

Mibe szocializálódik a gyerek? – 33 éves nő, közgazdász (jelenleg ő is, informatikus férje is Norvégiában dolgozik)

“Mi alapvetően nem is azért jöttünk ki, mert otthon nem tudtunk volna megélni, csak kapott a férjem egy jó lehetőséget, és gondoltuk, miért ne költöznénk ki egy időre. Sokszor vágyunk haza, de ilyenkor mindig a kisiskolás fiúnk lehetőségeire gondolunk. Arra például, hogy egy olyan oktatási rendszerben nőhet fel, ahol azt sulykolják belé, hogy milyen okos, ügyes, különleges, és hogy bármi lehet belőle. Szeretnénk, ha nem abban szocializálódna, hogy a politikusok korruptak, a rendszer pedig olyan, amilyen, és mindenki próbál ügyeskedni. Norvégiában a bőrömön érzem, hogy mennyivel megnyugtatóbb, ha mindenki követi az írott és íratlan társadalmi szabályokat. A rendszer jóhiszemű, nem a büntetés áll a középpontban. Fel sem merül bennük, hogy csalni akarsz. Számomra ez egészen elképesztő. A stressz is ismeretlen, jóval kevesebb a munka, több a szabadidő. A család az első, nem a munka. Ha valamikor hazaköltözünk, az a nagycsalád és a barátok miatt lesz, illetve mert hiányzik Budapest. Persze a költözésnek az is feltétele lenne, hogy mindketten jó munkát kapjunk, de ez a saját felelősségünk. Azokat viszont, amiket fent felsoroltam, elvárnám az államtól. Csakis azok után lenne Magyarország élhetőbb ország. Szerintem ez nagyon sokakat ösztönözne hazaköltözésre, mert a legtöbb magyarnak erősek a gyökerei.”

Nem mindenki ért velük egyet. Dávid egy fiatal operatőr. Szerinte a “Gyere haza fiatal” program “kiváló lehetőség” arra, hogy valaki az Angliában szerzett tudását itthon kamatoztassa.