Mit kell tudni rólatok?
Jutka: Lakatosné Jutka vagyok, 60 éves, 24 éve hajléktalan, a hajléktalanszállókon kívül mindent kipróbáltam ezalatt. Állami gondozottként nőttem fel. Mikor a szüleim elváltak, intézetbe adtak, és onnan mentem férjhez 17 éves koromban. A férjem bántalmazott tizenhét éven át, öt kisfiút vesztettem el koraszülésben a rugdosásai miatt. Mikor hátba szúrt késsel, a felépülésem után elmenekültem tőle. Akkor még volt munkám – könyvelő a szakmám –, a munkahelyemen ismerkedtem meg a jelenlegi férjemmel. Megszűnt a munkahely, nem tudtuk tovább fizetni az albérletet. Feljöttünk Pestre, alkalmi munkákból éltünk a Moszkva téri emberpiacon. Megtanultunk az utcán élni, kukázni. Bele lehet rázódni. 16 éve egy magánterületen álló kunyhóban élünk, a tulajdonos engedélyével, és egyszerre zaklatnak a rendőrség, a természetvédők és a rasszisták, merthogy a férjem cigány.
Jutka és Csurika
Csurika: Erdős Mária Csurika vagyok, 42 éves, 17 éve hajléktalan. Amikor hatéves volt a fiam, elváltam az exférjemtől, aki ránk akarta gyújtani a lakást. A bírónak azt mondtam, nekem nem kell semmi, csak a gyerek, a lakás nála maradt, gyerektartást nem fizetett. Felkerültünk Budapestre egy anyaotthonba, bekapcsolódtam a Fedél Nélkül terjesztésébe. Éltem több albérletben, volt élettársam, aki józanul is hülye volt, részegen még inkább, és szakítottunk. Megismerkedtem még egy férfival, vele felépítettünk egy házat az anyósom telkén, és mikor elkészült, kiderült, hogy az anyósom korábban már eladta fillérekért a telket. Akkor albérletbe mentünk, aztán a párom hazudozni kezdett, nem járt dolgozni, és mindenkitől pénzt kért. Elhagytam. Most egy picike szobát bérlek két társammal közösen.
Neked nem vették el a gyerekedet?
Csurika: Nem, de sokat üldözött a családsegítő.
Mi történik ma a gyerekekkel, ha a szülő hajléktalan?
Jutka: Ha a gyerekeivel együtt lesz hajléktalan, akkor a gyámhivatal elveszi őket. Ha a hajléktalansága alatt szül gyereket egy nő, akkor már ki sem viheti a kórházból.
Nem merül fel, hogy ilyenkor segítsék az anyát vagy a családot?
Jutka: Az AVM-ben van egy női segítő csoport, mert a nők sokkal nehezebben élik meg a hajléktalanságot. Így kerülnek hozzánk a gyermeküket elvesztő anyák. Segítség helyett a szervezetek gyakran teljesíthetetlen feltételeket szabnak, olyanokat kérnek számon, miért nincs a gyereknek íróasztala. Sokszor a gyámhivatal nem azt írja a papírokra, hogy az anya hajléktalan, mert ezért nincs joguk elvenni a gyereket, hanem más kifogásokat tesznek: a gyerek ellátatlan, nem gondozza megfelelően, elhanyagolt. Egy hajléktalan gyerek természetesen nem fog vasalt öltönyben, pukedlis ruhában járni, de lehet tiszta, rendes, kaphat naponta háromszor-négyszer enni, és járhat iskolába.
Ti hogy tudtok segíteni?
Jutka: Eljárunk a hivatalokba, felvesszük a kapcsolatot a gyermekvédelmisekkel, családsegítőkkel. Megpróbálunk egyezkedni a hatóságokkal, milyen feltételek szükségesek, hogy a család visszakapja a gyerekeket. Sokszor egérfogóba kerül az anya. Az intézet visszaadja a gyerekeket, ha felmutat lakást. A családsegítő ad lakást, ha felmutatja a gyerekeket. Mindezt megtehetik a legelesettebb réteggel, magára a szegénységre, hajléktalanságra hivatkozva. Holott a gyermekvédelmi törvény nem teszi lehetővé, hogy anyagi okból elvegyék a gyermeket.
Hány hajléktalant ismersz, akinek állami gondozásban van a gyereke?
Jutka: Egyre többen fordulnak hozzánk, kunyhóban, utcán, szállón élők, összesen 10-11 ilyen családot ismerünk.
És hány olyat, aki visszakapta a gyerekét?
Jutka: Még nem volt ilyen. Egy ügyünk folyamatban van most. A gyermekotthon partner ebben, most talán kap az anya lakást, és visszakaphatja a négy gyereket. Az apa sajnos meghalt, de az anya jól áll a dolgokhoz, együttműködik a hatósággal, a gyerekek rendben vannak.
Látogathatják az állami gondozott gyerekeket a szülők?
Jutka: Persze, sőt a gyerek is kimehet kimenőre. De míg más gyerek hétvégére is hazamehet, a hajléktalan emberek gyerekei nem aludhatnak otthon, kunyhóban nem lehet. Eltiltva a szülőktől nincsenek. De annál nagyobbat nem tud veszíteni egy gyerek, mint ha elveszti a család szeretetét, békéjét, ha nem bújhat oda este az anyjához. Azt hiszik, minden meg van oldva, hogy az intézet ad nekik tiszta ruhát, napi 3-4 étkezést. Nincs megoldva.
Csurika: Egy intézetben élő gyerek évi 2-3 millióba kerül. Ha az állami gondozás költségének a töredékét megkapná a család, egy 3-4 gyerekes család mondjuk évi másfél millióból simán bérelne egy albérletet, ami megfelelne a családsegítő elvárásainak, és békében, nyugodtan élhetnének.
A te fiad mit csinál?
Csurika: Szakácsnak tanul, ő most 22 éves. Az az álma, hogy kiköltözzön Finnországba.
Tiszta, csinos, majdnem új ruhákat viseltek. Honnan vannak? Hol mossátok?
Jutka: Kukáztuk. Kiskádban mosok. 24 év alatt fehérneműn kívül semmit nem vettem magamnak, minden mást találtam a szemétben.
Olvass még a témában!
- “Végigcsináltuk az örökbefogadást, de közben belehaltunk.”
- “Úgy játszott a babákkal, hogy az asztalba verte a fejüket”
- Mégsem veszik el az újszülött kislányt a hajléktalan anyukájától
- Másokon segít az egykori hajléktalan anyuka
