Feministák vs. antifeministák – 6 jellemző érv a feminizmus ellen és mellett

Gyakran használom magamra azt a szót, hogy feminista. A feminizmus számomra fontos ügy személyes és társadalmi szempontból is. Sok támadást kapunk, rendszeresen megkérdőjelezik a létjogosultságunkat azok, akik szerint az egyenjogúság nem annyira fontos. Nem könnyű ma feministának lenni, nehéz az ellenszéllel szembemenni, de legtöbbször sikerül az ellenzőknek is elmagyarázni a feminizmus lényegét annyira, hogy ráébredjenek, érdemes foglalkozni vele. Íme hat jellemző érv a feminizmus ellen és mellett.

1. A nők már így is egyenjogúak a férfiakkal

Egyértelműen a leggyakrabban elhangzó érv. A beszélgetés általában a nők helyzetéről kezdődik, és mindig akad valaki, aki igyekszik leszögezni, hogy a nők és a férfiak már rég egyenlőek. Ez sem jogilag, sem pedig társadalmilag nem igaz. Ha csak egy példát nézünk: még mindig nincs törvényben szabályozva, hogy ne lehessen nemi alapon diszkriminálni a nőket a munkájukban a fizetések terén. Rengeteg munkahelyen kap egy nő kevesebb pénzt ugyanazért a tudásért, ugyanazért a munkáért, mint egy férfi. Pedig ugyanazokat az iskolákat végezte el és ugyanannyi időt tölt a munkájával, a feladatait ugyanúgy teljesíti. A sok “ugyanúgy” mellett joggal várhatna el ugyanannyi fizetést is érte.

Már ez önmagában elég érv arra, hogy egyenjogúságot akarjanak a nők. Az már más kérdés, hogy ha jogilag meg is lenne oldva, társadalmilag még mindig találkozhatnánk a női mivoltunk miatti diszkriminációval, ahogy Amerikában is elvileg a feketéknek ugyanolyan jogaik vannak, mint a fehéreknek, ám a mindennapi életben folyamatosan találkoznak a rasszizmussal és megkülönböztetéssel.

2. A feministák túl agresszívak

Én például azért vagyok agresszív és mérges, mert ha kilépek otthonról, akkor kezdődik a szóbeli zaklatás, a munkahelyemen több pénzt visz haza a férfi kolléga, csak azért mert férfi, és mérges vagyok, mert jogilag még a testem fölött sem rendelkezhetek, ha szülésről, abortuszról, elköttetésről van szó. Haragszom azokért a nőkért is, akiket naponta megerőszakolnak úgy, hogy utána még őket hibáztatják a hatóságok.

Nincs idő a finomkodásra egy olyan helyzetben, amikor az erőszaktevők 98 százalékát nem küldik börtönbe, és amikor nők százai halnak meg például Argentínában az ellenük elkövetett fizikai bántalmazás és erőszak miatt. Úgyhogy igen, mondhatják ránk, hogy agresszívak vagyunk, de erre az a válaszom, hogy ezt az ügyet nem lehet kedveskedve előadni és védeni, határozottságra és gyors cselekvésre van szükség.

3. Férfi vagyok, úgyhogy nem lehetek feminista

Nagy tévedés, bárki lehet feminista. A feminizmus egy olyan életmód, amit bárki magáévá tehet, függetlenül attól, hogy nő vagy férfi, hiszen itt arról van szó, hogy mi hiszünk abban, hogy mindenkit ugyanolyan jogok illetnek meg, függetlenül a nemétől, és harcolunk azért, hogy ez megvalósuljon. Ehhez az ideához nyugodtan ragaszkodhat férfi, vagy akár transznemű ember is. Épp ez a lényeg: emberként tekinteni mindenkire, és emberként kezelni egymást.

4. A feminizmus egy halott ügy

Nem vagyok optimista, szerintem sem valószínű, hogy még az én életem folyamán megvalósul az elképzelésünk, hogy egyenlően élhetnénk az életünket. De ahogy a feminizmus nem női vagy férfidolog, úgy nem tartozik az én generációmhoz sem, majd a következő és az utána következő generáció is viszi tovább a küzdelmet, amíg végül sikerül majd elérni a célt. Lassú a fejlődés, de van azért előrehaladás. Egyéni szinten pedig mindannyiunknak más a célunk. Néha csak annyi, hogy elmondjuk a lányainknak, ne hagyják, hogy a fiúk zaklassák őket az iskolában. Ha náluk már eredményt érünk el, akkor megéri a küzdelem.

5. A feminizmus a férfiak elleni szexizmus

A viták során szinte mindig elhangzik ez az érv. Ebben az esetben én azt válaszolom, hogy akkor beszélgessünk arról, hogyan működik az elnyomás. Az elnyomás egy irányban hat az elnyomó felől az elnyomott felé. Egy olyan erő ez, amivel az elnyomók felül tudnak kerekedni és hatalmat tudnak gyakorolni másik felett anyagilag, fizikailag, pszichésen stb. A szexizmus is ilyen elnyomás, amit a nők aligha tudnak alkalmazni, mivel nincsenek olyan társadalmi helyzetben, hogy a férfiak fölött állnának.

A szexizmus azt jelenti, hogy nemi alapon választ ki az elnyomó csoport egy másik csoportot, amelytől megtagadja az egyenlő bánásmódot. A mi társadalmunkban a férfiak a domináns csoport, így nem lehetnek ők a szexizmus áldozatai. Amíg ilyen patriarchális berendezkedésben élünk, addig a férfiak elnyomásáról nem igazán beszélhetünk.

6. Nő vagyok, nincs szükségem a feminizmusra

Pedig neked is szükséged van rá. Amelyik nő ezt mondja, azt emlékeztetni kell a saját kivételes helyzetére. Leggyakrabban olyan nők hozzák ezt fel érvként, akik kiváltságosan, fehéren, felső középosztályban, tanult nőként élnek, és nem feltétlenül tapasztalták meg életük során a férfiak uralta világ brutális hatásait. Az az egy biztos, hogy találkoztak viszont a szexizmussal velük szemben, még akkor is, ha nem vették észre abban a pillanatban, hogy mi történik velük.

Kérdezzük meg tőlük, mennyit keresnek a munkahelyükön, és mennyit kapnak ugyanott a férfiak. Kérdezzük meg, hányszor történt velük, hogy egy férfi véleményét elfogadták, az övét pedig nem, még akkor is, ha ugyanazt mondták. Füttyögtek már utána az utcán? Erőltették már rá a szexuális együttlétet?

Ha pedig mindezt nem tapasztalta volna, akkor érdemes arra felhívni a figyelmét, hogy ha nem lenne feminizmus, akkor most ő nem dolgozna olyan munkakörben, amelyben régen csak férfiak dolgozhattak, hanem otthon nevelgetné a 18 éves kora óta szült gyermekeit, főzné a vacsorát a férjére, és teljes mértékben egy férfitől függne a fennmaradása. És még mennyi mindenhez nem lenne joga… Mindenkinek szüksége van arra, hogy azt tegye az életével, amit akar. A feministák ezért küzdenek, értünk küzdenek.