De mi magyarok imádunk gyűlölni. Gyűlölni a melegeket, a leszbikusokat, a cigányokat, azt a nemzetet, aki ellen éppen focizunk, a szomszédainkat, azokat, akik lepontoznak az Eurovízión, mindenkit, aki jobban boldogul nálunk, a rokonainkat, a saját életünket, csak a gyűlöletet nem gyűlöljünk.
Gyűlöljük a menekülteket, a gyerekeket, a nőket, a férfiakat, mert elveszik és megeszik a munkát, nem tisztelnek minket, meg az újság írta, hogy már idefelé megölték a keresztényeket.
Félünk, gyűlölünk, és bezárkózunk, mert ők fogják megerőszakolni a lányainkat, megölni a tanyavilágban élő nagymamát, és ők fogják majd uralni az országunkat, mert mind alvó ügynök, és soha többé nem eszünk disznóhúst a suliban, mert 10 év, és a migránsok már kormányon lesznek.
Menekült? Akkor bűnöző! (WTF?)
Nem én találtam ki, az elmúlt hétvégén olvastam ezeket a FB-falamon. De a lányainkat a saját nemzetünk tagjai erőszakolják meg, vagy rúgják hátba fényes nappal a Deákon, a tanyavilágban élő nagymamát a saját nemzetünk tagjai ölik meg 10 000 forintért. Az aljas, mocskos, gonosz, ördögi tetteket nem a szír, afgán menekült fogja behozni az országba. Azok mindenhol jelen vannak, már most.
Nem hiszek a tündérmesékben, amelyek arról szólnak, hogy Németország mindenkit befogad. Lesznek, akiket visszaküldenek. Sokan nem írják le, de annak az uniós országnak kell visszafogadni, aki először regisztrálta a menekülteket. Vagyis sok esetben nekünk. De nem azért félek, mert ez megtörténhet, hanem azért, mert erre nem készülünk fel, nem a megoldást keressük, hanem az elszigetelést erősítjük és a gyűlöletet.
Demagóg leszek, de ha más nem is maradt meg az embernek, a hite még igen. Az én hitem pedig nem azt súgja, hogy gyűlöletből cselekedjek.
Egész bátran jöhetnek a gyűlölködő kommentek. Vérünkben van.
