Ó igen, tudom én, hogy a cikk végére minden leszek, nemzetrontó, hazaáruló, sátánhívő országszégyene, de őszintén szólva, ha a Nemzeti Vágta szimbolizál egy országot, abból, ha lehet, szeretnék kimaradni. Főleg, miután egy idén július 31-én meghozott kormányhatározat szerint a 2015-ös Nemzeti Vágtát a magyar állam 150 millió forinttal támogatja, ráadásul ezt a pénzt a rendkívüli kormányzati intézkedésekre szolgáló tartalékból adják.
Tegyük csak fel a kérdést, hogy nem volna-e ennél rendkívülibb helyzet mostanság, így valahol a környéken, ahol ennek a pénznek jobb helye lenne? Hmm, lássuk csak: oktatás, egészségügy, tömegközlekedés, menekülthelyzet… á, nem tényleg, toljuk csak bele ezt a dellát egy ilyen műmagyar, műelegáns, vandeminek eseménybe. Hiszen szegényeket alig támogatja vagy két tucat szponzor, akiket ráadásul ilyen ízléses módon jelenítettek meg a gyönyörű weboldalukon!
Szép, ízléses: magyar. Köszönjük! (Kép: vagta.hu)
Vágtázó magyar lovasok
“A Nemzeti Vágta egyesíti a lovas hagyományokat, a magyar falvak, városok kultúráját és évről évre bebizonyítja: a magyar lovas nemzet, ahol nem csupán szeretik, de valódi társként kezelik a négylábúakat” – ez áll a szerencsétlen állatok három napon át tartó szívatásáról szóló rendezvény weboldalán.
“Nem csupán szeretik, de valódi társként kezelik a négylábúakat”
Hiszen hogyan is kezelhetnénk jobban “valódi társként” a nyomorult lovakat, mint hogy behozzuk őket a homokkal felszórt betonplaccra, aztán ott körbe-körbe zavarjuk őket, hátha lebólintja valamelyik a korlátot, és kifigyel az oldalán a vastagbele, mint pár évvel ezelőtt. Mindezt a bazi nagy szeretet jegyében, az egész rendezvényt pedig körbelengi a gulyáskrémes pörköltszag.
Nemzeti ez, nemzeti az
Ez a szó még nem olyan régen olyan ünnepélyes volt, meg méltóságteljes, meg ilyesmik, de amióta nemzeti a dohánybolt, nemzeti a pedagóguskar, na meg az autópálya-matrica is nemzeti, azóta mintha kissé elcsépelt lenne. A Nemzeti Vágta is ettől lesz többek között vészterhesen modoros és kínos.
Kicsit olyan ez, mint amikor magyarék megveszik a hiperben a leakciózott háromkarikás medencét, kidobják a telek udvarára, ahol aztán beindul a #magasélet, mintha legalábbis egy monacói penthouse jacuzzijában ülnének.
Szóval valakinek bizonyára nagyon megtetszett az ascoti derbi, ahol felvonul a brit arisztokrácia színe-java, külön, erre az alkalomra szabatott ruháikban és persze kalapjaikban. Na, hát akkor nekünk is kell ilyen, bár rendes arisztokráciánk nincsen, legalább pár műceleb meg nagyonmagyar hadd sertepertéljen ott a sörpadok és az eredeti pannon lávakövön sült hazafias kenyérlángos meg a lószarszag elegyében, mintha legalábbis a tekintetes urak hajtattak volna oda fiákeren, egyenesen a Pilvaxból.
“A Vágta már alapításakor is monumentális rendezvény volt, ami az évek során tovább bővült, és mostanra az egész lovas szezont átölelő, a teljes Kárpát-medencét megmozgató programsorozattá vált. A budapesti, mindent eldöntő futamokon 72 település lovasa vesz részt, melynek egy része a májustól indult a vidéki és határon túli Elővágtákról küzdötte be magát a Nemzeti Vágtába.”
Ez már megint a hivatalos weboldalról származó idézet, sajnos, többet nem tudtam elolvasni az ott elhelyezett tartalmakból, mert a szemgolyóm jelezte, hogy le fog folyni az arcomon, ha tovább folytatom magammal szemben a vizuális abúzust. Próbáljunk meg eltekinteni most attól, hogy az Elővágta kifejezésről nekem speciel a körülmetélés jutott eszembe, de hát engem nyilván a judeo-bolsevik gyíkemberek pénzelnek, szóval már tudom is, kinek áll érdekében. Véletlen lenne? Nem hinném!
Arcom a Nemzeti Vágta weboldalát nézve
A lényeg, mégis az volna, hogy a TELJES Kárpát-medencét megmozgatja ez a giccshalmaz, hát már látom is Árpád apánk szellemét, ahogy pödri a kackiás bajuszát. Egyébként, a Keletiben az aszfaltra rajzoló gyerekeket vegzáló Fővárosi Rendészeti Igazgatóság elleni felhorkanásunk egyik kommentelője fogalmazta meg, hogy hát azért például pont a Hősök terén ő sem látná szívesen, ha a haszontalan gyerekek összekrétáznák a magyarság büszkeségeit felvonultató, urbánus architektúra szempontjából is központi helyet elfoglaló tér burkolatát. Még szerencse, hogy a lóállatok patája nem tehet kárt a műmárványban, mert azt előtte gondosan felszórják homokkal. Állatbaráti szeretetből természetesen.
Hortobágy? Alföld tengersík vidéke? Valami?
Hogy ne csak viszályt szítsak, konstruktív javaslattal is előállok legott. Minden budapesti autós állandó mantrája a városi közlekedést térden rúgó tömegsport-rendezvények idején úgy hangzik, hogy: “miért nem mennek ezek futni/biciklizni/crossfittelni/művészi tornázni ki a szabadba, a jó levegőre?!?” Ha van sport, amivel kapcsolatban ez a hőbörgés adekvát, az szerintem pont a lovaglás környékén keresendő.
Ha már ekkora, monumentális, a magyarságot Kehidakustánytól Levédiáig egyesítő rendezvény a Nemzeti Vágta, talán nem elítélendő kérdés, hogy: nem lenne-e jobb ezt ott megrendezni, ahol a deli csikósok egyébként is csattogtatják a karikás ostort a német turisták nagy megelégedésére? Ha már olyan elképesztően szeretjük a lovakat, nem lenne-e jobb nekik, ha a magyar ugart tapodhatnák a patáikkal, a végtelen határban, miközben a háttérben álló gémeskúton megcsillan a napfény és Sebestyén Márta hangját mixelik Keresztes Ildikóra a hazafias lemezlovasok (hiszen nyilván lemezlovas nép is volnánk, vagymi).
Végülis, sokkal természetesebb ugyanezt a város közepén tolni…. (Fotó: Tumblr)
Ott egy fokkal organikusabbnak tűnne az egész, és talán az odalátogató közönség is jobban érezné, hogy bőven elég a játszós ruha, nem kell nagyestélyi, mert a leértékelt műlouboutin cipők magas sarka nem szereti a fődet, meg eleve, két gulyáságyú között nagyon hülyén néz ki a keményített inggallérban parádézó műmagyar műértelmiség. Lehetne ebből egy tök jó családi napot kerekíteni, gyerekeknek lovagoltatással, ostorcsattogtató versennyel, sőt még akár az íjászat is bekerülhetne a programba, ami egyrészt tényleg tök jó sport, és hát, ha lovas nemzet vagyunk, akkor ne feledkezzünk meg arról, hogy hátrafelé nyilazó nemzet is vagyunk, az angyalát, sej!
Szóval a világon semmi bajom nem lenne ezzel az egésszel, ha nem a Szépművészeti meg a Műjégpálya közé lenne beszorítva, hogy előtte elhaladva csak a sajnálat érzése kerítsen hatalmába, miszerint szegény lovak, akiket állítólag olyan hihetetlenül szeretünk, így cuzámmen, hogy ne mondjam, nemzettestileg. Esküszöm, a Hortobágyra még le is mennék, megnézném az egyik futamot, beszívnám az ökörsütés felől érkező illatokat, vennék egy szép kézzel faragott izét, aztán este úgy mennék haza, hogy tök jó élményben volt részem.
De komolyan, vagy ha már ez nem megy, a Kincsem-parkban nem lehetne? Mégis több köze van a lovakhoz, mint Könyves Kálmán szobrának meg a kisföldalattinak…
