1. Heten voltak, mint a gonoszok
Van Gogh hét napraforgós csendéletet festett. Az első négyet 1888 nyarán, majd az elkészült képeket téli magányában később még háromszor lemásolta. Bár a festmények ma a világ legnagyobb múzeumainak a féltett kincsei, akkoriban a kutyának se kellettek. Aki mindet szeretné látni, annak bizony mélyen a zsebébe kell nyúlnia és még akkor is csak ötöt tud megnézni. Van belőle Londonban, Münchenben, Amszterdamban, Amerikában és Japánban. Egy festményt titkos helyen őriz 1948 óta egy milliárdos, és soha nem adja kölcsön, csak a legjobb barátai láthatják, egy kép pedig elpusztult a második világháború alatt.
2. Az elpusztult kép volt a legszebb
1945. augusztus 6-a gyászos nap volt Japán életében – akkor dobták le Hirosimára az atombombát. Ám nemcsak ott volt bombázás aznap, Japán más részei is támadás alatt álltak. Koyata Yamamoto, a híres műgyűjtő tengerparti házára is leesett egy bomba, és az ott keletkezett tűzben elégett Van Gogh napraforgós képe is. Az egyetlen, amelynek kék volt a háttere. Óriási, narancssárga kerete miatt, amelyet még Van Gogh tervezett, nem lehetett könnyen kivinni a házból, ezért bennégett. Évtizedekig senki nem tudta, hogyan nézett ki, ám végül két évvel ezelőtt egy művészettörténész Martin Baley The Sunflowers are mine (A napraforgók az enyémek) című könyvének kutatása közben rábukkant egy színes fotóra, amelyen végre az eredeti kék háttér is megcsodálható.
3. A modell kéznél volt
1888-ban Van Gogh Arles-ba költözött. Azt remélte, hogy a vidéki magányában ihletet kap, és a friss falusi levegő asztmatikus köhögését is csillapítani fogja. Ám azzal nem számolt, hogy vidéken nehezebb modelleket kapni, mint Párizsban, a felbérelt falusiak nem mindig jöttek el. Egy forró, nyári napon pontosan ez történt vele. A modell otthon maradt, ő pedig a tűző napsütésben nem akart kimenni a házból, így végül letépett pár virágot a ház melletti réten, és belerakta egy vázába, amelyikben korábban az ecseteit tartotta – ez lett a modell.
4. Hamar munka néha jó
Van Gogh egy sárga kis házikóban élt, amely elég puritán módon volt berendezve. Amikor barátja, Gauguin megírta neki, hogy meglátogatja, hirtelen fontossá vált, hogy a fehér falakra valamilyen festményt tegyen. A napraforgós képek ide kerültek. Van Gogh beleszeretett a témába – az első négy festményt alig egy hét alatt készítette el.
5. 1888 pokoli év volt
Van Gogh ekkor töltötte be a 35. évét, és nem volt az életének olyan része, amellyel elégedett lett volna. Senkit sem érdekeltek a festményei, ha a bátyja nem támogatja, éhen is halhatott volna. Két nőbe volt szerelmes, de mindkettő visszautasította, egyetlen komoly kapcsolata egy alkoholista prostituálthoz fűzte Párizsban, akitől szifiliszt kapott. Szomorú, depressziós hangulatban volt, az arles-i költözéstől ezért azt várta, hogy majd helyrejön az élete, de hiába. Pár hónappal a napraforgós képek megfestése után levágta a saját fülét, majd elmegyógyintézetbe került, és öngyilkos lett.
6. Születés és halál
Sokan próbálták már megfejteni, miért is annyira varázslatosak ezek a képek, de biztosat senki nem tud mondani. A ragyogó színek, az expresszív formák mellett talán szerepe van benne annak is, hogy bár úgy tűnik, Van Gogh csak úgy odavágta a formákat és színeket, valójában az antik szépségeszmény szigorú szabályait követte. A virágfejek spirális mintájában visszaköszönnek például az aranymetszés szabályai. Dan Brown Da Vinci Kód című regényének rajongói bizonyára emlékeznek a Fibonacci-számsorra, amelynél minden szám az előző két szám összege (0, 1, 1, 2, 3, 5, 8, 13, 21 stb) Az egymás melletti számok hányadosa 1.618 – vagyis a titokzatos Phi, az aranymetszési állandó.
A természetben gyakran megtalálható ez a szám, Fibonacci-spirálba rendeződnek a fenyőtoboz és az ananász pikkelyei, a málna szemei, a karfiol rózsái és igen, a napraforgó magjai is. Ez pedig a tökéletes szépség arányszáma. De kapcsolódik a festmény a barokk “vanitas” képekhez is, amelyek az elmúlásra figyelmeztetnek. Van Gogh minden napraforgós csokrában vannak bimbók, a fiatalság, a remény szimbólumai, érett, tökéletes virágok, és tört szárú, elszáradó virágfejek is, amelyek arra figyelmeztetnek, hogy minden élőlény meghal majd egyszer.
7. Botrányt kavart
1890-ben meghívták Van Gogh-ot egy kiállításra Brüsszelbe, ahol húsz másik avantgárd művésszel együtt állíthatott ki. Ő maga ekkor már nem tudott elutazni, de testvére, Theo azt ajánlotta, hogy küldje el a napraforgós képeit, mert gyönyörűnek találta azok aranyfényű ragyogását. Ám a festmények nem arattak osztatlan sikert. Egy bizonyos Henry de Groux nevű festő azzal fenyegette meg a szervezőket, hogy elviszi a saját képeit, ha egy szobába teszik ezekkel a nevetséges gazokkal. Szó szót követett, míg végül az esztétikai vitából valódi verekedés lett, melynek végén de Groux fogta, és magával vitte a képeit. Sajnos a napraforgóknak nem tett jót a botrány – így sem kellettek senkinek.
8. Labirintussal tisztelegtek
Az amszterdami Van Gogh Múzeum hosszú felújítás után idén ősszel nyitotta meg újból a kapuit, és ezt azzal ünnepelték meg, hogy egy hétezer négyzetméteres napraforgó-labirintust ültettek a múzeum kertjébe. Sajnos csak két napig lehetett látni ezt a csodát – a második nap estéjén minden egyes szálat kiosztottak a kiállítás látogatói között.
