Aktuális

Magyarország–Norvégia-focimeccs: jó, és?!?

Hurrá, már csak a norvégokat kell megvernünk, és mehetünk az Európa-bajnokságra! Hát pezsgőt ide, de azonnal! Ja, hogy aztán az Eb-n pozdorjává ver majd minket mondjuk Lichtenstein vagy Andorra? Az már mindegy.

Engem nem érdekel a foci. Őszinte leszek: nem is nézem. Gyakorlatilag soha. Nem nézek vébéselejtezőt, nem nézek UEFA-kupát, meg béeldöntőt sem. Tudom, hogy léteznek olyan arcok, mint Lionel Messi meg Cristiano Ronaldo, de körülbelül annyira érdekel, mint például Berki Krisztián (nem a sportoló, hanem a celebmajom) vagy Kanye West és az oldalbordájából kisarjadt Kardashian-klán.

Magyarország–Norvégia-focimeccs: jó, és?!?

 

Mondok azért egy meglepő dolgot: idén nyáron, a női foci-vb során egyszer azon kaptam magam, hogy a háttérzajként bekapcsolva hagyott tévé előtt állok és nézem, ahogy két, nálunk civilizáltabb ország női válogatottjai elképesztő lelkesedéssel, élvezetes meccset játszanak. Szóval, nem mondom, hogy a foci rossz sport lenne, csak épp, valahogy erre felénk, mintha hiányozna belőle pont az az energia, ami miatt az ilyen eseményeken emberek tízezrei képesek transzba esve drukkolni.

Éppen ezért mérhetetlen szomorúsággal tölt el, amikor azt látom, hogy a nemzeti tizenegy ez a tizenegy tagú, falábúakból álló magyar csapat bármiféle eredményt elér. Nem mondom, biztos nagyon szép lenne, ha a spanyolok vagy a brazilok szintjén rúgnák a bőrt a fiúk, de akárhonnan nézem, az eddigi életem szűk 35 éve alatt erre nem volt példa. Márpedig amit három és fél évtized alatt nem sikerült gatyába rázni, azt talán hagyni kéne a francba, nem?

Magyarország–Norvégia-focimeccs: jó, és?!?

De a jövő, meg a fiatalok, meg az utánpótlás!

Jó, ezt értem, tök jó, sportoljanak csak a fiatalok, kell nekik a mozgás. De amíg magától nem alakul ki valami működőképes labdarúgás Magyarországon, amíg csak kőagyú bunkók köpködnek a pályán, illetve a lelátón (és talicskázzák ki a milliárdokat a te meg az én zsebemből), addig hadd ne kelljen elájulnom az izgalomtól, ha ez az izzadságból összetákolt focicsapat megveri a feröeri asztalosokból és fókaidomárokból verbuvált brigádot, ahhoz meg aztán tényleg hadd ne kelljen asszisztálnom sem emberileg, sem szakmailag, sem pénzügyileg, hogy most ugyanez a banda TALÁN kijut az Eb-re.

Mert ugye, mi fog az Eb-n történni: jönnek a németek, vagy a franciák, vagy az olaszok (vagy a lichtensteiniek, vagy a San Marinó-i nyugdíjasotthon kezdő tizenegye) és szépen rommá verik a magyarokat, akik majd hazajönnek és verik a mellüket, hogy: DE KIJUTOTTUNK! Magyar győzelem, jóember! Hagyjuk ezt, jó?

Érdekes módon egy rakás olyan sport van, amiben jók vagyunk, hát nem is tapsol senki egy emberként, amikor mondjuk Hosszú Katinka, vagy a vízilabdás fiúk kijutnak egy-egy világversenyre. Persze hogy nem, mert náluk az az elvárás, hogy elhozzák az aranyat. Tessék mondani, a focistáknál nem ugyanennek kéne lennie? Miért van, hogy egyedül a foci az, ahol már az is eredmény, ha Szabó József balhátvéd be bírta kötni a cipőjét két turházás között?

Magyarország–Norvégia-focimeccs: jó, és?!?

Nem a sporttal van bajom, hanem a működésével

Biztos kapok majd némi savat a kommentekben, pedig én igazából pont a focirajongókat sajnálom a legjobban. Nagyon felemelő érzés tud lenni, amikor az emberek a zászlót az arcukra festve teli torokból biztatják a csapatukat, és ha nyernek, akkor hajnalig tart a buli városszerte. Szegény magyar focirajongóknak ehhez képest évente van pár meccs (amit nem zárt kapuk mögött tartanak a fél várost lebontó béközepes sutyerákok miatt), ahova kimehetnek piros-fehér-zöldre festett szívvel, aztán szomorúan hazakullognak, esetleg annak örülnek, ha csak három góllal kaptunk ki.

Na meg azért is szoktam sajnálkozni, mert ilyenkor nem tudom nem látni magam előtt azokat a forintmilliárdokat, amelyeket azzal a felkiáltással borítanak megint a fociba, hogy “hát látjátok, tavaly is kijutottunk az Eb-re, jövőre majd megnyerjük a vébét is, meg az aranylabdát”. Tudom, ezek nem egymást követő években vannak, az aranylabdát meg játékos nyeri. Remélem, azért a lényeg átmegy.

Szóval én csak annyit szeretnék, a mérhetetlen tisztelet és barátság hangján kérdezni: nem lehetne, hogy majd akkor örvendezzünk, ha a magyar válogatott úgy jut ki egy világversenyre, hogy ott kézzelfogható esélye is van, mondjuk az első három hely valamelyikén végezni? A tizenhetedik csoportmérkőzésen kiesni ugyanis szerintem gáz. Nem pedig olyasmi, aminek az ember teli tüdőből drukkol.

De ezt csak én mondom, aki nem szereti a focit. Persze ha a fenti cikket a magyar foci minősége miatt nem kellett volna megírnom, lehet, hogy szeretném. De harmincöt év, úgy tűnik, kevés ahhoz, hogy ez a magyar labdarúgásnak nevezett döglött ló feltámadjon. Szóval ideje lenne eltemetni, vagy mondjuk kipróbálni magunkat másik sportágban. Javaslom a síugrást. Vagy a windszörföt, szerintem ezekben a sportágakban is hasonlóan szép eredményeket tudnánk elérni, mint fociban. 
Sőt.

További cikkek a fociról az NLCafén:

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top

Szeretnél értesítést kapni?

Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.

A hét legizgalmasabb cikkei!
Friss sztárhírek itthonról és külföldről
Tudd meg, mit mond a horoszkópod!
Regisztráció

Elfelejtett jelszavad helyett könnyen tudsz új jelszót megadni, ehhez az alábbi lépéseket kell csak követned:

  1. Add meg az alábbi beviteli mezőben az e-mail címed vagy felhasználóneved
  2. A hozzád tartozó címre kiküldünk egy levelet a jelszócseréhez. Ellenőrizd a SPAM mappádat is, ha nem látod pár percen belül a levelet a beérkezettek között.
  3. A levélben kapott linket 24 órán belül lekattintva eljutsz egy felületre, ahol megadhatod az új jelszavad
  4. Jelentkezz be a friss jelszóval

Fiókod törléséhez add meg a jelszavadat:

Itt tudod a jelszavadat megváltoztatni:

Új jelszó mentése