A Balassagyarmati Fegyház és Börtön az ország legrégebbi börtöne, 170 éve működik. Közel 500 férfi fogvatartott tölti itt jelenleg a büntetését.
Azt mondják, a balassagyarmati intézet nemcsak a legrégebbi, hanem az egyik “legélhetőbb” börtön is egyben. Az itt dolgozók szerint azok a fogvatartottak, akik szeretnének változni, szívesen töltik itt a büntetésüket, részben azért, mert tudják, itt nagy hangsúlyt fektetnek a reintegrációs programokra. A szabályok ugyanakkor nem enyhébbek, mint más intézetekben.
A sokat emlegetett reintegráció döntő jelentőségű, hiszen így tud hozzájárulni börtön a civilek biztonságához a fogvatartottak szabadulása után. Így csökkenhet a visszaesések száma is, ami jelenleg 50 százalék körülire tehető. A reintegrációnak három pillére van: működő családi kapcsolatok, munkával egybekötött oktatás és munkahelykeresés a szabadulás után.
“A 90-es évekig a börtönök zárt intézetek voltak, azóta számos kezdeményezés indult, ami arra törekszik, hogy a börtön beépüljön a város életébe – magyarázza a börtön parancsnoka, dr. Budai István, bv. ezredes. – Az alacsony biztonsági kockázatú elítéltek rendszeresen kijárnak dolgozni. Néha az intézet pályázati pénzekkel is tudja támogatni a város szépülését. Így épült például fel nemrég egy új buszmegálló. Balassagyarmaton mára a lakosság szinte teljesen elfogadta a börtön jelenlétét.”
Rabruha, ami csak a filmeken csíkos. Számok sincsenek.
Az udvar, ahol levegőzni lehet. A többség most épp dolgozik. Azok, akik az udvaron állnak, ma vagy délutánosok, vagy épp szabadságon vannak (a börtönben is van fizetett szabadság), esetleg egészségi állapotuk miatt nem dolgozhatnak.
A napirend szigorú. A fogvatartottak fél 5-kor kelnek, rendet tesznek, majd jöhet a reggeli. Fél 6- kor levonulnak az udvarra, a többség ilyenkor rágyújt. 6.00-tól 13.50-ig majdnem mindenki dolgozik, utána ebédel, majd irány az udvar. Innen az elítéltek felmennek a zárkába, lefürdenek, majd kezdődnek a szabad programok (szakkörök, könyvtár, telefonálás, levélírás, stb.) 19.30-ig. Villanyoltás 22.00 órakor van, a többség addig tévézik.
A sportolás is az udvaron zajlik.
Az Ipoly Cipőgyár Kft. egyik műhelye. Civilek, fogvatartottak együtt dolgoznak. Az egyik férfi azt mondja, szeret a gép mellett dolgozni, főként, mert hasznos, amit csinálnak. “Ezekből itt cipők lesznek rendőröknek is, civileknek is” – magyarázza.
“2007-ben még 1200 fegyelmink volt, ez a szám mostanra a felére csökkent – mondja Lelovics Zoltán, bv. őrnagy, sajtóreferens. – Úgy tűnik, kezd beérni a közel tízéves pályázati tapasztalat. A mai börtönök egyre inkább oktató-munkáltató intézményekké válnak.” A munkaképes elítéltek több mint 85 százaléka napi rendszerességgel dolgozik.
Zsolt a cipőgyár bőrdíszművesképzésén vesz részt. Egy tolltartót készít. “Jobb ez, mint a semmittevés – mondja. – Csináltam már a 15 éves lányomnak karkötőt, engedéllyel ugyanis lehet ajándékot készíteni. Amúgy hébe-hóba jönnek csak, messze laknak, gyakrabban nem szeretném.”
A tanár szerint most csak a varrás gyakorlása a lényeg, még minden hiba belefér.
Az elítéltek többségének nyolc osztálya sincs. Azok, akik tanulnak, csak heti négy napot dolgoznak, az ötödik a tanóráké. Vannak olyan szakmák, amelyeknek a tanulásánál nem kizáró ok, ha valakinek nincs általános iskolai végzettsége.
Dobos Dorina, reintegrációs projektvezető szerint a börtönben mindennek nagy jelentősége van, legfőképp a családnak, és annak, hogy az elítélt fel tudja számolni korábbi, bűnözői kapcsolatait. “Előfordul, hogy ott áll a volt fogvatartott a szabadulása napján a kapuban, egy szál ruhában. Fogalma sincs, hogy hova menjen, mi legyen vele. Mi mindig megpróbáljuk elérni, hogy ne menjen vissza abba a közegbe, ahol például az üdvözlés mellé azonnal kap egy csík kokaint is, hiszen így szerhasználó esetében nagy a visszaesés lehetősége – mondja. – Megpróbálunk segíteni minden másban is. A többi rajta múlik.”
Magyarországon jelenleg 18 300 fogvatartott tölti büntetését, különböző büntetés-végrehajtási intézetekben. Hozzájuk mintegy 30-40 ezer gyerek kapcsolódik… A családi kötelékek erősítése mindenhol központi feladat. Balassagyarmaton hetente egyszer mindig szombaton és mindig egy óra időtartam a látogatás. Az elítéltek egyszerre legfeljebb négy látogatót fogadhatnak. Ilyenkor a család leül egy asztalhoz, a gyerekeket ölbe vehetik. Működik egy Mesekör is, évente három előadással. Ide akár hat családtag is eljöhet.
Az egyik férfi azt mondja a műhelyben: “Szeretem ezt a munkát, bár kissé monoton. Kétszer tíz perc szünetünk van. Mi kicsit többet keresünk, mint mások, mert itt számít a darabszám is. Ha minden jól megy, akkor 25 ezer forintunk van egy hónapban. Ebből még spórolni is lehet, főleg, ha nem költi el az ember cigire és kávéra.” A jövőről kérdezem, “Dolgozni kellene. A bűnözésnek biztos, hogy vége” – válaszolja gyorsan.
Fejér Tibor Zoltán 14 év fegyházat kapott, emberölésért. Siet hozzá tenni, hogy mára a büntetés – jó magaviselet miatt – nyolc évre csökkent, amiből már csak fél év van hátra. A férfi külker főiskolát végzett, itt a könyvtárban dolgozik. Szerinte ez a legjobb, ami csak történhet vele a börtönben. Csacsi a beceneve. Csodálkozva kérdezem, hogy miért. “A többiek szerint a benti dolgokhoz hülye vagyok – magyarázza. – Tény, hogy nagyon távolságtartó módon viselkedem. Barátkozni, hogy is mondjam csak, itt nem ildomos. A kapcsolatok elsősorban a kihasználásra épülnek. Az emberek egymástól hasznot remélnek, ez az alapja mindennek. Ha valakit közel engedek magamhoz, előbb-utóbb kitalál valamit, például összeugraszt valakivel.”
Hogy lehet ennyi évet kibírni bezárva? “Úgy, hogy nem foglalkozom senkivel – válaszolja. – A legfontosabb, hogy legyen elfoglaltságom, és várjon rám valaki. Mindenen részt kell venni, amin csak lehet, legyen az a Csernus doktor előadása, vagy egy színjátszó szakkör.” Tibor itt, a börtönben kezdett el fafaragással foglalkozni. Az eredményen teljesen elképedek. Kiválasztom az egyik álló képet, kérdezem, mi a története. Mosolyog. “Először jött a figura. A lépcső, amelyen megy, az egyről kettőre lépést jelenti, ez egyben az én utamnak is a szimbóluma. A vödör lenne a teher, amit magam is cipelek, ez a bűncselekményem. De itt van a jövő is, ahogy a férfi maga elé néz, illetve a kérés, amit az ég felé kinyújtott kéz mutat.” A dicséretet Tibor gyorsan hárítja, “az őrnagy úr is művésznek tart, de én mindig vitatkozom ezzel” – mondja.
Tibor mindenesetre kapott a börtön parancsnokától lehetőséget arra, hogy “saját” műhelye legyen, igaz, osztoznia kell rajta néhány másik fogvatartottal. “Napi egy órát biztosan faragással töltök, jó esetben egy egész délutánt. Nagyon megnyugtat, nem mintha ideges természet lennék. Szinte az összes pénzem erre megy. Körülbelül 33 ezer forintot keresnék, ebből a levonások után 15 ezer forint marad. Szerencsére a börtön segít az anyagok beszerzésében is.”
Tibort kint barátnője várja. Az utóbbi időszakban a férfi évente már tíz nap eltávozást kapott, ezen kívül a szabadulásra való felkészítési program keretében még néhány napot együtt tölthetnek a párjával, aznap esti visszaérkezéssel. “Az egy-egy napos eltávozás mindig nagyon gyorsan elszáll – mondja. – Sétálunk a városban, kicsit vásárolunk, beülünk egy étterembe, pár órát megpróbálunk meghitten kettesben tölteni, és már vége is.”A jövőről kérdezem. “A jövőt nagyon is el tudom képzelni – mondja mosolyogva. – A lényeg, hogy legyen munka. Mindegy, hogy milyen, ha kell, mosogatok szívesen.”
A zárkák 2-8 fősek. A börtön jelenlegi, 147 százalékos telítettsége itt sem teszi lehetővé, hogy a fogvatartottak elhelyezésénél minden szempontot figyelembe vegyenek.
Minden zárkában van WC, mosdó, vaságyak és vasszekrények a saját holmihoz. A zárkák szinte mindegyikében van már egy kisméretű televízió is, ezt vagy a bv. biztosítja, vagy az elítélt hozhatja be a biztonsági átvizsgálás után.
Fürödni a közös zuhanyzóban, a körletben lehet.
A börtön kápolnáját szintén pályázati pénzből újították fel, különlegessége, hogy a képek tematikáját elítéltek rajzpályázatán választották ki. Mindegyik bibliai témájú, a megbocsájtással, megbánással kapcsolatos történetet dolgoz fel. A freskók elkészítésébe is bevonták a rabokat. A börtön három olyan szabadultról is tud, akik civil művészekkel dolgoznak tovább a freskók, műemlékek felújításán. A kápolna egyébként felszentelt misehelyként működik, de itt tartják a börtön Szent Dávid zenekarának, vagy Mesekörének próbáit is.
Magánzárkák persze itt is vannak. És van egy dühöngő is, egy gumiszoba.
Mihály többrendbeli emberölési kísérletért ül, közel hat és fél évet kapott. “Volt Hevesben egy cigány család, amelynek a tagjai folyamatosan terrorizálták a többieket – meséli. – Elegünk lett, elindultunk ellenük, ebből lett a baj…” A férfi a “baj” előtt az építőiparban és útépítéseken dolgozott. Utóbbit – elmondása szerint – imádta. A szabadulás utáni időszaktól nem tart, többször volt otthon már, mert “segíteni kellett az asszonynak az építkezésben.”
A balassagyarmati intézetben Mihály több tanfolyamra is járt, ezek közül a targoncakezelői képzést tartja a legértékesebbnek. “Az unokaöcsém is targoncakezelőként dolgozik, alig várja, hogy én is menjek. Már beszélt a főnökével, elvileg lesz munkahelyem. Bár az erkölcsi bizonyítvány gondot jelenthet, az öcsém felelősséget vállal értem, talán így mégis rendben lesz.”
A férfi a reintegrációs programot is jól ismeri. Mindent hasznosnak tart benne, elsőnek mégis a konfliktus kezelési tanfolyam jut eszébe. “Volt például egy baleset, egy ütközéses jelenet, amit mi játszottunk el. Megnéztük, milyen, ha indulatból rendezi az ember a helyzetet, és milyen, ha megpróbálja ésszel. El kell ismerni, az utóbbi tűnt működőképesnek.” A börtönben született barátságokról Mihálynak egészen más véleménye van, mint Tibornak. “Muszáj egymásra odafigyelnünk. Nekem nem egy barátom lett. Bennük bízom, velük mindent megosztok. Sosem élnének vissza vele. Cigány, nem cigány, mindegy, csak családcentrikus legyen.”
“Én megtanultam a leckét, sokat változtam – folytatja. – A feleségem már rám se ismer. Ami a bűnözést illeti, egy életre megtanultam a leckét. Csak egyszer szabaduljak… Az első hónap csak a pihenésé, csak a családé lesz. Utána jöhet a munka, muszáj lesz pénzt gyűjteni. Elő nem fordulhat, hogy még egyszer hibázzak. Azokkal, akikkel a korábbi balhé volt, már rég megszakítottam minden kapcsolatot.”
Kevesen tudják a civilek, hogy mi az a jóvátétel, pedig ez 2006 óta létező fogalom itthon is. “A jóvátétel azt jelenti, hogy az elkövető visszaad valamit annak a közösségnek, amelyiknek közvetve kárt okozott – magyarázza Dobos Dorina, aki elismeri, hogy őt a programnak ez a része érinti meg mindig a legjobban. – Alapfeltétele, hogy a fogvatartott felismerje a bűncselekmény elkövetésében a felelősségét, elismerje, hogy tettével ártott másoknak, ezt követően pedig akarja jóvátenni a tettét.” Volt, hogy egy óvoda játszóterét újították fel a fogvatartottak, vagy kifestették egy iskola kerítését. “Előfordul, hogy idősek otthonába viszünk kézzel készített ajándékokat – mond egy másik példát. – Olyankor sír mindenki.” Ebben a projektben az elkövető nem a sértettjének nyújtja a jóvátételt, sokkal inkább fontos a közösség felé irányuló szándék, a megbánás kifejezése.
A börtönben összesen öt önkéntes dolgozik, köztük Szabó Eszter, aki Budapesten tanul tanítónőnek. Édesanyja utógondozó koordinátor, innen jött az ötlet, hogy Eszter is segítsen. “Valamikor csak beszélgetünk a fogvatartottakkal, máskor segítünk nekik a műhelymunkákban” – mondja. Milyenek az elítéltek? “Visszafogottak, udvariasak! – nevet fel. – Nagyon kedvesek. Szeretnek álmodozni, és sokat beszélnek a családjukról. A lényeg talán épp ez, hogy legyen kivel beszélgetniük. Velünk még bátrabban, hiszen mi civilek vagyunk.” Eszter szerint a társadalom “övből” elítéli őket, pedig nem mindegy, hogy hogyan kerülnek vissza a társadalomba. Meglepő vagy sem, azt mondja, ő is folyamatosan tanul tőlük, legfőképpen elfogadást.
|
A Balassagyarmati Fegyház és Börtön egyike volt azoknak az intézeteknek, amik részt vettek abban a hároméves reintegrációs programban, ami “TEtt –program az áldozatokért és a tettesekért” címmel vált ismertté. Ez a kiemelt TÁMOP projekt 2015. október 31-én zárul. Összesen 2,9 milliárd forintot költött rá a magyar állam, EU-s pályázati pénzekből. |