“Szégyen gyalázat!!!!!!felháborító amit tett ez az ember!” “Mélységesen fel vagyok háborodva amiért agyonlövették a FARKAST!!!!!Erre nincs magyarázat…” “Azért írtam alá, hogy ne lehessen Magyarországon egy büdös, retkes állatgyilkos egy állatkert vezetője.” Ilyen és ehhez hasonló velős megjegyzések sorjáznak annak az online petíciónak a komment-szekciójában, amelynek aláírói a pécsi állatkert igazgatójának lemondását követelik. Mielőtt továbbmennénk, térjünk ki arra, hogy mit tett Szatyor Miklós.
Nem, nem kínzott kiscicákat, nem lőtt ki közszeretetnek örvendő oroszlánt, nem fajtalankodott bébiorangutánokkal, de még csak nem is a kínai–nepáli határon bukott le, amikor pandakölyköket csempészett volna haza, étkezési célból. Mindössze annyit tett, hogy egy, a pécsi állatkertből megszökött farkast lelőtt. Ezt sem úgy tette, hogy legott fegyvert ragadott és ment az erdőbe vérengzeni. Csalikat helyeztek ki, figyelmeztették a turistákat, majd amikor úgy látták, hogy a befogásra nincs reális lehetőség, meghozták a kellemetlen döntést.
A kirándulók figyelmét is felhívták a veszélyes vadállatra – fotó: MTI
Vannak, akik tudni vélik, hogy Szatyor Miklós szívesen pózol kitömött állatokkal is. Tegyük fel, hogy ez így van, sőt továbbmegyek: tegyük fel, hogy ő lőtte le Cecilt, az afrikai oroszlánt. Ettől teljesen függetlenül a mostani tettéért nem lehet elítélni, sem a lemondását követelni. A farkas egy ragadozó állat. Nem aranyos kiskutya, nem dögönyözni való szőrgombóc. Aki látott már közelről farkast, az tudja, hogy viszonylag nagy testű állat, amely húsevéssel foglalkozik szabadidejében.
A pécsi állatkertből megszökött farkas ráadásul pár nappal korábban érkezett Olaszországból, tehát még csak azt sem lehet róla elmondani, hogy a pécsi emberek közelében nőtt fel (nem mintha ez garancia lenne bármire). Szökését követően pedig olyan területen kóricált, ahol egyébként kiránduló családok és hétvégi házak találhatóak. Itt jelzem, hogy Floridában például vannak olyan ember lakta területek, ahol a gyerekeket nem engedik ki a hátsó kertbe játszani, mert simán előfordul, hogy bemászik egy aligátor a közeli mocsárból, és kész is a baj. Átmegy a párhuzam, ugye?
“Van altatólövedék”
Az eset hatására kiderült, hogy honfitársaink egy része nemhogy a vadgazdálkodáshoz, állatvédelemhez, de egyébiránt a vadászfegyverekhez és a ballisztikához is remekül ért. Az állatkert igazgatója szerint volt náluk altatólövedék, de gyors döntést kellett hozniuk, amikor a farkast megpillantották, az altatólövedék hatótávolsága pedig nem bizonyult volna elegendőnek. Azt pedig nem akarták kockáztatni, hogy egy célt tévesztő lövéssel elijesszék a vadállatot.
Nem cuki háziállat – fotó: Tumblr.com
Aki látott már természetfilmen altatólövedéket, az tudja, hogy ezek a lövedékek jobban hasonlítanak egy injekciós tűre vagy dart-nyílra, mint puskagolyóra. Nem kell fizikaprofesszornak lenni ahhoz, hogy tudjuk, utóbbival jóval messzebbre lehet lőni, mint az előzővel. Ezt csak azért írom, mert a már többször emlegetett petíció alatt nem egy kommentelő fejtette ki abbéli véleményét, hogy bőven elég lett volna, hiszen a látási viszonyok és a hatótávolság is lehetővé tette volna ezt. Erre csak annyit kérdeznék: ott voltak? Tisztában vannak az ilyenkor használatos fegyverek hatótávolságával, ismerik a vadállatok viselkedését, és netalán jól látnak a sötétben is?
Álszentség, prémes állat a neved!
Eddig igazából csak kötekedni próbáltam, de most feltennék egy pár olyan kérdést is, amiről azt remélem, hogy azoknál, akik most Szatyor Miklós eltávolítását követelik, ideget fog érni. Ezen a ponton szeretném megjegyezni, hogy két nappal ezelőtt még fogalmam sem volt róla, hogy kicsoda Szatyor Miklós, mint ahogy azt sem tudom, hogy a pécsi állatkert igazgatójaként jó munkát végez-e, vagy sem. De nem tudok szó nélkül elmenni amellett, hogy látszólag egy emberként kiáltottuk ki mocskos gyilkosnak egy farkas lelövése miatt.
Mit szólna a sok háborgó, ha hasonló körülmények között találnak a farkasra – mondjuk egy gyerek holtteste mellett állva? – fotó: Tumblr.com
Mit tennének ugyanezek az emberek, ha a farkas mondjuk megtámadott volna egy, az erdőben kiránduló gyereket? Nem is kell, hogy haláleset legyen a vége, sőt még egy lerágott kézfej sem szükséges hozzá, elég lenne akár egy nagy adag ijedtség is. Vagy hogy ne is említsek ilyen tragikus lehetőségeket, mi lett volna, ha a farkas a szökést követően elfogyaszt egy kiscicát, vagy teszem azt pár csirkét egy közeli baromfiudvarban?
Megmondom: az ország egy emberként követelné, hogy a vérengző fenevadat pusztítsák el, a fejét karóba húzva szúrják le a Zengőre, és a testének darabjait az ország négy sarkában akasszuk közszemlére, hogy minden hasonló szörnyeteg tudja, a magyar nép nem tököl, a magyar nép megvédi magát!
Ugyanitt kérdezném, hogy mi lenne, ha a farkas egyébként nem úgy nézne ki, mint egy szép kutya, nem lennének cukin álló prémes fülei, és mondjuk úgy nézne ki, mint egy meztelen patkány, vagy ne adj isten, mint a korábban említett aligátor? Hányan hőbörögnének egy varacskos disznó kilövése miatt? Mit gondolnának ugyanezek az emberek, ha a pécsi állatkertből nem egy farkas szabadul ki, hanem mondjuk egy királykobra, amire a hétvégi háza kertjében dolgozó Sanyi bácsi ijedtében rátolja a fűnyírót? Volna rá egy fogadásom, hogy tizedennyien sem méltatlankodnának. Mert ezek az állatok nem cukimuki szőrös izék, amelyek akár egy Disney-rajzfilmből is előléphettek volna.
“Egy állatkert igazgatója nem tehet ilyet!”
De, tehet. Azt is megmondom, miért: bár a farkas a hírek szerint az áramütésekkel nem törődve mászott át a villanypásztorral elkerített kifutóból, a lényeg, hogy kijutott az állatkert területéről. Szatyor Miklós azt tette, amit egy felelősségteljes vezetőnek hasonló helyzetben tennie kell: megszüntette az így keletkezett fenyegetést, amely emberéleteket is veszélyeztethetett volna. Nem gondolom, hogy élvezte a helyzetet, mint ahogy nem is töltött fel a farkas teteme mellett hősiesen pózoló szelfit a Facebookra, megajánlom neki, hogy a farkas vérében sem fürdőzött jóleső kéjjel.
Egy állat védelme ugyanis csak addig tartható, amíg azzal emberek életét nem veszélyeztetjük. Én az emberi élet védelme mellett döntöttem.” – Szatyor Miklós közleményéből
Tegyük fel, hogy még akár altatólövedék is volt nála, amikor az állat a célkeresztjébe került. Ekkor a következő döntést kellett volna meghoznia: mivel nem tudta az adott távolságból biztonságosan meglőni az állatot az altatóval, innentől már arra kellett gondolnia, hogy akarja-e hagyni, hogy a farkast szem elől tévesszék, vagy bevállalja az éles lövedék használatát. A felelősségteljes döntés ezen a ponton az volt, hogy a farkast bizony le kell lőni. Szomorú, de szükséges. Mint ahogy a természetfilm-csatornákon sem jó nézni, ahogy például egy oroszlán kettétép egy alig csetlő-botló gazellakölyköt. Mégis megteszi, mert a túlélés szempontjából erre van szükség.
Szatyor Miklós pontosan ezt tette: megelőzendő, hogy a szökött farkas – amely a hírek szerint egyébként agresszívan viselkedett – sérülést vagy halált okozzon valakinek, meghúzta a ravaszt. Nem a világ utolsó erszényes farkasát vagy afrikai rinocéroszát ölte meg, sportból vagy kivagyiságból. Felelős döntést hozott, és megtette, amit kell.
További cikkek a pécsi farkasról az NLCafén:
- Megszökött farkas: lelőtték az állatot
- Megszökött farkas: nem keresik tovább
