Azóta a kép szimbólummá vált, egy nap alatt a fél világ azonosult vele. A művész elmondása szerint ez a jelkép szinte magától került ki a kezei közül, azonnal papírra vetette, amint meghallotta a híradásokat a merényletekről. Ösztönösen, magában békéért imádkozva hazájáért, Párizs szimbólumát foglalta a béke jelébe. Ezt a jelet anyanyelvtől függetlenül érti és átérzi mindenki.
Nemcsak Jean Julien, hanem a világon mindenhol a művészvilág más képviselői is megmozdultak a hírek hallatán, és rajzban jelenítik meg értetlenségüket, véleményüket a merényletekről. Reményről, szolidaritásról, gyászról, együttérzésről szólnak képeik, melyek univerzális nyelven mondják el, hogy vége kell legyen az erőszaknak.