2015. November 17.

Terror Párizsban: “Ketten maradtunk a fiammal, de a világ minden hadseregénél erősebbek vagyunk”

Antoine Leiris magára maradt 17 hónapos kisfiával: felesége a párizsi merénylet áldozatai között volt. A férfi nyílt levélben tisztelgett felesége előtt – és üzent gyilkosainak.

Czvitkovits Judit

“Péntek este elragadtátok egy kivételes ember életét, életem szerelmét, kisfiam édesanyját – de a gyűlöletemet nem kaphatjátok meg. Nem tudom, és nem akarom tudni, kik vagytok, mindannyian halott lelkek vagytok.

Ha az isten, akinek nevében vakon gyilkoltok, a saját képére teremtett minket, akkor minden golyó a feleségem testében egy seb az ő szívében.

Nem adom meg nektek azt az örömöt, hogy gyűlöljelek titeket, pedig túlságosan messze mentetek ezért, ám tettetekre gyűlölettel válaszolni annyit jelentene, hogy meghajlok az előtt a tudatlanság előtt, ami azzá tett benneteket, amik most vagytok.

Azt akarjátok, hogy féljek, hogy bizalmatlanul nézzek a honfitársaimra, hogy a biztonságomért cserébe feláldozzam tulajdon szabadságom.

Annyi várakozás után végre láthattam őt ma reggel. Ugyanolyan szép volt, mint péntek este, amikor elment, olyan szép, mint 12 évvel ezelőtt, amikor beleszerettem.

Persze, felemészt a fájdalom, ezt az apró győzelmet megadom nektek, de ez rövid életű lesz, mert tudom, ő minden áldott nap velünk lesz, és egyszer majd szabad lélekként újra találkozni fogunk a mennyországban, ahova számotokra soha nem lesz szabad a belépés.

Ketten maradtunk, a fiam és én, de a világ minden hadseregénél erősebbek vagyunk. De most nincs több időm rátok, vissza kell mennem Melvilhez, a délutáni alvásból ébredezik. Még csak 17 hónapos; enni fog, ahogy mindennap, aztán játszani fogunk, ahogy mindennap; ez a kisfiú élete minden egyes napján – boldogságával és szabadságával – dühít majd titeket, mert az ő gyűlöletét sem fogjátok megkaparintani soha.“

forrás: twitter