Ez már csak ilyen: ha esik, akkor azzal lesz tele a Facebook, ha fúj, azzal, ha pedig különös fehér izé szállingózik a szürke felhőkből, akkor azt MINDENKÉPPEN tudatni kell ám a világgal, mert amit nem posztolunk, az nem is létezik.
Tízmillió, ablak nélküli lakásban élő ember országa vagyunk
Picit csalódott vagyok a magyar felsőoktatást illetően. Most nem amiatt, mert az szépen, lassan dől éppen össze, hanem azért, mert még sehol sem láttam olyan diplomamunkát, ami a közösségi média felhasználói szokásait és az időjárási események korrelációját vizsgálná. Tessék, ingyen téma, lehet vinni, aktuális, fiatalos, meg még közösségi is, hát mi kell még? Na jó, még egy kicsit segítek, összegyűjtöttem pár tipikus példát, hogy ilyenkor mire lehet számítani a Facebookot vagy az Instagramot böngészve.
A purista-minimalista
“Esik a hó!” – írják le ilyenkor sokan, mert ugye mások nem látnak át a táblaüvegen, értelmezni sem tudják hát a fehér izét, ami fentről jön. Van, aki ennél inkluzívabb, befogadóbb, nemcsak úgy kinyilatkoztat, hanem érdeklődik, ilyenkor hangzik el a címben is feltett kérdés. Az ilyen posztok alatti kommentfolyam különösen szórakoztató tud lenni (nem), hiszen ott előkerülnek az Ibizán bulizók, a hóhiány miatt szomorkodók, a hó megjelenése miatt fanyalgók és azok, akik enyhe passzív-agresszív vonalat tolnak, és csak annyit kommentelnek oda: “nem tudom, dolgozom”. Az persze önmagában is vicces, hogy a fene nagy munkában valakinek arra azért van ideje, hogy a Facebookot böngészgesse, mint ahogy az is, mókás, hogy attól, mert valaki épp heti riportot ír vagy költségelhatárolást végez, attól még jellemzően a látóidegei nem mondják fel a szolgálatot, tehát ugyanúgy látja a fehér izét, mégis azt írja: nem tudom…
Az örvendező
Ő az, aki az első hópehely megjelenésekor angyalkázást, hóemberépítést, vagy gigászi hógolyócsatát vizionál, és legott nekiáll csapatot toborozni egy kis “havas mókára”, függetlenül attól, hogy másfél centi, vagy teszem azt másfél méter hóra van kilátás. Persze ezzel semmi baj, magam is nagy rajongója vagyok a fehér matériának, de mondjuk érdemes kivárni, hogy a téli kollekcióhoz tartozó csapadék megmarad-e, vagy csak a levegőben kering, mielőtt nekiállnánk iglut építeni a Városligetben.
A gyűlölködő
A fenti szöges ellentéte, aki szintén az első hópihék láttán kezd hólapátolásról, járdasózásról, buszok által felvert latyakról borongani, megint csak teljesen függetlenül attól, hogy az épphogy csak elkezdődött havazás mennyire fenyeget a fenti veszélyek bármelyikével. A járdasózás esete viszont lehetőséget ad két alcsoport tagjainak is, hogy bekapcsolódjanak a közösségi társalgásba és megosszák a véleményüket a külvilággal.
Az állatvédő
Ő az, aki a fenti posztok megjelenésével egy időben kezd aggódni a kis állatok testi épségéért, és minden járdasózást emlegető embert gyilkosnak, de legalábbis állatkínzónak titulál, hiszen a jószágok tappancsai kisebesednek a sós létől. Nem mondom, hogy ne lenne teljesen igazuk, meg eleve, a sózás kimarja a szép cipőket, de az autók alvázának sem tesz túl jót. Tény azonban, hogy vannak olyan helyek, ahol máshogy nem lehet megoldani a közlekedést, különben mindenki nyakát-kezét-lábát fogja törni, ha mondjuk, a Gábor Áron utcában megpróbál feljutni pár száz métert. Persze ez nem kell hogy vigasztalja azt, akinek a kutyája fájdalmasan sírva húzza a sótól véresre tört mancsait maga után, de ahogy általában, itt is valahol félúton kéne találkozni: ha kutyás vagy, ne vidd olyan helyre az állatot, ahol sóznak, ha pedig valaki sóz, előbb gondolj bele, hogy milyen indokai lehetnek erre (lejtő, idős, bizonytalanul közlekedő rokon, ilyesmik), és csak aztán essetek egymásnak.
A fotós
Elfúj a szél pár hópelyhet az ablak előtt, de máris az ablaktáblára tapadva kattintgat, hogy meg legyen örökítve az #elsőhó. A képen túl sok minden nem fog látszani, max fehér pontok, hiszen nem laboratóriumban növesztett hókristályokról van szó, de sebaj. Mivel ma már egy tisztességes fogkefét nem adnak el kamera nélkül, a fotós archetípus várhatóan jelentős mértékben fog átfedést mutatni a fenti csoport tagjaival. A teendő a következő, ha megjelennek az ehhez hasonló képek: a következő pár órára nyugodtan felejtsük el a közösségi médiát, hiszen úgyis csak a fenti posztok fognak ismétlődni, tetszőleges variációkban. Helyette nézzünk inkább valóban szép havazásról készült fotókat vagy videókat, vagy épp ellenkezőleg: trópusi tájakat és napsütést.
Szeretitek a havat?
További cikkek a hóról az NLCafén:
- Ilyen gyönyörű hóesés volt Magyarországon 100 évvel ezelőtt
- Váratlan hóesés tette felejthetetlenné a pár esküvőjét – bájos fotók
- Csodás novemberi hóesés Magyarországon és a világban – fotók
