Szépségkirálynők, mi lett veletek? – 30 év, 24 Miss Hungary, 1 rendszerváltás
Miss Hungary: a legrégebbi országos szépségversenyünk. 1929-ben rendezték először, tizenegy éven át megtartották, majd jött a második világháború. Negyvennégy év szünet következett, majd 1985-ben a fonyódi gimnazista, Molnár Csilla Andrea lett az új korszak első szépségkirálynője. Rá egy évre, tizenhét évesen választotta az öröklétet. Akkor már javában keresték Miss ’86-ot, de a tragikus hírre félbeszakították a középdöntőt. Csak 1989-ben lelt gazdára újra a korona, Gerlóczy Magdolna személyében. Vele kezdtük azt a cikksorozatot, amit az alábbi tabló ihletett. Bálint Antónia, Balogh Edina vagy Dammak Jázmin “utóéletéről” sokat tudni, de vajon mi lett a fekete-fehérben mosolygó Czuczor Kingával, a titokzatos Papp Bernadettel, a Naomi Campbell-lel pózoló Farkas Tímeával, a keleties Sas Leilával vagy a széles mosolyú Polgár Ildikóval? Ennek igyekszünk utánajárni.
“Szabadkán, Jugoszláviában születtem 1976-ban. Apukám bosnyák származású, muzulmán tengerészkapitány volt, anyukám magyar katolikus, orvos. Én vagyok a legidősebb testvér. Van négy húgom. Újvidéken laktam, és ott jártam a Petőfi Sándor magyar–szerb általános iskolába. Utána Sr. Karlovciban fejeztem be a híres nyelvi gimnáziumot (ez egy Újvidék melletti város). Amikor 1995-ben kitört a bosnyák–szerbhorvát háború, nagyon nehéz lett minden. Anyukámmal kimenekültünk Magyarországra, ahol éltek rokonaink. Jól fogadtak és kedvesek voltak hozzánk, mindenki segített, persze még így sem volt könnyű. Laktunk Soltvadkerten, Kiskunmajsán, Jászszentlászlón és Budapesten, ahol felvettek az ELTE-re, nyelvi szakra.
Leila gyerekkori fényképe
Ami a külsőmet illeti, korán észrevettem, hogy – úgymond – szépnek születtem, idegenek és a családtagjaim is mondogatták, hogy különösen szép vagyok, menjek a szépségem és ne az agyam után, így mindig volt önbizalmam, és tornával, egészséges étkezéssel, jó kozmetikumokkal törekedtem a szépségemet megbecsülni. Persze okos is voltam, mindig jó diák.
Mindig is álmom volt egy szépségverseny a hírnév, az izgalom, a tapasztalat miatt és azért, hogy példát mutathassak a többi lánynak – az én példaképem Cindy Crawford volt, az emberek gyakran hasonlítottak hozzá.
1996-ban, tizenkilenc éves koromban Kiskun Szépének választottak, és rá két évre Répás Lajos ajánlotta, hogy nevezzek be a Miss Hungaryra. A versenyen nagyban számítottak a méretek, amiben perfekt voltam, de az előnyömnek inkább az számított, hogy négy nyelven beszéltem már akkor, volt kisugárzásom, önbizalmam a színpadon – és mindenekelőtt széles, szívből jövő mosolyom. Az induló lányok mondogatták, hogy biztosan én fogok nyerni. Persze reménykedtem benne én is, de nem lehetettem biztos benne, mert mindenki szép volt a maga módján.
Sas Leila, Miss Hungary, 1998
A döntőt az Operaházban rendezték – gyönyörű, nagy teremben. A zsűriben ott ült Bíró Ica, Révész Zsolt plasztikai sebész, Joseph Sugarman (híres amerikai üzletember, aki később a férjem lett), Peter Morris (szintén amerikai üzletember), Csehszlovákia exszépségkirálynője (akkor idősebb nő volt már, ő volt az estélyi ruhák szponzora) – a többiekre nem emlékszem. A sminkek, frizurák profik voltak, minden lány nagyon szép volt. Fürdőruhában vonultunk először, utána estélyiben. Eszméletlen élmény volt, eléggé izgultunk, csak rajtam talán nem látszott annyira, mint a többieken. Maga a győzelem gyönyörű volt. El sem hittem, majdnem sírtam, de visszatartottam, mert szép akartam lenni a fotókon. Azért picit könnyeztem – bevallom.
Tudtam, hogy abban a pillanatban az egész életem meg fog változni. Olyan volt, mint egy álom, mintha egy másik világba léptem volna be. Hiszen minden lány erről álmodik, nem? Hogy királylány legyen.
A nyereményem egy kéthetes hawaii út volt fotózással egybekötve, és egy 50 000 dolláros modellszerződés. De kaptam értékes órát, pár estélyi ruhát és fotózást egy budapesti stúdióban is. Ettől kezdve komoly figyelem irányult rám: mindenki megismert az utcán, az újságban, tévében láttak az emberek. A külsőm miatt megszoktam, hogy felfigyelnek rám, de ez most másfajta figyelem volt, mint a győzelem előtt. Úgy mondanám, híres lettem. Bevallom, sokszor inkább elbújtam otthon, nem mentem ki az utcára. A legtöbben a környezetemben örültek. Bár volt barátom, a fiúk jobban érdeklődtek irántam, mint azelőtt, sok lány csodált és kért szépségápolási tanácsokat, de persze akadt néhány irigyem is. Elindult a pletyka, hogy az egyik férfiszponzor segített nyerni, ami nem volt igaz. Sokan próbáltak közeledni hozzám, vagy barátkozni egy kis hírnévért, csak hogy henceghessenek. Sok gazdag üzletember is érdeklődött, próbáltak udvarolni. Neveket nem mondok, de kettőnek közülük barátnője is lettem egy ideig…
Számos felkérést kaptam: modellmunkákat, illetve hoszteszkedést politikai, sport- és egyéb eseményeken, és ezt ki is használtam, hogy felépíthessem a karrieremet. Sorra jártam a világversenyeket. Törökországban, a Miss Globe-on bejutottam az első tíz közé, majd egy ottani ékszerbolt arca lettem. Részt vettem a Miss World-választáson Vietnamban és Oroszországban, az egyiken közönségdíjas lettem, a másikon a “Tehetség” kategóriát nyertem meg, táncoltam. A modellkedés érdekelt, és még inkább a szépségipar, csak hát a showbiznisz akkoriban nem volt olyan jó, mint külföldön. A legnagyobb lehetőség az amerikai út volt a modellszerződéssel: a verseny után nem sokkal ki is költöztem. Eleinte nehéz volt, nagyon hiányzott Magyarország, aztán megszoktam. Férjhez mentem egy sikeres amerikai üzletemberhez, a modellcégem vezetőjéhez. Jószívű úriember, idősebb nálam, világhíres marketinglegenda. Hawaiin volt az esküvőnk. Pár éve váltunk el, de jó barátok maradtunk. Tánciskolába jártam, a modellkedés mellett jógatanár lettem, majd profi hastáncos – már tizenkét éve. Híres tanároktól tanulhattam, dolgozhattam együtt velük. A kígyótánc lett a specialitásom, már hat éve csinálom, rendszeresen fellépek itt, a Las Vegas-i klubokban, partikon és arab éttermekben. Van saját házam, kocsim és jó munkám, de sajnos a showbiznisz nem tart már sokáig, mert öregszem.
Hát igen, múlnak az évek, harminckilenc vagyok. De mivel mindig odafigyeltem magamra és sokat tornáztam, az emberek még mindig huszonháromnak néznek, ami jó érzés, de én tudom, hogy itt az idő lelépni.
A showbiznisz fárasztó, nem könnyű mindig mosolyogni, jól kinézni még akkor is, ha fáradt vagy és nincs jó kedved. Mérgező tud lenni ez a közeg: sok lány úgy érzi, nem szép, ha nincs modellkinézete. Sok modell nem is bírja idegileg, nem képesek egészségesen táplálkozni, mozogni, droghoz, italhoz nyúlnak, aztán belehalnak vagy lecsúsznak, korán öregszenek.
Mostanában azon gondolkodom, elvégzek egy ápolónőképzőt, hogy legyen valami más is, ami nem kötődik kinézethez és az évek számához. Persze a modellkedést és táncot addig fogom csinálni, amíg csak szép vagyok.
Rég voltam otthon, már szeretnék menni. Sosem bántam meg, hogy Magyarország Szépe lettem, mert a korona valóra váltotta az álmomat, azt, hogy egy ország szépségkirálynője legyek, benevezhessek világversenyekre és kijussak külföldre, ahol tovább dolgozhatok a karrieremen. Ha lenne lányom, és erre vágyna, ugyanúgy támogatnám benne, mint anyukám engem annak idején. Olyan volt, mint egy álom, még most is annak tűnik…”
Érdekel a többi királynő is? Itt olvashatsz Gerlóczy Magdolnáról:
“Ha nagymama leszek, ugyanúgy Miss Hungary leszek” – Gerlóczy Magdolna, Miss Hungary 1989
