Az első magyar nő, aki a kötőtű helyett a vakolókanalat választotta
Mint sok más szakmával kapcsolatban, az építészet terén sem volt könnyű dolguk az elmúlt egy-két évszázadban azoknak a nőknek, akik ki akarták tágítani a társadalmi korlátokat. Bár a női egyenjogúsági harcok során az 1900-as évekre már eljutott addig a világ, hogy a nők is dolgozzanak, de inkább csak “női” munkakörben, tollal vagy ágytállal a kezükben tudta elképzelni őket a társadalom. A “férfias” szakmák zárva voltak előttük, olyannyira, hogy az ilyen, például az építészet területén oktató felsőoktatási intézmények az első világháború előtt abszolút elzárkóztak attól, hogy nőket is beengedjenek a soraikba.
Pécsi Eszter – fotó: Építészfórum
Külföldön akkoriban – legközelebb hozzánk – a németországi műszaki főiskola adott lehetőséget az építészet tanulására, amely sokkal nyitottabb volt a hölgyek oktatására. Itt tanult például Pécsi Eszter, aki elsőként szerzett statikusmérnöki diplomát. Ő volt az a nő, aki ebben a szakmában a 20. század első felében a legtöbbre vitte: kidolgozta többek között a margitszigeti fedett uszoda, a Kútvölgyi úti kórház, és több budapesti villa szerkezeti tervét is. New Yorkba költözése után a Hotel Americana és a Columbia Egyetem toronyházainak statikai terveit is ő készítette. 1965-ben pedig elnyerte a szakma legjelesebb díját, az “Év legjobb statikusa” címet a Hudson folyó partján megépült toronyházak különleges alapozási módszeréért.
Azért nem kapott munkát, mert nő volt
Azoknak a nőknek, akiknek nem volt lehetőségük külföldön tanulni, nem tehettek mást, mint hogy beiratkoztak abba az akkoriban egyetlen iskolába, a Felső Építőipari Iskolába, ahol építőmesterségre oktatták őket, és olyan bizonyítványt kaptak, amely feljogosította őket kőműves- vagy ácsmesterség folytatására, és a szerencsésebbek esetleg munkát is kaphattak egyes építészeti irodákban. A Műegyetemre ugyanis az első női hallgatókat csak 1918-ban vették fel, de a lehetőséget nem sokáig élvezhették a hölgyek, ugyanis egy év múlva visszavonták ezt az engedélyt. Az első világháború utáni években nyíltak meg újra a kapuk a nők előtt az építészmérnöki karon, de csak azzal a szigorítással, hogy a hallgatók létszámának maximum 5 százalékát tehetik ki, és kizárólag abban az esetben, ha nincs elegendő férfi jelentkező.
Református Kollégium, Kolozsvár
Ha véletlenül jutott hely a vállalkozó szellemű nők számára, és el is végezték az egyetemet, munkához akkor is nehezen jutottak. Paulus Erika okleveles építész például azért esett el egyes pályázatokon megnyert munkáitól, mert az indoklás szerint olyanra még nem volt példa, hogy nővel végeztessenek építkezést. Azért végül a kolozsvári református kollégium esetében sikerült keresztülvinnie, hogy bizonyíthassa szakmai tudását.
Különleges találmányokkal taroltak az építésznők
Európában először Finnországban nyílt lehetőségük a nőknek, hogy építésznek tanuljanak. Az első finn nő, aki építész lett és saját irodát is alapított, Wivi Lönn volt az 1910-es években.
Hilda Hongell szintén az elsők között volt, aki nőként építészeti képesítést szerzett, és ráadásul közel száz építmény megtervezése fűződik a nevéhez. Norvégiában Lilla Hansen, Ausztriában Margarete Schütte-Lihotzky, Angliában Ethel Charles és Edith Hughes voltak az első nők a szakmában. A szintén Angliában tevékenykedő Elisabeth Scott rögtön olyan kaliberű épületet tervezett “belépőként”, mint a Shakespeare Memorial Theater. Az ír származású Eileen Gray-t pedig a mai napig a modern építészet és formatervezés úttörőjeként tartják nyilván. Amerikában sokkal korábban, már 1871-től lehetőségük volt a hölgyeknek építészetet tanulni. Ott az első nő, aki átvehette diplomáját, Mary L. Page volt. Az első amerikai nő, aki saját építészeti irodát is nyitott, Louise Blanchard Bethune volt. Ő tervezte többek között Buffalóban a LaFayette Hotelt.
Magyarországon Vezér Karolin az első nők között volt, akit hivatásos kőművessegédnek vettek fel 1911-ben. Erről akkoriban cikkeztek is a lapok, de hogy aztán mi történt a vállalkozó szellemű fiatal hölggyel, azt nem tudni. Sasvári Edit és Kovács Zsuzsa komolyabb nyomot hagytak maguk után, ők belsőépítészként dolgoztak, Kovács a múlt század közepén gyógyszertárak típusberendezéseivel foglalkozott, és konyhák tömeggyártásra alkalmas berendezéseit tervezte. Kissné Nagypál Judit posztumusz Ybl-díjas építész vezető szerepet játszott abban, hogy a második világháború után a magyar műemlékvédelem európai hírű lett. Ő végezte többek között a celldömölki romtemplom, valamint a soproni Tűztorony helyreállítását. Pelényi Margit Pécs kortárs építészetének meghatározó alakja, aki a városi Magházat és a pécsváradi tanuszodát tervezte. 1953 óta minden évben odaítélik az Ybl-díjat azoknak az építészeknek, akik a leginkább megérdemlik. A kitüntetettek között azonban csak nagyjából 40 hölgy szerepel. Így például Csomay Zsófia, aki a Békés Megyei Könyvtár épületének megtervezéséért kapta meg ezt az elismerést 1986-ban.
A hölgyek egyébként nem csupán tervezték a gyönyörűbbnél gyönyörűbb épületeket, hanem számos újdonságot is feltaláltak az építészet területén, így például Anna Keichline a K-téglát, amely könnyebb és olcsóbb is volt az addigiaknál. Eleanor Raymond 1948-ban elsőként tervezett és épített napenergiával működő házat, ez volt a Dover Sun House. E projektben közreműködött egy magyar nő, dr. Telkes Mária is. Beverly Willis pedig az első volt a világon, aki számítógépes tervezést alkalmazott az építészetben az 1970-es évek elején.
Világraszóló épületek, amelyeket nőknek köszönhetünk
Ma már nem ütközik különösebb nehézségekbe, hogy a női nem is képviseltethesse magát az építészet területén. Így – bár még mindig alapvetően férfi szakmaként tartják nyilván – szép számmal akadnak sikeresebbnél sikeresebb építész hölgyek is világszerte. Az egyik leginkább elismert személyiség Zaha Hadid iraki–brit származású építész, akinek a keze alatt négyszáz fős csapat dolgozik, és a világ egyik legfoglalkoztatottabb szakembere. Futurisztikus épületei megosztják a közvéleményt, de a szakma rajong érte. Az egyik legnagyobb műve a kantoni operaház.
Kazuyo Sejima szintén a kortárs építészet kiemelkedő női alakja, aki építészetében a visszafogottságra, a letisztultságra törekszik. Egyik legnagyobb sikerét a New York-i New Museummal aratta. A francia Odile Decq a világ minden táján kapott már felkérést különböző épületek megtervezésére, így például Kínában vagy Olaszországban, egyik legújabb munkájával, a római Macro kortárs múzeummal hatalmas sikert aratott. Jeanne Gang amerikai építész nem aprózta el a sikert, 2009-ben egy 86 emeletes épülettel, az Aqua felhőkarcolóval robbant be a köztudatba. Ez volt az első és azóta is egyetlen ilyen kaliberű építészeti projekt, amelyet nő vitt véghez. Manuelle Gautrand francia építésznő jobbára hazájában tervez és épít, de a budapesti Párizsi Nagyáruház áttervezésével kapcsolatban nálunk is ismertté vált, még akkor is, ha végül nem az ő tervei alapján alakították át az épületet. Az ír Róisín Heneghan azzal vált világhírűvé, hogy a gízai Nagy Egyiptomi Múzeum építésére beérkezett közel 1600 pályamű közül az övét választották győztesként, így e világhírű épület is egy hölgy nevéhez fűződik. A jelenlegi legismertebb és legsikeresebb kortárs magyar építésznők között van Z. Halmágyi Judit, aki hírnevét többek között a budapesti Deák Palota áttervezésével vívta ki magának.
