2016. Január 28.

Ne legyél olyan, mint Béla!

Alighanem az egyik legidegesítőbb, úgynevezett mém kezdte meg fárasztó és várhatóan az indokoltnál lényegesen hosszabb hódítását a közösségi oldalakon. Na jó, a Facebookon, ahol mostanában ráadásul mindenki a retrofotók lázában ég.

Horowitz Katalin

Kezdjük fordított sorrendben: van most ez a fotós-meghívós izé, amivel igazából semmi baj nem lenne, elvégre mire való egy közösségi oldal, ha nem erre. Az már más kérdés, hogy ez a digitális vírus (itt most csak a terjedési mechanizmusára gondolok, informatikai veszélyekkel nem jár) 5 teljes napon át “kényszeríti” arra a felhasználókat, hogy mindennap posztoljanak egy újabb képet, és újabb embereket vonjanak be a játékba. Ezzel “csak” az a baj, hogy minél többen játsszák ezt a játékot, annál inkább válik használhatatlanná a hírfolyam, hiszen érdekes bejegyzések, videók, zenék és cikkek helyett csak a technicolorra kopott régi fotók sorjáznak az oldalon – már persze, ha ilyenkor valaki nem kap idegrohamot, és nem kezdi el kíméletlenül letiltani az összes ismerősét, aki részt vesz ebben.

Szerintem mondjuk pont elég lenne egy-egy kép, egyszer és annyi, de persze, ha rajtam múlna én már a fájóan bénán magyarra fordított úgynevezett mémeket is száműzném (ugyanitt: attól, hogy egy képre Impact fonttal ráír valaki valamit, az még nem lesz mém).

De hát még csak nem is vicces!

Meg is érkeztünk a fontosabb témához: drága emberek, ez a pálcikaemberkés rettenet (“ez itt Béla”, satöbbi), ami úgy egy hete folyik mindenhonnan, ez gáz. Gáz volt már az eredetije is, mert ne legyenek illúzióink, Bélát valójában Billnek hívják, és egy szomorú, feltehetően amerikai internetező szabadíthatta rá a világra ráérő idejében, még tavaly októberben. Bill eredetileg azért jött létre, hogy az internetes szlengben SJW-nek (social justice warrior), vagyis a fontos társadalmi kérdések érdekében vitatkozó felhasználókat arra intse, hogy ne ugorjanak rá minden fontosnak vélt témára, mint foxi a lábtörlőre, és ne kezdjék el osztani az észt. Érzem én is az iróniát, hogy pont ezzel megyek most szembe, hiszen jobban tenném, ha nem pattannék fel a trollbiciklire, de azt hiszem, itt az idő, hogy Bill árnyékában szomorkodjunk egy kicsit az egységsugarú felhasználók miatt. Hiszen Bill, avagy most már Béla amúgy sem túl acélos mondanivalóját a magyar variánsok tovább tudták erodálni. A legtöbb magyar változat, amit láttam, jellemzően valamilyen faék egyszerűségű igazságot sulykol (Ő Béla, Béla nem csukja a kezére az ajtót/nem iszik savat/nem dugja a fejét a mikróba, legyél olyan mint Béla), sok esetben valamilyen trágársággal kiegészítve, mert höhö a bazmeg, az vicces. Nem az.

Mindent elmond az arckifejezés…

Félreértés ne essék, nem vagyok egy Avilai Szent Teréz, nem sápadok bele egy bazmegolásba vagy ilyesmibe, de könyörgöm. Mi ebben a vicces? Hol a humor? A mémek egyik tulajdonsága, áldasson a nevük, hogy a humor eszközével próbálják a figyelmet valamilyen témára irányítani. Ott a megannyi lolcat, a socially awkward pingvin, vagy a nagy zavarában tébláboló John Travolta. Ezek viccesek, mert egy-egy jól elkapott fotót, illetve Travolta esetében gifet alkotnak újra és újra a készítői (innen is küldenék egy fekete pontot minden kollégámnak, aki valaha leírta vagy kimondta már, hogy “beindul a mémgyár“), aktuális helyzetekhez igazítva. Ezekben tehát ha mást nem, legalább a kreatív energiát lehet tisztelni. De könyörgöm…Béla?!? Én már eleve sírok a tükörfordított vicces képektől is, ilyenkor mindig elszomorodom, hogy nekünk úgy látszik ennyire futja. Oké, nem mindenki beszél angolul (bár lássuk be, ez 2016-ban kissé szomorú), de ha már, akkor nem lehetne valami eredetit kitalálni?

Ha lájkolod Bélát, mások zsebébe raksz pénzt

Tennék egy kis kitérőt is, ami további magyarázatot adhat Béla sajnálatos létezésére: a fentiekben leírt, újrahasznosított külföldi tartalmakkal operáló oldalak jellemzően úgy működnek, hogy telerakják őket hirdetésekkel, bannerekkel, hasonlókkal és a lopott-másolt-átlogózott-átírt mémekkel, fotókkal, videókkal aztán busás hasznot csinálnak a robotpilótaként kattintgató Nemkutya- és Aztadom-olvasókból. Szóval, ha másért nem, legalább azért kerüljük el Bélát jó messzire, mert Béla mögött egy olyan ember áll, aki még csak annyi energiát sem tett abba, hogy pénzt keressen, mint az eredeti szerencsétlen, aki Bélát (lánykori nevén Billt) életre hívta. Ezek az emberek csak annyit tudnak, hogy a jól pörgő online tartalmakra rányomják a méd in hángeri logót és odatolják a tömegeknek. Nem mondom, ügyes húzás, más kérdés, hogy mennyire szimpatikus.

Ha esetleg nem győztem volna meg mindenkit, zárszóként annyit mondanék: ha egy úgynevezett mémet a magyar internet legótvarabb szegletét alkotó Tibi atya – Ponciusz Pilátusz – Csonti Car triplakombó közül legalább az egyik elítél, akkor az tényleg olyan mérhetetlenül gáz, hogy ahhoz képest Berki Krisztián egy Stephen Hawking, a magyar labdarúgó-válogatott a Real Madrid, Update Norbert pedig maga Heston Blumenthal.

Ha ezt látod, az azt jelenti, hogy Bélánál nincs borzalmasabb ma az interneten

Szóval, ünnepélyesen, óriási szeretettel és a közös egymás mellett élés alapvetéseként hadd kérjek annyit: ha Bélával találkozol, ne lájkold, ne oszd meg, de még csak ne is kommenteld. Hadd süllyedjen el az internet langyos mocskában. Nem kár érte.