Az amerikai választási folyamat rendkívül összetett, és sok helyen érthetetlen, de legalábbis vannak fura elemei az európai demokráciákhoz képest. Az egyik ilyen lépcső, amit sok helyen pontatlanul előválasztásként emlegetnek, az úgynevezett jelölögyűlés, más néven kaukusz. Ez zajlott most Iowában is, lássuk, hogy pontosan ki nyert, és mit nyert.
Mi a különbség jelölőgyűlés és előválasztás között?
Az amerikai államok bizonyos történelmi és politikai hagyományok alapján választhatnak, hogy akarnak-e jelölőgyűlést vagy előválasztást tartani. Ez nem kötelező, de sok helyen évszázados hagyományai vannak. A jelölőgyűlés, vagyis kaukusz egyfajta tanácskozásra hasonlít: a kaukusz szó eredetét ugyan többen vitatják, de sokak szerint az algonkin indiánok nyelvén a törzsfőnökök gyűlését jelentő cau-cau-as-u kifejezésből származik, az amerikai politikai életben a XIX. század elején jelent meg.
Az amerikai választási rendszer összetett és furcsa hagyományokon alapul
A kaukuszokon a regisztrált szavazók vehetnek részt, ezeket a gyűléseket jellemzően valamilyen középületben (városháza, iskola, stb.) rendezik, és nagyságrendileg 20-200 közti résztvevőjük van. Már itt kezdődnek a bonyodalmak, ugyanis ez nem egy szabványosított eljárás, a republikánus, illetve a demokrata jelöltek esetében más-más kaukuszokat tartanak. Annyi a hasonlóság, hogy a gyűlés során a regisztrált szavazók szóbeli vita során igyekeznek a többieket meggyőzni, hogy az általuk támogatott jelöltre szavazzanak. Miután dűlőre jutottak, a republikánusok titkos szavazáson voksolnak a legszimpatikusabb jelöltre. A demokratáknál ezzel szemben csoportokra oszlanak az egyes jelöltek támogatói és hosszas vita során igyekeznek a többi csoport tagjait meggyőzni, hogy csatlakozzanak hozzájuk. A végén annak a csoportnak a jelöltje viszi a szavazatokat, amely csoportnak a legtöbb tagot sikerült összegyűjtenie.
Az előválasztás ezzel szemben jobban hasonlít az országos választásra, itt ugyanis titkos szavazáson voksolhatnak a szavazók a jelöltekre. A bonyolult amerikai rendszert jól példázza, hogy előválasztásból is többféle létezik: nyílt, amikor minden reigsztrált szavazó az urnákhoz járulhat, zárt, ahol csak a deklaráltan demokrata vagy republikánus szavazók voksolhatnak (illetve a függetlenek is, de csak republikánus vagy demokrata jelöltekre), illetve félig nyílt előválasztás, ami még tovább bonyolítja a rendszert, de ennek tárgyalásába most nem mennénk bele. A lényeg, hogy az előválasztásokon jellemzően többen vesznek részt, mint a jelölőgyűléseken, ezért általában az előválasztásoknak nagyobb a szerepük a verseny későbbi alakulását tekintve.
A republikánus Ted Cruz fogadja egyik támogatója gratulációját Iowában
De akkor most mit nyert, aki most nyert?
A közhellyel szólva leginkább tapasztalatot, a kaukusz eredményei ugyanis ezen a ponton még csak afféle indikátorként mutatják, melyik jelöltnek lehet a legjobb esélye arra, hogy pártja elnökjelölti pozícióját elnyerje. Ilyenkor azok a jelöltek, akik rosszul szerepeltek, jellemzően kiszállnak a versenyből, azonban azok, akik jobb eredményeket értek el, általában még versenyben maradnak, ugyanis a pártok jelöltállítói gyűléseiig még sok idő van hátra, ilyenkor még elképzelhető a fordulat. Illetve a népszerű jelölteknek azért is érdemes tovább sütögetniük a pecsenyéjüket, mert a végső jelölésnél az sem mindegy, hogy az elnöki székért harcba szálló pályázó mellett ki az alelnökjelölt.
Cruz nyert, Hillary nyert – akkor ők most jól szerepeltek?
A republikánus Ted Cruz mindenképpen, neki ugyanis sikerült jelentős csapást mérnie az Egyesült Államokat, illetve az amerikai politika iránt érdeklődőket hónapok óta lázban tartó ingatlanmogulra, a szókimondó botrányhős Donald Trumpra. Cruz az amerikai radikális jobboldal, az úgynevezett Tea Party egyik nagyágyúja, texasi szenátor, aki 2015 tavaszán elsőként jelentkezett be az elnökjelöltségért. Nagyjából a klasszikus republikánus értékeket képviseli: ellenzi az abortuszt, támogatja a fegyverviselést és a halálbüntetést, gazdasági kérdésekben pedig a szabad kereskedelmet és az egyszerűsített adózást. A klímaváltozásban – Donald Trumphoz hasonlóan – a tudományos bizonyítékok ellenére sem hisz. Mégsem tekinthető klasszikus republikánus jelöltnek, mivel a beágyazódott politikai status quo, az “establishment” megdöntésére pályázik – ezt ki is emelte győzelmi beszédében.
Hillary Clinton egy fél hajszállal tudott csak nyerni
Kevésbé édes a győzelem a demokrata Hillary Clinton számára, aki az egyetlen komolyan vehető női jelöltként, Barack Obama első kormányának külügyminisztereként, na meg persze a 42. amerikai elnök, Bill Clinton feleségeként valószínűleg könnyű útra számított a demokrata elnökjelölti pozícióig. Az ő levesébe köpött bele a radikális baloldali Bernie Sanders vermonti szenátor. Bár már 75 éves, a politikai veterán (több mint 50 éve aktív) képes volt energetizálni hallgatóit, és ügyesen aknázta ki az internetben és a közösségi kommunikációban rejlő lehetőségeket. Sanders saját bevallása szerint szocialista nézeteket vall, és a skandináv demokráciák működését tekinti követendő példának. Népszerűségét főleg annak köszönheti, hogy keményen nekiment az amerikai politikai életet csápként szorító gazdasági elitnek, amelyhez pedig a Clinton család is tartozik. Egy biztos: a Clinton-stábnak valamit elő kell majd húznia a kalapból, ugyanis a szavazatok 90 százalékos feldolgozottságánál 50-50 százalékon áll a két jelölt, igaz, Clintonnak pár tucat vokssal több jutott.
Készül a Sanders-szelfi: a vermonti szenátor nagyon népszerű a fiatalok között
Mi fog most történni?
A kampányok folytatódni fognak, az elnökjelöltségre pályázó politikusoknak ugyanis júliusig saját pártjuk tagjait és szimpatizánsait kell győzködniük, hogy végső elnökjelöltként indulhassanak a novemberi országos választáson. Júliusban tartja mindkét nagy párt a jelöltállító nagygyűléseit, a republikánusok július 18-21 között, míg a demokraták július 25-én. Addig még több kaukuszra és előválasztásra is sor kerül. Ez jó hír Cruznak, ugyanis egy sor déli állam fog következni, ahol radikális republikánusként jól szerepelhet. Donald Trump várhatóan veri még egy darabig a tamtamot, de az iowai kaukusz megmutatta, hogy bár az emberek jól szórakoznak a narancssárgára szoláriumozott, habókos milliárdos hőbörgésein, az urnáknál nála politikai téren tapasztaltabb, komolyabb jelöltet támogatnak.
“No one remembers who came in second.” – Walter Hagen
— Donald J. Trump (@realDonaldTrump) December 30, 2013
Ami Hillary Clinton és Bernie Sanders csatáját illeti, a Clinton-stábban valószínűleg már készülnek a haditervek a rendkívül következetesnek tartott vermonti szenátor semlegesítésére, de most kiderült, hogy az egykori külügyminiszternek és first ladynek többre lesz szüksége, még a női szavazatok megszerzéséhez is annál, mint hogy korábbi tapasztalatait emlegetve várja a sült galambot.
Annyi bizonyos, hogy mostantól lesz igazán éles a kampány, és minden jelöltnek minden erejére és minden lehetséges megoldásra szüksége lesz, ha a júliusi jelöltállító nagygyűlésről győztesként akar kikerülni.
További cikkek az amerikai elnökválasztásról az NLCafén:
- A suttyók királya – Ha Donald Trump lesz az USA új elnöke, bajban leszünk
- Hillary Clinton: a nő, aki történelmet írhat
- A nőknek köszönheti győzelmét Obama
