Jó napot kívánok, doktor Kovács Masni vagyok!

A beszélgetéshez az ötletet egy rafinált brit édesapa szolgáltatta, akinek – mint kiderült – 2013-ban sikerült elérnie feleségénél, hogy születendő kislányukat kedvenc focicsapatáról, az Arsenal FC-ről nevezzék el. És az anya ebbe tényleg, minden további nélkül belement? – tehetnénk fel joggal a kérdést, amire egyetlen helyes válasz létezik: persze, hogy nem. Az asszony, Clare Smith egyszerűen nem tudta, milyen névre bólint rá. Két éven át még csak nem is sejtette, hogy a romantikusnak és egyedinek gondolt lánynév (Lanesra) amivel férje – szinte a semmiből – rukkolt elő, valójában a focicsapatának a neve. Visszafelé olvasva.

A turpisság aztán kiderült, az anya nyelt egy nagyot, az apa pedig mennybe ment a focirajongó netezők körében. Sőt! Utóbb a BBC cikkéből még az is kiderült, hogy még csak nem is ő volt az első, aki a névadásnak ezt a trükkös módját választotta. De még mielőtt vérszemet kapnának a hazai focirajongó szülők, hogy Fradikákkal és Emtékákkal árasszák el a játszótereket, gyorsan elmondjuk, az eset Nagy-Britanniában történt, ahol – sok más országhoz hasonlóan – a névadás lényegesen liberálisabb, mint Magyarországon.

“Nem hinném, hogy itthon kaphatna ilyen nevet egy kisbaba, hiszen ahhoz ezt a nevet hivatalosan is kérvényezniük kellene a szülőknek, annak pedig megvannak a maga szigorú szabályai“ – mondja Raátz Judit, aki elárulja, egy kis kreativitásért a magyar szülőknek sem kell a szomszédba sietniük. Hozzáteszi, évente nagyjából 200-300 utónévre vonatkozó kérvény érkezik hozzájuk, melyeknek végül csak a harmada lesz ténylegesen anyakönyvezhető.

A sorozathős menő, egy könyv szereplője nem az

Raátz Judittól megtudjuk, minden évben, megbízhatóan jelentkeznek olyan szülők, akik a szívüknek legkedvesebb filmszereplő vagy épp sorozathős után neveznék el gyermeküket. Bár a szabályok ezekben az esetekben is szigorúak, egy ilyen név kérvényezése mégsem reménytelen, ha:

• a vágyott név elismert, maradandó értéket képviselő magyar klasszikusból, 
• vagy ma ismert magyar nyelvű alkotásból való, 
• megfelel a magyar vagy európai névkultúrának 
• és nem hátrányos majdani viselőjére nézve.

Sőt! Továbbmegyünk. A szabályok azt is lehetővé teszik, hogy népszerű külföldi film- vagy sorozatszereplők nevét adjuk gyermekünknek. De csak akkor, ha a hős neve már külföldön is bevett, önálló névként használatos. Tavaly nem volt szerencséjük azoknak, akik a Mári Csuj (A szerelem diadala című mexikói sorozat főhőse), az Emperatriz (A Császárnő című mexikói sorozat szereplője) és a Snjezana (az Éden Hotel szereplője) nevekkel próbálkoztak. De ugyanígy csalódnia kellett annak a szülőnek is, aki a World of Warcraft számítógépes játék egyik figurájának nevét szerette volna fiúgyermekének: a Medivh nevet is elutasították.

A régi magyar nevek reneszánszukat élik

Ami a trendeket illeti. Nos, ezzel kapcsolatban Raátz Judit azt mondja, az utóbbi években igen gyakori, hogy a szülők régi, már elfeledett neveket újítanak fel és kérvényeznek gyermeküknek. Ezek közül szép számmal akadnak női és férfi utónevek is. Női nevek például: Csente, Rasdi, Sáfély vagy az Ünige. A férfinevek közül pedig: a Békés, a Bérc, a Botos, Hős, Temes, Vérbulcsú. Hogy tényleg csak néhányat említsünk azok közül, melyekre rábólintott az Utónévbizottság.

Persze, még a régi magyar nevek között is akad végül olyan, amit elutasítanak. Nem is egy. Ezek leginkább azért akadnak fenn a rostán, mert hiába lobogtatják a szülők az internetről és egyéb forrásokból előásott bizonyítékaikat, ennek ellenére sem bizonyítható egyértelműen, hogy valóban létező, régi magyar nevet találtak. Így tehát az Arszák, a Dengezik és Askam fiúnevekről, vagy a Bölöjte és Négyöke lánynevekről érdemes lemondani.

“Legyen Balaton, úgyis ott fogant”

Szép számmal vannak azok is, akik kifejezetten külföldi vagy nemzetközi névváltozatot (Károly helyett Charlie) szeretnének gyermeküknek. Ők a kérést általában azzal indokolják, hogy szeretnék, ha gyermekük a jövőben külföldön is nehézségek nélkül boldogulhatna. És, bár ez a kérés méltányolandó, az talán mégsem akkora baj, hogy a Vajolett és az Evonzseli lemaradt az adható nevek listájáról.

Legyen bármilyen furcsa is, az Utónévbizottságban egyre gyakrabban találkoznak azzal a jelenséggel is, hogy egy szülő ismert tájegységről, folyóról vagy épp városról nevezné el gyermekét. Az ok nagyon egyszerű: szeretnék, ha a születendő gyermek annak a helyszínnek a nevét viselné büszkén, ahol fogant. Mondanunk se kell, a bizottság az ilyen kérelmeket nagy többségben visszautasítja – így a Balaton keresztnevet is.

Maradj örökre gyerek, Masni!

Raátz Judit elárulja, a névadási trendekben nemcsak a hagyományaink, a kedvenc filmjeink, sorozataink, nagy hatású alkotóink érhetők tetten, de korunk más egyéb jellegzetességei is. Például az olyan társadalmi jelenségek is, mint a felnőtté válás kitolódása, ami a keresztnevek esetében abban csúcsosodik ki, hogy a szülők olyan nevet kérvényeznek (egyre gyakrabban), amivel azt üzenik utódaiknak, hogy maradjanak örökké cuki gyerekek. Mi más magyarázná az egyre nagyobb számban érkező becenév kérelmeket, mint amilyen a Matyi, a Laczkó, a Böske, a Nikicca vagy épp a Vili?

De a szakértő szerint erre utal az is, hogy észrevehetően nő azoknak a száma, akik tündibündi mesefigurákról neveznék el gyereküket. Bogyóról, Babócáról, Méziről, de a bizottsághoz érkezett már kérés a Masni, a Pillangó, a Szivárvány, a Szöcske, a Vackor, a Gézengúz, a Moha és az Óz keresztnevek anyakönyveztetésére is.

Szerencsére a fent említett példák egyike sem jutott az utónévlistáig. És ez kizárólag azoknak a sokat szapult, szigorú szabályoknak köszönhető, amik a legnagyobb önmegvalósítás – és kreativitáscunami közepette is garantálják, hogy annak a szegény gyereknek ne sérüljön a lelkivilága. Vagyis legalább a neve miatt ne.