Nem lennék most Hillary Clinton helyében, akinek alaposan fel kell kötnie a nadrágkosztümöt és előhúzni egy csodatevő aduászt a demokrata elnökjelölti pozícióért folyó harcban. Az első Obama-kormány külügyminisztereként is tevékenykedett egykori First Lady sokáig rendíthetetlen nyugalommal várta, hogy a szájába repüljön az elnökjelöltség. Ha pedig ez megvan, a republikánus ellentábort elnézve csak annyi lett volna a dolga, hogy időnként elindít egy bejátszást Donald Trump legnagyobb bunkóságaiból, esetleg a több ízben hazugságon (esetleg az igazság kreatív értelmezésén) kapott Ted Cruz best of válogatását játssza le. A női szavazók java része így szinte biztosan zsebben lett volna, a republikánus mezőny végén vánszorgó Carly Fiorina pedig már az elejétől kezdve nem tűnt erős ellenfélnek.
Aztán jött a Bengázi-botrány meg az email-fiaskó és bár Clinton látszólagos nyugalommal igyekezett lepattintani magáról a kellemetlenkedő kérdéseket, elkezdett érződni, hogy nem lesz annyira sima az út, mint azt a stábban eltervezték. A vermonti szenátor, a veterán Bernie Sanders feltűnése eleinte nem látszott komoly fenyegetésnek, a 74 éves politikusról a kampány elején még nem sokan gondolták, hogy tényező lehet a harcban.
Iowa: szoros második, New Hampshire: abszolút győztes
Az iowai jelölőgyűlés még csak afféle szonda, ami segít belőni, hogy a demokrata, illetve a republikánus elnökjelöltségért folyó harcban ki hol áll. Bernie Sanders már itt is meglepetést okozott, ugyanis olyannyira sikerült Hillary Clintont megszorongatnia, hogy tényleg csak pár tucat szavazat döntött az utóbbi javára. Persze Clinton akkor még félmagabiztos mosollyal üdvözölte a győzelmet, de aki tud olvasni a sorok között, az láthatta, hogy mostanra tudatosodott csak a demokrata jelöltségre pályázó politikusban: itt bizony fel lett véve a kesztyű.
A 74 éves, saját magát szocialistának valló Sanders pedig a New Hampshire-i előválasztáson olyannyira bekapcsolta a hajtóműveket, hogy az összes szavazat 60%-át sikerült besöpörnie. Clintonnak a maradékkal kellett megelégednie, ami 38,3%-ot jelent. A demokrata jelöltségért szintén küzdő Martin O’Malley 0,3%-os eredményét tekintsük statisztikai hibának.
Hillary Clinton nyaka körül elkezdett szorulni a hurok
Az eredmény leginkább azért lehet sokkoló Clinton számára, mert most kiderült, hogy a fiatalokat szinte egyáltalán nem sikerült megszólítania, sőt, a nőknél is csak az idősebb, jellemzően 60 év feletti korosztály szimpátiáját tudta elnyerni.
“Nem fogok csak azért rá szavazni, mert nő” – ezt egy 18 éves lány mondta a New Hampshire-i választás előtt, és valóban, a szavazók legfiatalabb korcsoportja döntően Sanders mögé sorakozott fel. Persze a júliusi jelöltállító demokrata nagygyűlésig még sok idő van hátra, de a lecke alaposan fel lett adva Hillary Clintonnak, akinek minden kapcsolatára és korábbi kampánytapasztalatára szüksége lesz, ha fordítani akar. Sanders malmára hajtja a vizet az is, hogy kampányát kizárólag támogatói adományokból finanszírozza, szemben Clintonnal, akinek több lobbicsoport is önti a pénzt a SuperPAC-jébe.
Bernie Sanders a demokrata érzelmű fiatalok között rendkívül népszerű
Fordítani kéne pedig, különben…
Bár Sanders tagadhatatlanul sikeresen mobilizálta szimpatizánsait, érdekes kérdés, hogy mit tudna kezdeni a republikánusok porcelánboltjában jelenleg TRX-edzést tartó elefánttal, a republikánus establishment rémével, Donald Trumppal. Iowa után még úgy tűnt, a szavazók, bár szimpatizálnak a frankót arcba mondó ingatlanmogul telepi stílusával, az ország vezetését – és az atomrakéták indítókódjait – szívesebben látnák egy klasszikusabb, ugyanakkor a jelenlegi status quo-nak középső ujjat mutató politikust. Többek között ez lehetett Ted Cruz sikerének az oka, azonban a texasi fenegyerek ezt követően elkövetett pár hibát, a CNN például nemegyszer hazugságon kapta. Az Iowában még a második helyet is alázatosan megköszönő Donald Trump így könnyűszerrel ülhetett vissza a nyeregbe, miután a New Hampshire-i szavazatok 35 százalékát sikerült bezsebelnie.
A republikánus mezőnyben jóval többen vannak, ezért az alacsonyabb arányszám nem jelent Sandersnél rosszabb szereplést. A második helyre az eddig háttérben meghúzódó ohiói kormányzó, John Kasich futott be 16 százalékkal, míg Cruznak csak a bronzérem jutott 12 százalékkal. Meglepetésre az eddig harmatgyengén szereplő Jeb Bushnak sikerült az Iowában harmadik helyet megszerző fiatal reménység Marco Rubio előtt végeznie 11%-kal. Nem mintha ezzel bármire menne a későbbiekben.
Bár Kasich erős szereplése meglepő, a politikai elemzők kételkednek benne, hogy a most megszerzett lendületét hatékonyan ki tudná aknázni, noha a február 20-án esedékes dél-karolinai előválasztáson még igyekszik majd meglovagolni a hirtelen jött ismertséget. Az ezután következő michigani előválasztáson és a környékbeli államokban még felmutathat pár dobogós helyezést, de a mostani állapotokat nézve valószínűtlennek tűnik, hogy akár Trumpot, akár Cruzt meg tudná szorongatni.
Donald Trump győzelme aggasztó képet fest a jövőre nézve
Így áll jelenleg a helyzet, de mint az iowai kaukuszt elemző cikkünkben is rámutattunk: hosszú még az út a júliusi jelöltállító gyűlésekig, addig pedig még háromszor a feje tetejére állhat az egész cirkusz. Egy biztos, eseménydús hónapoknak nézünk még elébe az amerikai politikai arénában.
További cikkek az amerikai elnökválasztásról az NLCafén:
- Leszedték a keresztvizet is Donald Trumpról rasszista kijelentése miatt
- Hillary Clinton: a nő, aki történelmet írhat
- A suttyók királya – Ha Donald Trump lesz az USA új elnöke, bajban leszünk
