Két merész film, ami megváltoztatja a gondolkodásodat az anorexiáról

Talán nem véletlen, hogy mindkét filmet nő rendezte, sőt a svéd Sanna Lenken rendező esetében a film bevallottan önéletrajzi ihletésű, és az ebből fakadó őszinteség érződik is rajta. A My Skinny Sister főszereplője a kis Stella egy duci, visszahúzódó lány, aki az egész gyerekkorát kénytelen a csodaszép és a műkorcsolyázásban fantasztikusan tehetséges nővére, Katja árnyékában eltölteni. Látszólag boldog família az övék, hiszen semmiben sem szenvednek hiányt, a szüleik jó fejnek tűnnek, jó iskolába járnak, de valami nem stimmel. A felszínes néző azt gondolná, hogy Stella lesz az, aki majd elindul az anorexia, a kóros soványság útján, hiszen az élet minden területén igyekszik követni a nővérét, például ő is jár műkorcsolyázni, bár eléggé nyilvánvaló, hogy nincs tehetsége hozzá. A baj végül mégsem vele, hanem a tökéletesnek gondolt nővérével történik meg, aki pont az élet minden területén tanúsított maximalizmusának lesz az áldozata.

Készül a versenyre, jól akar tanulni, és az is fontos számára, hogy szép legyen, ezért egy idő után annyira meg akar felelni a saját maga által elvárt álomképnek, hogy szép lassan belezavarodik, és az egyre kevesebb ételtől eljut odáig, hogy már egyáltalán nem eszik, vagy ha igen, azt biztosan kihányja. Ezt azonban felfedezi a kishúga, Stella is, aki ugyan el akarja mondani a dolgot a szülőknek, de a nővére megzsarolja, hogy ha elkotyogja magát, akkor ő meg világgá kürtöli, hogy a kislány fülig szerelmes a korcsolyaoktatóba, márpedig egy bizonyos kor alatt kevés cikibb dolog van, mint titokban szerelmesnek lenni.

Csak a szeretet segíthet

Sanna Lenken rendező nem vádaskodik, nem keresi a bűnbakokat, egyszerűen csak bemutatja, hogy mi történik akkor, ha nem figyelünk eléggé egymásra. Stella és Katja szülei nem rossz emberek, egyszerűen csak annyira belefeledkeztek a mindennapok rutinjába, hogy nem látják a bajt akkor sem, amikor majd kiszúrja a szemüket, illetve amikor mégis felfedezik, azt gondolják, hogy a lányuk majd önerőből, szakemberek segítsége nélkül képes lesz kimászni a gödörből. Világéletében jó tanuló volt, így ha mond nekik valamit, ők bizony elhiszik neki, pedig az anorexiások többsége bátran hazudik, ha a súlyáról van szó. Lenken azonban nemcsak problémát vet fel, hanem megoldást is mutat, aminél nincs egyszerűbb és tisztább az életben: Katját a kishúga odafigyelése, kitartása és szeretete menti meg, és a film csodálatosan ábrázolja a testvérek közti kötődést és azt, hogy milyen megpróbáltatásokon kell átesni egy szerettünk gyógyulásáért.

A hizlalás csak életmentés, nem megoldás

A lengyel Malgorzata Szumowska filmjében, a Testben is fontos motívum az anorexia, bár itt már nem csak erről van szó. A filmben Olga azután hagyja el magát, miután szeretett édesanyja meghal, ő pedig részben az apját okolja a haláláért. A nem evés itt egyfajta lázadás is, és a szülő-gyerek kapcsolatban létrejött ellenséges viszonynak köszönhetően a gyógyulás szinte lehetetlen. Az ügyészként dolgozó apa mindössze annyit tesz, hogy amikor a lánya már elájul a gyengeségtől, rendszeresen kórházba viteti, ahol egy terápián belül arra vállalkoznak, hogy rövid idő alatt kényszeretetéssel valamennyire felhizlalják.

Ez persze nagyon kevés ahhoz, hogy egy anorexiás vagy bulimiás a gyógyulás útjára lépjen, maximum a közvetlen életveszélyt tudják vele elhárítani egy rövid időre. A film legérdekesebb része az, ahogy az osztályon terapeutaként dolgozó Anna inkább a lelki okokat feltárva igyekszik ráléptetni a fiatal lányokat a gyógyulás útjára, de az intézmény vezetői, a konzervatív orvosok nem hisznek a módszereiben, és ahol csak tudnak, próbálnak alátenni. Ahogy a My Skinny Sisterben, úgy a Test című filmben is a megoldást csak a szeretet jelentheti, vagyis amíg Olga nem kerül közelebb az apjához, illetve az apa nem teszi meg a lánya felé az első közeledő lépést, addig a saját testképzavarával sem lesz képes megküzdeni.

A Test című filmet február 25-től játsszák a magyar mozik, a My Skinny Sister hazai bemutatója pedig a tavasz folyamán várható.