Pukli Istvánt a pedagógustüntetésen mondott beszéde óta a tanitanek.com vezéralakjaként ismerik a legtöbben. A 36 éves igazgató magyar szakos tanár és a vezetői teendői mellett idén újra osztályfőnök is, mert az már nagyon hiányzott neki. Mivel az újítás híve, megreformálta az óráit is, méghozzá alaposan!
Avatár nevek és bunker – itt így nyelvtanoznak
A 9.NYB osztálynak Pukli István az osztályfőnöke és a magyartanára. Ez az évfolyam nulladikos, vagyis nyelvi előkészítős, a gyerekek gőzerővel, nagy óraszámban nyelvet tanulnak, emellett csak szinten tartás van magyarból és matekból. Ebben eddig semmi újdonság nincsen, minden más évfolyamon is így tanulnak azok, akik ötéves képzésre iratkoznak be a gimnáziumba. Pukli István azonban egészen máshogy nyelvtanozik, mint a legtöbb tanár:
Az atomrobbanás túlélői (Fotó: Leéb Ádám)
az óráin egy képzelt világban élnek a diákok, van saját “avatár nevük”, és így kell feladatokat megoldaniuk. Egy atomrobbanás túlélői ők, az adott szituációban kell boldogulniuk. Nincs osztály vigyázz, csak köszönés.
Kiscsoportról beszélünk, amikor mi ott voltunk, összesen 12 gyerek volt a teremben. Az óra elején kis körben ülnek, és mindenkinek egy rajzról kell kiválasztania egy neki tetsző figurát, az ő bőrébe bújva kell elmondani, hogy miért ezt választotta, és hogy érzi magát ma reggel. A gyors rituálé után csukott szemmel mindenki átlényegül, már az atomrobbanás túlélői ülnek körben, és a képzelt nevükön szólítják egymást. Kezdetét veszi a játék, amiben rengeteg dolgot kell egyszerre csinálniuk, de észre sem veszik, hiszen “csak játszanak”. Először választott vezérük előtt (ő az egyik osztálytársuk) azt kell megmondaniuk, mitől is jó egy vezető, és milyen képességek szükségesek a vezetéshez. Demokrácia van az atomtámadás túlélői között, így választották ki a jelenlegi vezetőt is. “Legyen döntőképes, legyen lelkiismeretes, figyelembe tudja venni a jelenlegi helyzetet, a vélemények ismeretében döntsön” – ilyen és ehhez hasonló válaszok hangzanak el, majd megállapodnak abban, hogy a vezetés szolgálat, méghozzá nem is könnyű.
A csoport választott vezére arról mesél, hogy érzi magát reggel (Fotó: Leéb Ádám)
Az órán belül áramfolyamingadozás is van, így tanulnak a tőzsdéről
Pukli István “csak” moderál, és fizet, ő a bank. Nem, nem elírás, a jó válaszok, a kreatív csoportmunka jutalma a saját pénznemben kapott fizetség. 10 picoló egyenlő 1 ponttal, a szerzett pontokat pedig óra végén be kell diktálni. Illetve megosztani a tanár úrral, elektronikusan, elvégre ma már digitális világban élünk. Ő excellben vezeti az eredményeket, van saját túlélő csoportjuk, a feladatokat is így adják-kapják. Ehhez persze legalább okostelefon kell meg wifi. A mobil nem gond, az mindenkinek van, a wifi már inkább problémás, mert azt az iskola szolgáltatja, és sokszor akadozik, de hát ez van. Egyébként a pénz árfolyama folyamatosan ingadozik, egy dobókockával végzett dobás dönt, hogy fel- vagy lemegy az árfolyam. Így aztán a tőzsde működése sem idegen számukra.
A jó válaszért fizet a tanár úr (Fotó: Leéb Ádám)
Csapatmunka, ahol nem lehet lazsálni
El kell dönteni azt is, hogy ki melyik csoportba kerül: a biztonság, a védelem, az egészség és a civilizáció közül, ezt is csoportmunkában végzik, mindenki az avatár foglalkozása szerint kerül egy-egy csapatba. A csoportok kapnak egy újabb feladatot: ki-ki mást és mást, de azt közösen kell megcsinálni: az egyik csapat arról érvel, hogy megtartsák-e a tehenüket, vagy vágják le, hogyan hasznosabb. Pro és kontra jönnek az érvek. A másik csapat a védelem taktikáját dolgozza ki, az egészség munkacsoport egy házilag elkészíthető gyógyszert tesztel, hogy veszélyes-e, a negyedik csapat a walkie-talkie hasznosságát elemzi.
A feladatok minden csoportban több nyelvtani kérdést is tartalmaznak: helyesírási kompetenciákat fejleszt, szófajokat kell meghatározni, a jó megoldásokért pedig fizetség jár. Végül mindenki közösen véleményezi a másik munkáját, és a csapatok egymásnak is adnak pénzt, aszerint, hogy mennyire értékelték jónak a másik munkáját.
Rövid meditáció az óra végén (Fotó: Leéb Ádám)
Végül újra kis körbe ülnek le a gyerekek, megint kiválasztanak maguknak egy figurát az óra eleji képről, és elmondják, hogy az adott pillanatban hogyan érzik magukat. A szemek ismét becsukódnak, a bunkerben lezajlott feszültséget elengedik, és csak a jövő órán veszik újra elő a képzelt profilokat.
Vége az atomtámadásnak – a következő foglalkozásig – és arról faggatom a gyerekeket, hogy mit tanulnak ezeken az órákon.
Mátrai Dominika azt meséli, hogy nagyon szeret játékosan tanulni, mert így könnyen megjegyzi a nyelvtani szabályokat is. Sok a keresztrejtvény, és ilyenkor kénytelen mindenki dolgozni, mert időre mennek a feladatok. Az osztályfőnök kedves, mindenkinek igyekszik segíteni, tőle mindig lehet kérdezni, cseppet sem türelmetlen. A sok feladat közösséget épít, egyre jobban megismerik egymást. Dominika kézilabdázik, ő tehát csapatjátékos az edzéseken is, ezért különösen szereti ezeket az órákat.
Mayer Dorottya azt élvezi a legjobban, hogy sokat nevetnek együtt, ebben Pukli tanár úr is partner, ő is szereti a humort. Dorottya egyébként gyermekpszichiáter szeretne lenni, ezért választotta ezt a foglalkozást a karakterének is. Azt meséli, hogy innen mindig vidáman megy ki, mert nagyon élvezi, a feszültségeket pedig mindig itt hagyja, mert már megtanulta elválasztani a karakterek életét a valóságtól.
Kuti Balázs, Mayer Dorottya és Mátrai Dominika (Fotó: Leéb Ádám)
Kuti Balázs politikus és tudós a játékban, ő azt élvezi a legjobban, hogy másként viselkedhet a szerepében, mint a való életben. Szerinte bármilyen munkahelyre megy majd, ott is kell érvelni, prezentálni, szónokolni, szóval sok mindent tud ezekből hasznosítani, nemcsak a nyelvtant, amit azért közben megtanulnak. Szerinte ezek az órák önbizalmat adnak ahhoz, hogy máskor, máshol is megállják a helyüket.
A gyerekek elindulnak a következő foglalkozásra, mi még leülünk kicsit beszélgetni az igazgatóiban.
“Igyekszem a diákok kritikai gondolkodását is fejleszteni”
“Sokkal élvezetesebb egy ilyen óra, mint egy frontális, ahol kiállok, és mondom a tananyagot. Itt játszva, észrevétlenül tanulnak, és ezt élvezik is. Jövőre már nem lesz erre lehetőségem, mert akkora a tananyag, hogy muszáj haladnunk – kezdi Pukli István. – Azért persze mindig kell kicsit játszani. Sokat kell készülnöm, mert el kell rejteni a nyelvtant a játékba, szituációkat kell kiagyalni, rábírni őket a kreatív gondolkodásra. Ma a vállalkozói kompetenciákat is fejlesztettük, gyakorolták az érvelést, a szövegértést, a szövegalkotást és a helyesírási szabályokat, meg a szófajokat. Logikázni is sokat szoktunk, a matematikai logika nagyon fontos mindenhez.
Igyekszem a kritikai gondolkodásukat is fejleszteni, éppen ezért kell értékelni a saját és a másik munkáját. Nagyon jó közösségépítő ez a játék, megtanulnak bízni egymásban, megismerik a másikat, hiszen ők szeptemberben lettek gimnazisták, és semmit nem tudtak egymásról. Nekem osztályfőnökként ez is fontos. Amit itt csinálunk, azt a többi órán is hasznosítják, szóval szerintem ez az előnyükre válik. Így tanultak meg Europass-önéletrajzot írni, és közben észre sem vették, hogy iskolában vannak. A jelenlegi oktatási rendszer elviselhetetlen mind a diákoknak, mind pedig a tanároknak, nagyon szeretném, ha sikerülne változtatni ezen, ezért bármeddig elmegyek. A Civil Közoktatási Platform egyik munkacsoportja már dolgozik azon, hogy új közoktatási törvényjavaslatot készítsen, és bízom benne, hogy sikerrel járunk!”
További cikkek az oktatásról itt:
- “Egy biztos: elégedett pedagógus nincs Magyarországon” – a tanároknál és a diákoknál is betelt a pohár
- “Csőd a magyar oktatás” – egy 16 éves diák vallomása
