Kertész Imre író, műfordító 1929. november 9-én született Budapesten. 14 éves korában megjárta Auschwitzot, majd Buchenwaldot, ahonnan a lágerek felszabadítása után 1945-ben tért haza. Három évvel később érettségizett Budapesten, felsőfokú végzettséget nem szerzett. Kertész Imre 1948–1950 között a Világosság, majd az Esti Budapest munkatársa volt. 1951-ben gyári munkás, 1951-től ’53-ig a Kohó- és Gépipari Minisztérium sajtóosztályának munkatársa, 1953-tól szabadfoglalkozású író és műfordító volt.
1960-tól 1973-ig írta első regényét, a Sorstalanságot. A kéziratot a Kádár-kori esztétika nevében a Magvető kiadó visszautasította, ennek történetéről A kudarc című regényében ír. A Sorstalanság végül 1975-ben jelenik meg először a budapesti Szépirodalmi Kiadónál. Két kisregény, A nyomkereső és a Detektívtörténet után 1988-ban jelent meg második regénye, a már említett A kudarc, rá két évre pedig a Kaddis a meg nem született gyermekért. Újabb 13 év munkája lett a negyedik regény, a Felszámolás – és ezzel a kertészi életmű egyik része egy tetralógiává alakult, melynek alapvető kérdése az élet és az emlékezés feszült viszonya. Az életmű másik ága a naplókat, esszéket tartalmazza: a Gályanapló (1992) a Sorstalanság műhelynaplója, esztétikai, filozófiai és misztikus följegyzések – ennek felel meg a Felszámolás párjaként felfogható Mentés másként (2011).
A Die Zeit-nak egyszer azt nyilatkozta, egyetlen meghatározó pillanaton múlt, hogy író lett.
25 éves voltam. Azt megelőzően csak anekdotákat meséltem Auschwitzról. Aztán egy nap hirtelen tisztán láttam: nem egyszerűen valaki vagyok, aki túlélte Auschwitzot, hanem egy nagyszerű történet főszereplője. És ezt meg kell ragadnom. Egyik pillanatról a másikra teljesen más ember lettem.
Sorstalanság című regényéből maga írt forgatókönyvet, és Koltai Lajos rendezett vegyes kritikai fogadtatásban részesülő, nagy nézettségű, népszerű filmet. A regény főhőse egy kamasz fiú, akit a náci haláltábor szörnyű tapasztalatai érleltek felnőtté, és aki ezért képtelen visszatérni korábbi életéhez. A regény tárgyszerű, már-már dokumentarista stílusa a holokauszt újszerű irodalmi megközelítését tette lehetővé.
Kertész Imre műveit számos nyelvre lefordították, németül összegyűjtött művei a Rowohlt kiadó gondozásában jelennek meg, angolul a Random House, franciául pedig az Actes Sud adja ki. 1998 óta a darmstadti Deutsche Akademie für Sprache und Dichtung, 2001-től a német Pour le Mérite rendjel tulajdonosa. 2000 májusában Herder-díjjal, novemberben a Die Welt irodalmi díjával tüntették ki. 2002. október 10-én a Svéd Királyi Akadémia irodalmi Nobel-díját vehette át.
“Az anyanyelvem egy kis szigetnyelv, így a munkáim német nyelven terjedtek el – a Nobel-díj a magyar irodalom számára is kitüntetés. Számomra nagyon érdekes, hogy a díjat a holokausztról szóló, valamint diktatúraellenes műveimért kapom. Ez valami nevelő célzatot is jelenthet a kelet-európai országok számára.”
2002-ben Budapest díszpolgárává avatták. 2005. március 10-én a Sorbonne díszdoktori címét vehette át, 2007-ben a Magyar Kultúra Nagykövete lett. 2009-től a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja. 2009-ben nyilatkozott egy párizsi lapnak, amelyben elmondta, hogy Parkinson-kórt diagnosztizáltak nála, emiatt képtelen lesz írni.
Életének 86. évében hosszan tartó súlyos betegség után hunyt el Kertész Imre. A Nobel-díjas írót 2016. március 31-én, hajnali 4 órakor budapesti otthonában érte a halál.
10 idézettel tisztelgünk Kertész Imre emléke előtt
Nem szeretjük, hogy élünk. Nem örülünk neki. Holott nagy kiváltság lehet az élet, ha végül halállal kell megfizetnünk érte.
***
Az ember nem változik, állapotai vannak, és minden állapotában más nevet kellene adni neki, hogy már nem ugyanazzal az emberrel állunk szemben, akit korábbi állapotában ismertünk.
***
Megélni az életet, azt, ami jutott, s úgy megélni, hogy a teljes jusson, ez az életfeladat, bárhol is éljünk.
***
Én is végigéltem egy adott sorsot. Nem az én sorsom volt, de én éltem végig.
***
A holocaustot túlélt erkölcsiség tragikus tudása, ha megőrződik, talán megtermékenyítheti még a válsággal küszködő európai tudatot, amiként a barbársággal szembenéző, a perzsa háborút vívó görög géniusz megteremtette az örök mintául szolgáló antik tragédiát.
***
Az ember hol lámpát gyújtott, hogy lásson valamit, hol meg sietve eloltotta, nehogy megijedjen attól, amit látnia kell.
***
A költők nem mindig tudják, hogyan kell élni, csaknem mindig tudják viszont, hogy meghalniuk hogyan kell.
***
Szeretek magyarul írni, mert így jobban átérzem az írás lehetetlenségét.
***
A reménytelen helyzeteknek megvan az az előnyük, hogy zavartalanul kiaknázhatod a bennük rejlő korlátlan szabadságot.
***
Visszahozhatatlan és megnevezhetetlen élményt rejtenek e pillanatok. Ha újraélhetném őket, elmondhatnám, hogy legyőztem az időt, legyőztem az életet. Az ember azonban nem erre teremtetett: legföljebb arra, hogy emlékezzen.
Itt olvashatsz még többet Kertész Imréről:
- Elhunyt Kertész Imre
- Kertész Imre és felesége gyógyíthatatlan betegek
- Kertész Imre Nobel-díjas
