Rossz belegondolni, de bárkivel megtörténhet, hogy kisiklik az élete, és elveszti a fedelet a feje fölül. Az utcáról vagy a hajléktalanszállóról pedig nagyon nehéz újrakezdeni, de ha az embernek vannak ambíciói és tervei, sikerülhet. Olykor csak egy kis támogatás szükséges hozzá, ebben segít a Van Esély Alapítvány Restart elnevezésű programja, amire olyan hajléktalanok jelentkezhettek, akiknek van továbblépési tervük: a szociális munkásukkal együtt végiggondolták a saját sorsukat, és tudják, mihez szeretnének kezdeni, csak éppen pénzük nincs rá, hogy valóban belefogjanak. Ahogy Rész Levente, az alapítvány kurátora az Abcúgnak megfogalmazta: bármivel lehet pályázni, amiről az illető azt látja, hogy őt A-ból B-be eljuttatja. Nem is gondolnánk, hogy olykor milyen apró dolgok segíthetnek sínre tenni az emberek életét.
János középkorú, egyedülálló férfi, egy vidéki hajléktalanszállón él. Hiába van több végzettsége, az elmúlt évtizedben szinte csak feketemunkát talált, esélye sem volt rá, hogy kiköltözzön a szállóról. Orsi tehetséges egyetemista, de szintén egy hajléktalanszállón él, családja szétesett, és egy baleset következtében egyik alkarját is elveszítette. Jánosnak szerszámokra volt szüksége, hogy hegesztőként munkába tudjon állni, Orsinak pedig egy laptopra, hogy meg tudja írni szakdolgozatát.
Rész Levente, az alapítvány kurátora
“16 éve működünk, évente 2-3 pályázatot írunk ki, ez 10-20 ember támogatását jelenti” – magyarázta Rész Levente. “Régen azt mondtuk, az a célunk, hogy a hajléktalanságból való kilépést támogassuk. De látjuk már, hogy ez egy nagyravágyó cél volt, most inkább azt mondjuk, hogy egyetlen nagyobb lépés megtételét támogatjuk” – tette hozzá. Ez a legtöbb esetben munkaeszköz-beszerzést jelent – mondta.
Volt olyan, aki a fogsorát szerette volna megcsináltatni, mert a vendéglátásban csak így tudott elhelyezkedni. “Nincs az, hogy valami nem jó, ez inkább arról szó, hogy a pályázati cél passzoljon az illető sorsához, és megvalósítható legyen” – magyarázta a kurátor.
Olyan is volt, aki robogót vásárolt a támogatásból, arra volt ugyanis szüksége ahhoz, hogy pizzafutár lehessen. Azóta elköltözött a hajléktalanszállóról, meg tud élni a pizzaszállításból.
Vilmos még Stihl-fűrészt is kapott
A korábbi évektől eltérően tavaly már közösségi adománygyűjtésből származott a rászorulóknak adott pénzt: közösségi oldalakon kampányolva gyűjtötték össze az adományokat. A támogatottak eleinte tartottak attól, hogy az arcukat kellett adniuk a kampányhoz, de végül kifejezetten jó tapasztalatokkal gazdagodtak. “Úgy élik meg, hogy sok év számkivetettség után az emberek bíznak bennük” – mondta Rácz Levente. Vilmost, akinek Jánoshoz hasonlóan szintén a kertészkedéshez volt szüksége eszközökre, például nagyon meglepte, amikor egyszer csak lefékezett egy ismeretlen a kapuja előtt egy fekete Mercedesszel, a csomagtartóból előkapott egy Stihl-fűrészt meg egy benzineskannát, és odaadta neki. “Nem ismertem, egy idegen férfi volt” – mondta. A kurátor szerint a férfi a kampány zárása után kereste meg őket azzal, hogy lekéste az adakozást, de van egy fölös fűrésze, amit szívesen odaadna Vilmosnak. Aztán el is vitte neki.
Az életüket újrakezdő hajléktalanok portréiból fotókiállítás is nyílt, hogy minél többen lássák, egy apró segítség is mennyit számít, és hogy minden helyzetben van esély újrakezdeni.
