nlc.hu
Aktuális
Hagyd a dagadt ruhát rám! – 12 anya katartikus története

Hagyd a dagadt ruhát rám! – 12 anya katartikus története

Erzsi harminc éve nem volt szabadságon, mert életét halmozottan sérült fiának és sorstársainak létrehozott intézmény létrehozásának és vérverejtékes fenntartásának szentelte. A 28 éves Dóri férjével és 6 gyerekével él egyetlen szobában, és soha nem volt pénze, ideje, hogy valamivel magát is meglepje. Mesi Ózd legszegényebb romatelepéről szemléli a világot, jó pár napig nem hitte el, hogy valaki egy egész napot ajándékoz neki. Most mégis egy napra mindhárman királynőnek érezhették magukat.

Anikó négy gyereket nevel egyedül, jó ideje rossz párkapcsolatából menekülve, segítség nélkül. Orsi kisfia egy szerencsétlen óvodai baleset folytán sérült le, ilyen az, amikor az élet megnyomja az újratervezés gombot anélkül, hogy megkérdezné, akarsz-e irányt változtatni. Heni egy hét leforgása alatt elveszítette férjét, élete társát, egyedül maradt két kisfiával. Étteremben dolgozik, konyhai munkát végez, ami nem túl változatos, de a fiaiért csinálja és oldja a stresszt is. És akkor még nem is beszéltünk Zsófiról, Ildiről, Andiról, Katicáról, Alizról és Mónikáról. Közös bennük, hogy vagy sok gyereket, vagy sérült gyereket nevelnek, a kettő kéz a kézben is járhat. Mit kérnek, ha egy szép napon rájuk kacsint a szerencse, és egy másik édesanya nekik ajándékoz egy napot az életéből? Merre indulnak? Mire vágynak? És mit visznek magukkal az álomnapból a hétköznapokba…?

12 elszánt nő, 12 édesanya úgy döntött, saját példamutatásukkal hívják fel a társadalom figyelmét arra, életmentő lehet, ha egy édesanya kidughatja fejét a tajtékzó hullámok közül, és egy kicsit magára találhat.

A Hangák, a Zöldre Érett Nők Közössége a Balázs Gyógyulásáért Alapítvánnyal közösen időt, energiát nem kímélve ajándékozott egy napot édesanyáknak, akikkel előtte soha nem találkoztak, hogy megérezzék, milyen az, amikor csak ők számítanak. Az édesanyákat Soma Mamagésa, Rácz Zsuzsa író és Keveházi Kata a Jól-lét Alapítványtól választották ki, a megkötés annyi volt, hogy vagy sokgyerekes, vagy sérült gyermeket nevelő legyen a jelölt.

Megvető pillantások helyett meleg kézszorítást adni

Kucsinka Gabriella, a Hangák alapítója hálával és szeretettel gondol az elmúlt időszakra. “A Hagyd a dagadt ruhát rám! projekt elsősorban nem más anyák terheit adta nekünk, hanem csodálatosan rávilágított, hogy van köztünk, nők között egy láthatatlan szál, ami mindannyiunkat összeköt és félszavakból megértjük egymást. Mesit, az Ózd-Hétes telepi romaasszonyt választottam páromul, és nem titkolom, hogy erőt próbáló volt a munkáim, három gyerekem mellett álomnapot szervezni Ózdon. De amikor Mesi 5 órakor, a tervezett program végén azt kérte, ne menjünk még haza, csináljunk még bármit, hisz ez egy álomnap, gyorsan összekaptam magam.

Nem szeretnék álszent lenni, velem bizony gyakran előfordul, hogy egy kemény nap végén nem arról álmodom, hogy kikapcsolódásképpen levezényelhessem csemetéim ágyba juttatásának kilátástalan csatáját. Igen, azt hiszem ez is cél volt, őszintének lenni egymással, és megvető pillantások helyett meleg kézszorítást adni a másiknak. Hogy bátran mondhassuk ki hangák és az álomnapos édesanyák egyaránt: nem az a kérdés, szeretjük-e őket és megtennénk-e a bármit gyerekeinkért, hanem hogy hová leszünk közben mi, és honnan merítsünk, ha már nekünk sincs miből….

A világot csak az együttérzés viheti tovább

“Kucsinka Gabival régóta ismerjük egymást karitatív segítő vonalon, így nem volt kérdés, hogy örömmel fogadom a Hagyd a dagadt ruhát rám! című projektet – kezdi Soma Mamagésa. – Gabi tudta, hogy nemcsak beszélek a szociális érzékenységről és a szolidaritásról, hanem teszem és élem is. A női odafordulásban, segítésben és összefogásban hiszek és élek, és számomra mindez amolyan gondoskodás szükségletből fakadó tevékenység. Ezért szívből jelöltem a projektre három olyan asszonyt, valójában hősnőt, akik megérdemlik az álomnapot.

Hogy mit hoz az asszonyoknak az álomnap? Rövid távon feltöltődést. Egy lélegzetvételt. Mintha egy percre kibújnának a fényre egy föld alatti városból. Hosszú távon talán vágyat táplálhat, eljátszhatnak a gondolattal, mi lenne, ha… Ám nekünk, nők számára még fontosabb üzenetet hordoz a projekt: kapunk egyfajta viszonyítási pontot. Lehetőséget, hogy elgondolkodjunk a saját életünkön, körülményeinken.

Tudunk-e önfeledten örülni egy ajándékba kapott kézkrémnek? Vajon hogy állnánk a mosással, ha előbb tüzelőt kellene gyűjtenünk, majd vizet melegítenünk, végül a saját kezünkkel dörzsölnünk a szennyes ruhát? A projektben szereplők történetén keresztül megélhetjük a hálát a saját életünk felé. A következő lépcsőfok pedig az, hogy együttérzés ébred bennünk a rászorulók iránt. Hiszem, hogy a világot csak az együttérzés és az adva kapás törvénye viheti tovább.”

Hagyd a dagadt ruhát rám! - 12 anya katartikus története

Egy gyerek felneveléséhez egy egész falu kell 

Rácz Zsuzsa írónő a Terézanyu pályázat és a Richter Aranyanyu Díj kapcsán rengeteg nő sorsát ismeri, nehezen tudott közülük választani. “A Hangák Hagyd a dagadt ruhát rám! című kezdeményezése az önmagunkra és egymásra való odafigyelésről, támogatásról szól. Jó lenne, ha mi, nők, úgy élnénk, hogy tudunk időt adni magunknak és egymásnak.

Ebben az atomizált társadalomban, amiben élünk, vajmi kevés odafigyelést és valódi támogatást kap az, aki rászoruló. Kiváltképp a kisgyermekes szülők, különösen ha nem áll mögöttük nagymamák és nagypapák hada. Ha a gyerekek és a háztartás körüli teendőkben vagy a kimenőnk szervezésében nincsenek szövetségeseink, akkor csak fizetett segítségben gondolkodhatunk. Vagyis ha van pénzünk, van segítség, ha nincs, hát nincs!

Kucsinka Gabiék projektje rávilágít arra, hogy együvé tartozunk és osztozunk egymás sorsában. A projekten keresztül bepillanthatunk tizenkét láthatatlan hősnő küzdelmes életébe, megtudhatjuk, hogy más asszonyok milyen horderejű nehézségekkel szembesülnek nap mint nap. A tizenkét asszony sorsa rávilágít a saját életünkre is, mindennapos harcuk általuk rácsodálkozhatunk a bennünk megbúvó rejtett tartalékainkra, amiket bátran előhúzhatunk…”

Hagyd a dagadt ruhát rám! - 12 anya katartikus története

Meg kell tanulnunk adni magunknak!

Keveházi Kata a Jól-lét Alapítványnál nap mint nap azon dolgozik, hogy javítsa az édesanyák életminőségét. “Az édesanyákra háruló temérdek feladat mókuskereke még a legelszántabbakat is bedarálhatja.

Egyetlen gyerekkel, egészséges gyerekkel is el tudjuk veszíteni önmagunkat, vitalitásunkat. Sok gyerekkel, netán sérült gyerekkel a kizárólag velük való törődés pár évéből észrevétlenül évtized vagy egy örök élet lesz, és ha nem töltjük akkumulátorainkat, egy szélmalomharc áldozataivá válunk. Meg kell tanulnunk a legsűrűbb élethelyzetben is adni magunknak, segítséget kérni, összekapaszkodni azokkal, akik körülöttünk vannak, mert nekünk is csak egy életünk van.

A Hangák 12 története a női szolidaritás példamutatása, ezért csatlakoztam a csapathoz.”

Hagyd a dagadt ruhát rám! - 12 anya katartikus története

Tartsatok velünk, kövessétek a 12 páros történetét, a Hagyd a dagadt ruhát rám! projektet itt, az NLCafén.

Minden napra egy katartikus életút, a mindennapi küzdelmekről és örömökről, leginkább pedig  arról, mit jelenthet a női szolidaritás, az igazi egymás felé fordulás, a védőháló és a tehermentesítés az édesanyák számára. A projektről egyéb kulisszatitkokat és a Zöldre Érett Nők Közösségéről a hangak.hu oldalon találhattok.

 

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top