Aktuális

“Sajnálom anyuka, a férje beleegyezése nélkül nem köttetheti el magát”

Mostanában elharapózott a sok nyilatkozat, hogy a nőknek mit kellene kezdeniük a méhükkel, mire való a nő, miért teremtettek minket és az érett petesejtjeinket a világra. Természetesen csak és kizárólag az a feladatunk, hogy szüljünk utódokat. És hogy engedelmesen a férfiak igájába hajtsuk a méhünket.

Nem egy férfiellenes írás következik, semmi problémám a férfiakkal, szerintem fogalmuk sincs róla, hogy olyan ez a világ, ahol egy nő nem rendelkezhet szabadon a méhe fölött, vagy legalábbis a petevezetékei fölött. Ugyanis ma, ha el akarod köttetni magad teljesen szabályosan három gyerek után, akkor kell a férfi beleegyezése, hogy megtehesd. Azért nem írok férjet, mert még csak a férjednek sem kell lennie, csak annyi kell, hogy ő a harmadik, születendő gyerekednek a vér szerinti apja.

A férfi beleegyezése és aláírása nélkül nem végzik el a művi meddővé tételt.

Amikor ezzel szembesültem, teljesen megdöbbentem. Mi van, ha például egy nő nem akarja, hogy a férje tudjon az egészről, mert mondjuk egy bántalmazóval él együtt? Mi az, hogy más dönthet a saját petevezetékeimről, nemzőképességemről?

“A művi meddővé tételt szolgáló műtéti beavatkozás a 1997. évi CLVI. törvény, valamint a 25/1998. (VI. 17.) NM rendeletben foglalt feltételek fennállása esetén végezhető el. A beavatkozás elvégzésének feltétele, hogy 40. életévét betöltse, vagy pedig három vér szerinti gyermekkel rendelkezzen.” Forrás
 

Még csak-csak értem, hogy miért nem engedi a törvény, hogy szíre-szóra elköttessék magukat a nők. Fogy a magyar, nem akarják, hogy meggondolatlanul örökre meddővé tegye magát valaki csak azért, mert a fogamzásgátlás más módjai kényelmetlenek. De ha én már teljesítettem a népességgyarapodásban a háromgyerekes kvótát, akkor nem értem, hogy egy férfi hogyan vétózhatja meg azt, hogy elköttessem magam.

Az életben annyiféle helyzet adódhat, olyan rémtörténeteket hallani, hogy milyen borzalmas kapcsolatban születnek gyerekek. Hogy van olyan férfi, aki azzal láncolja magához a nőt, hogy folyton gyerekeket gyárt. Ezek szerint ezeket a nőket rá lehet kényszeríteni az újabb és újabb terhességre, mert az apa nem egyezik bele az elkötésbe. Ha pedig nem rémtörténetekben gondolkodunk, csak mondjuk vesszük azt a végtelenül egyszerű helyzetet, hogy egy nő úgy dönt, hogy soha nem szeretne gyereket. Miért nem teheti meg? Az ő életét határozza meg, hogy szül gyereket vagy sem, senkinek semmi köze hozzá. 

“Sajnálom, anyuka, enélkül nem végezzük el a műtétet.”

Az én esetemben aláíratott beleegyező nyilatkozat alapján, ha a férjed/élettársad ki akar szúrni veled, akkor nem leszel elkötve. Mert ez a férj/élettárs rendelkezhet a te méhed, a te nemzőképességed fölött. Miért? Mert csinált egy gyereket? Azzal már az asszony méhének tulajdonosává vált? Ennyi elég ahhoz, hogy megvétózhasson egy olyan döntést, ami csak és kizárólag a nőre tartozik? Hogy dönthet egy ilyen kérdésben az, akivel pár éve házas vagy/együtt élsz? Mi köze neki – vagy bárki másnak – ahhoz, hogy te akarsz gyereket vagy sem?

Én megpróbáltam küzdeni, csak elvből, nem azért, mert meg akarta volna akadályozni az elköttetést a gyermekem apja. De annyira vérlázítónak és megalázónak éreztem ezt a beleegyező nyilatkozatot, hogy próbáltam észérvekkel hatni a doktornőre és adminisztrátorra. Igyekeztem nekik felvázolni, hogy ez milyen problémákat vet fel, hogy ez azt jelenti, nem rendelkezhetek a saját testemről. Mondtam nekik, hogy nem a férjemé, hanem az én petevezetékem ez, csak az enyém. Neki megvan a saját ondóvezetéke, foglalkozzon azzal, én sem fogok beleszólni, ha ő akar vazektómiát végeztetni.

Ott álltam velük szemben a császármetszésre előkészítve, és vitáztam. Felhoztam még a feminizmust is, hogy az pont emiatt van, hogy ilyenek ne történjenek. Hogy ne egy férfi döntsön rólam, a születendő gyerekeim számáról és úgy általában az életemről. Hosszasan fejtegettem nekik, hogy a feminizmus nem egy szitokszó a szőrös lábú csúnya nők hordájára, hanem épp az ehhez hasonló nőkkel szembeni igazságtalanságok ellen van.

Két nő állt velem szemben, de egyik sem értette, mi bajom. Miért olyan nagy ügy ez, hiszen csak egy aláírás és már mehetnénk a műtőbe.

Nem tudtam meggyőzni őket, azzal zárták le a vitát, hogy “Sajnálom anyuka, enélkül az beleegyező aláírás nélkül nem végezhetjük el a műtétet”. Nem értettem és máig sem értem, hogy miért nem értették, amit mondtam nekik. Ez az egy aláírás azt jelentette nekem, hogy a férjemnek hatalma van felettem, tőle függök, elveheti tőlem az önrendelkezési jogomat. Az egyetlen dolog, ami fölött azt hittem, teljes hatalmam van, az a testem volt. Én kis buta, azt gondoltam, hogy nekem aztán senki sem mondhatja meg, mivel tápláljam, hogyan gondozzam a testemet, és arra sem utasíthat senki, hogy mikor legyen ez a test terhes, mikor szüljön és hány gyereket. Az én testem, az én váram. De nem, ezek szerint az én testem a férjem vára. Ha ő nem akarja, akkor nem leszek elkötve, ilyen egyszerű.

Tudom, hogy az elkötésen kívül még ezernyi más módszer létezik a fogamzásgátlásra. Nem ezen van a hangsúly, hogy én hogyan akarok vagy nem akarok védekezni. Az a lényeg, hogy NEM dönthetem én el, mi legyen a testemmel. Nem rendelkezhetek a saját petevezetékeim fölött. Ez pedig teljesen nonszensz. Nem szabad szó nélkül elmenni mellette. Nem azért, hogy többen legyenek meddők, hanem azért, hogy hadd tegyek már azt a saját testemmel, a saját méhemmel azt, amit akarok.

Olvass többet az elkötésről:

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top