2016. Június 22.

21 éves vagyok, dögös, okos, bulis és szűz. És akkor mi van?

Egy 21 éves nő vallott arról, hogyan alakult úgy az élete, hogy még szűz, és hogy ez milyen nehézséget jelent számára. Sokáig szorongott a szüzessége miatt, de ma már tudja, nem a szex határozza meg, hogy ki ő valójában.

K.G.

“Nem narcisztikus, inkább csak magabiztos vagyok, amikor így definiálom magam: 21 éves, dögös, okos, bulis és szűz vagyok. Randiztam, sőt őrült sokat randiztam, de egy kapcsolatom sem érte meg a 3 hónapos fordulót. A leghosszabb párkapcsolatom – ami kitartott 3 hónapig – még általános iskola 6. osztályában volt. De annyira azért nem vagyok kétségbeesett, hogy ezt igazi kapcsolatnak hívjam.

Azt nem tudnám megmondani, hogy miért ragadtam bele a szingliségbe. A legjobb barátaim jobban ismernek, mint én magamat – de ők sem tudták még megfejteni a jelenséget. Egyszerűen csak sosem úgy jön ki a lépés, hogy működjön a kapcsolat. És mivel nincs kapcsolatom, így még mindig szűz vagyok. Ez nem azt jelenti, hogy prűd lennék. Volt rá rengeteg lehetőségem, hogy elveszítsem a szüzességem, számtalan srác boldogan elvette volna. Csak mindig visszautasítottam őket, mert tisztelem magam annyira, hogy úgy döntöttem, olyan emberrel szeretnék lefeküdni, aki iránt érzek is valamit, és ami még fontosabb: aki érez irántam valamit.

Nem tagadom, hogy gondoltam rá, hogy egy totál vadidegennel veszítsem el a szüzességem.

Találkoztam pár olyan jóképű úriemberrel, akik megkísértettek. Néha meg is bántam, hogy nem volt legalább egy vad éjszakám Vegasban, az “egyszer élünk“ szellemében. Mégsem tudtam rávenni magam, hogy megtegyem. Pedig én is szeretnék több férfival is lefeküdni, nem egynek, az “Igazinak” tartogatom magam. Nem az a kép él bennem, hogy majd egész életemben egyetlen férfivel, a férjemmel akarnék szexelni.

Tavaly volt egy fickó, akibe úgy éreztem, bele tudnék szeretni, és nagyon örültem, hogy idáig tartottam a szüzességem. Aztán mégsem úgy alakult, hogy neki adhattam volna, mert megrémült tőle, hogy hagytam, hogy a szüzességem meghatározza azt, aki vagyok. Tele voltam szorongással, féltem, hogy idiótának tart miatta, és azt hiszi, én vagyok az utolsó szűz a világon. A szüzességem definiált engem. Még a barátaim is úgy mutattak be a barátaiknak, hogy “Ő itt Brielle, még szűz.”

Hagytam, hogy a szüzességem átvegye fölöttem az uralmat, ezzel leromboltam egy ígéretes párkapcsolatot.

A legjobb barátaimnak magyarázkodtam, hogy miért vagyok szűz, csak azért, mert irigy voltam rájuk. Én is át akartam élni. Azért is féltékeny voltam, amiért én nem tudom, milyen egy igazi párkapcsolat. De aztán valahogy túltettem magam rajta. Most már az időm nagy részében élvezem, hogy egyedül vagyok, de tény, hogy teher rajtam a szüzességem, mert csak igazi párkapcsolatban vagyok hajlandó elveszíteni. Annak a férfinek tartogatom magam, aki tud szeretni, és aki hagyja magát szeretni.

A szüzességem megtanított arra, hogyan mondjak nemet, amivel mindig lenyűgözöm a környezetemet. Mert kifejezetten nehéz nemet mondani a szexre, amikor ott van az orrod előtt a lehetőség. De nekem mindig az jut eszembe, hogy a legtöbben olyannal vesztik el a szüzességüket, akit igazán nem is akarnak, és utána megbánják, szégyellik magukat. Úgyhogy bármennyire is vágynék rá, inkább nem kockáztatom meg, hogy másnap megbánással tele ébredjek. Inkább megvárom, míg valakivel képes leszek felhőtlenül élvezni az egészet és utána örömmel várni a reggelt.

21 éves vagyok, dögös, okos, bulis és szűz. És akkor mi van? Sokan azt mondják erre, hogy “milyen szomorú” dolog, mások szerint meg csodálatos. Néhány pasi kiborul tőle, a többi meg pont begerjed rá. Csakhogy engem nem a szexuális élményeim – vagy azok hiánya – határoz meg. Már nem. Sokkal többet érek, mint a szűzhártyám.”