Fábián Sára kilencéves korában nagyon beteg lett, és egy évet kórházban töltött. Az anyukája ott volt mellette, mindennap együtt tanultak, így nem hagyott ki egy évet sem a suliból, és nem volt sosem egyedül. A fájdalmakra ma már nem emlékszik, mert mellette ott állt az egész családja, de sok gyereket látott, akik szomorkodtak a kórházban, mert betegek voltak, és nem volt velük az anyukájuk, vagy unatkoztak. Amikor Sári meggyógyult, és nagyobb lett, akkor azt gondolta, hogy orvos lesz, hátha így visszaadhat valamit abból a sok segítségből és szeretetből, amit ő kapott gyerekként. A kémia végül eltántorította, de aztán eszébe jutott, hogy segíteni lehetne másképpen is.
Mondjuk, önkéntesként: beteg gyerekekhez járni a kórházakba tanulni, játszani és nyelvet tanítani. Az önkéntesek munkáját az Amigos a gyerekekért alapítvány koordinálja, amelyet Sári hozott létre. Itt jelenleg 22 egyetemista önkéntes “dolgozik”, köztük Máté és Eszter.
A foglalkozásokhoz van egy doboz a klinika portáján, amit mindig elkér az az Amigo, aki jön a gyerekekhez. Ebben játékok, feladatlapok, taneszközök vannak, életkornak megfelelően csoportosítva. A fiatalok ezzel a pakkal felszerelkezve indulnak a kis betegekhez.
Az Amigók legalább hetente háromszor jönnek ide, a Tűzoltó utcai kórházba, ahol ma az onkológián Eszter Lénával, azzal a hatéves kislánnyal játszik, aki nemsokára hazamegy, és éppen az utolsó heti kezelést kapja. Az legutóbbi MRI negatív lett, az orvosok pedig bizakodnak, hogy nem újul ki a daganat Léna fejében. A kislány szeptemberben iskolába megy, és nyáron nem jön a kórház közelébe sem, csak nyaral, és élvezi az otthonlétet. Léna jó hangulatú, cserfes kislány, aki az anyukája szerint jól viselte a betegséget. Végül még a sakkozásra is ráveszi Esztert.
Eszter már a gimiben is önkénteskedett, és amikor Budapestre jött egyetemre, sokszor hiányzott neki ez. Amikor Sáritól hallott az Amigókról, azonnal csatlakozott. “Szeretem a gyerekeket, szívesen vagyok velük, mindig feltölt egy-egy találkozás. Örülök, ha tudok segíteni a tanulásban, a nyelvben, vagy egyszerűen csak játszunk. Azt látom, hogy a szülőknek is segítünk, mert legalább arra az egy órára kimehetnek a szobából, csinálhatnak egy kicsit mást, míg mi vigyázunk a gyerekükre” – meséli Illy Eszter.
“Sokkal több embernek kellene kipróbálnia ezt, mert közhelyes ugyan, de tényleg öröm segíteni. Én azelőtt sosem csináltam ilyet, és abban sem voltam biztos, hogy értek a gyerekekhez, aztán kiderült, hogy jól elvagyunk. Sokszor látunk szomorú történeteket, de a lényeg, hogy örömet okozunk, és segíthetünk” – mondja Mátyás Máté.
Egy Amigónak nagyon megbízhatónak kell lennie, nem fordulhat elő, hogy egy gyerek vár ránk, mi pedig nem megyünk.
Ez a legfontosabb szabály. Büszke vagyok arra, hogy az elmúlt másfél évben, mióta kórházakba járunk, nem is volt erre példa. Amikor beteg voltam, és az anyukám egy műtét után nem tudott rávenni arra, hogy sétálni menjek, akkor bejött egy fiatal ápolófiú hozzám a kórterembe, és megkérdezte, hogy megyek-e vele sétálni. Naná, válaszoltam, és azonnal pattantam, erre nagyon emlékszem. Ezért gondoltam, hogy jó lenne, ha fiatalok járnának a gyerekekhez. Igyekszünk összebarátkozni velük, ez is könnyebben megy, ha korban közelebb vagyunk egymáshoz.
Tavaly egy csapat Amigo egy beteg gyerekkel egész nyáron készült az osztályozóvizsgájára, egy másik Amigo, Virág pedig angolérettségire készített fel egy beteg diákot, aki végül négyest kapott. Szerintem ezek nagyon klassz dolgok! Szeretnék egy jól működő szervezetet építeni, mert ha én már nem leszek egyetemista, akkor jó lenne, ha lenne valaki, aki segítene majd nekem koordinálni az Amigókat. Mert Amigók biztosan lesznek.
Fontos, hogy mi is szeressük egymást, jó közösség legyünk, mert akkor működik az egész. Ma már felvételiznie kell annak, aki közénk akar tartozni, ez egy többoldalas feladatsorból áll, amit kézzel kell kitölteni. Például verset kell írni a legszebb napodról, vagy lerajzolni azt, ami a kopasz szóról eszedbe jut, vagy le kell írni, hogy mire költenéd a pénzed, ha nagyon sok lenne. A legnehezebb feladat az, amikor arra a fiktív helyzetre kell reagálni, hogy miért válhatunk meg az újonnan felvett Amigótól két hónap után. A felvételin így teszteljük az önismeretet, a tudatosságot, és a játékosságot is” – meséli Sári.
Kata akkor olvasott Sáriékról, amikor az esküvőjére készült. Rögtön tudta, hogy megvan az, amire vágyott, ráakadt a megoldásra! Kata és párja, Peti úgy döntöttek, hogy nem kérnek nászajándékot, hanem helyette az Amigos a gyerekekért szervezetnek adhatnak adományokat a barátaik, rokonaik. Készségfejlesztő és társasjátékot és más fejlesztő eszközt. Mikor a násznép megtudta ezt, egy cseppet sem lepődtek meg, mert ismerik a fiatal párt. Az esküvő utáni buli egyébként egy barátjuk kertjében lesz, főfogásként lecsót főznek majd. Kata egy turkálóban vett ruhát fog viselni, szóval, minden cicomától mentes lesz a nagy nap. Sári egy e-mailben tudta meg Katáék szándékát, később pedig találkoztak. A szombati esküvőre végül Sári is hivatalos lett, hogy átvegye a “nászajándékokat”.
Szeretném, ha a kislányom, Hanna is egyszer Amigo lenne. Borzasztóan tisztelem Sárit azért, amit létrehozott, felépített. Számomra lenyűgöző az a tudatosság, amivel 22 évesen rendelkezik. Igazából Peti és én szívesebben csináltuk volna mindezt csendben, nyilvánosság nélkül, mert nem akarunk kérkedni az ötletünkkel. De hátha akad más is, aki követi a példánkat…
– meséli Kata, aki egy olyan óvodában dolgozik, ahová autizmussal élő gyerekek járnak. Érdekes, hogy Kata szombathelyi, tehát abban a városban nőtt fel, ahol Sári kórházban volt gyerekként. Kata édesanyja pedig a szombathelyi kórházban dolgozott. Persze, ezek a párhuzamok csak akkor derültek ki, mikor Kata és Sári már megismerkedett egymással.
Az esküvőn egyébként a násznép is kap majd ajándékot, ugyanis Sári és az Amigók mindenkinek készítettek egy kis meglepetést, hogy megköszönhessék az adományokat. Így aztán Katáék esküvője igazán rendhagyó lesz, és talán mások is követik a példájukat. Sok boldogságot az ifjú párnak, és le a kalappal az ötletük előtt!
Itt olvashatsz még többet jótékonyságról:
- Az Adománytaxi házhoz megy a felajánlott dolgaidért
- Lecsap a hatóság: jótékonykodni szinte lehetetlen
- A pazarlás és az éhezés ellen is tesz a jótékonysági hűtő