A legegyszerűbb férfi-női szimbólumokat természetesen a stilizált emberi alakok jelentik – persze a kreatív éttermekben kávézókban rengeteg megoldást láthatunk, a kártyalapoktól az anya-apacsavarokon át a Mars-Vénusz szimbólumokig, azonban jellemzően a szoknyás pálcikaember a nőt, az “egyenes” lábú alak pedig a férfit szokta jelképezni. A téma mostanság a tengerentúlon került a reflektorfénybe, amikor Észak-Karolina államban meghozták a nagy port kavaró HB2 jelű törvényt, amely szerint mindenkinek a születéskor megállapított neme szerinti mosdót kell használnia, akkor is, ha ezzel nem azonosul.
A The Huffington Post most Beyond the Bathroom Binary (Túl a mosdók binaritásán) címmel különleges összeállítást tett közzé, amelyben bemutatják a szimbólumok használatának eredetét, és felvillantanak egy sor lehetőséget, amelyek helyettesíthetik a pálcikaemberkéket.
Míg az egységesített mosdók bevezetésének ellenzői jellemzően azt a nézetet képviselik, hogy a nemeket elválasztó szimbólumok – és mosdók – a biztonságot szavatolják, a pártoló tábor tagjai arra hívják fel a figyelmet, hogy ez a fajta bináris megkülönböztetés diszkriminálja a transzneműeket, illetve azokat, akik genderfluid módon határozzák meg magukat, esetleg egyik nemmel sem tudnak azonosulni.
A nőket is féltették a férfiaktól
A biztonság érve nem új keletű, olyannyira, hogy a férfi-nő tengelyen elszeparált mosdók éppen emiatt jöttek létre eredetileg. Amikor az ipari forradalmat követően a nők is megjelentek a termelőüzemekben, gyárakban, azonnal feléledt a patriarchális óvó szándék, hogy megóvja szegény nőket a világ borzalmaitól, ha már egyszer kitették a lábukat a tűzhely mellől az utcára. Ezek közé a veszélyek közé sorolták a gyári munkás férfiakat is, ezért az új norma a két nem számára elkülönített mosdó lett.
Nicholas Mirzoeff, a New York University média, kultúra és kommunikáció szakának professzora szerint azonban – a mai kontextussal együtt vizsgálva – kijelenthető, hogy a mosdókkal kapcsolatos vita ma már nem a biztonságról szól. A szakember szerint, ha lehetővé tesszük, hogy mindenki a számára megfelelő mosdót válassza, semmiféle veszélyt vagy kárt nem jelent azok számára, akik nem tudják elfogadni, hogy a nemek nem feltétlenül a bináris, férfi-nő tengelyen mozoghatnak.
“Majd mindenki meglátja, hogy idővel ez olyan lesz, mint amikor [az Egyesült Államokban – a szerk.] levették a fehér, illetve a színesbőrű feliratú táblákat az ivókutakról” – magyarázta Mirzoeff. “Vagyis, kiderül, hogy sokkal nagyobb volt a félelem, mint amilyen fenyegetést ez jelentett. Amikor ezeket a táblákat leszerelték, egy csomó ember számára szűnt meg a megalázottság érzése, sőt, visszakapták a méltóságukat, miközben senkit nem ért kár ettől az átalakulástól.”
Mirzoeff azt is megjegyezte, hogy bár a szimbólumokra mint ártatlan és leegyszerűsítő ábrákra gondolunk, azok valójában érzelmileg jóval nagyobb töltést hordoznak.
“A szimbólumok nem bizonyos dolgok leegyszerűsítései – fejtette ki a The Huffington Post online mellékletében. – Erejük éppen abban rejlik, hogy jelentések egész spektrumát sűrítik egyetlen kompakt formába és éppen ez ad nekik érzelmi töltetet. Gondoljunk csak egy zászlóra. Egy zászló végülis csak egy színes textildarab. De próbálná meg bárki ezt mondani valakinek, aki a hadseregben szolgál. Próbálná meg bárki ezt mondani egy tüntetőnek, aki elégeti a zászlót.”
“A szimbólumok mesterséges dolgokkal kapcsolatban állítják, hogy azok természetesek, konkrétak és abszolútak – tette hozzá Jamer Hunt, a Parsons School of Design tanára. – Ezért az emberek egy idő után már nem fogják megkérdőjelezni, hogy ez így van-e.”
Ideje újragondolni…
Hunt hangsúlyozta, hogy a szimbólumokra mint fejlődő entitásokra érdemes gondolni, amelyeket igény esetén fontos újragondolni és átalakítani.
“Minden generáció a saját képére szabja a szimbólumokat és úgy tekintenek rájuk, hogy ezek már a végleges formái, éppen ezért ezekre inkább befejezetlen vázlatként érdemes néznünk” – mondta Hunt.
“Úgy érdemes a szimbólumokra gondolni, hogy ez épp az idei változat, de jövőre majd javítunk rajta. Ahelyett pedig, hogy elfogadnánk őket, mint a világunk pontos leképezései, érdemes szétnéznünk, hogy mekkora káosz van a világban és milyen politikai felhangok kötődnek a szimbólumokhoz. Így látni fogjuk, hogy ezek valójában egy állandóan változó világ vázlatos lenyomatai csupán.”
A The Huffington Post művészeket, kreatív stúdiókat és dizájnereket kért fel, hogy készítsenek el néhány tervet, amelyek a gendersemleges mellékhelyiségek ajtajára kerülhetnének. Itt most bemutatunk néhányat az alkotásaikból, a teljes sorozat a Beyond the Bathroom Binary galériájában tekinthető meg.
Sean Loose megoldása egy olyan emberi alak, amelyben egyszerre elegyíti és semlegesíti a nemi konvenciókat. A nézőt arra készteti, hogy átlásson a bináris nemi határokon, ehelyett pedig arra koncentráljon, hogy mindannyian emberek vagyunk. A végtelen szimbóluma tovább erősíti a szimbólum befogadó jellegét és azt közvetíti, hogy bárhogyan is határozza meg magát valaki, itt elfogadásra talál.
Hannah Agosta illusztrátor szerint a nemek sosem feketén-fehéren meghatározhatóak, ezért ezt a sokszínűséget igyekezett visszaadni saját pályaművével. A színes kör közepén látható ALL felirat pedig kizár mindenféle diszkriminációt, itt mindenkit szívesen látnak.
Josh Carter két pályaművet is beküldött a projekthez: az első egy egyszerű felirat – “Itt egy vécé és egy mosdó van. Szeretünk téged” – szerepel, nemi megkötések nélkül. A másik változat pedig ugyan feltünteti a két nemi szimbólumot, de a köztük lévő végtelenség jel és a szimbólumokat befogadó szívek is a szeretet és az elfogadás jelei.
Christine Lawton megoldásai az ajtók mögött található tárgyakra, eszközökre koncentrálnak, és bár a mosdós megoldás kicsit talán félrevezető lehet, a vécékagylót bizonyára mindenki felismeri, nemtől függetlenül.
Szerinted melyik a legjobb?
További cikkek a gendersemlegességről az NLCafén:
- Gendersemleges bankjegyeket tervezett egy finn designer
- Fiús és lányos játékok – kell-e különbséget tenni?
- A neten gyűjt pénzt a kamaszlány, hogy eltávolíthassa melleit