Kohut Magdát hétfőn egy kecskeméti kórházban érte a halál. Színi pályája a Honvéd Színházban kezdődött, majd 1951-ben a Magyar Néphadsereg Színházához (a mai Vígszínházhoz) szerződött, a Nemzeti Színháznak 1954-ben lett tagja, 1989-től örökös tagja volt.
Kohut Magdát a nagy tragika, Tőkés Anna utódjának tekintették: plasztikusan, szépen képezte a hangokat, úgy tudott beszélni, hogy az utolsó sorokban is hallották. Színészóriások társaságában, többnyire mellékszereplőként is emlékezetes alakítások fűződnek a nevéhez, szép szövegmondása elsősorban klasszikus művekben érvényesült.
Színháztörténeti szempontból ritka pillanatnak lehettek tanúi a színészek és a nézők: háromnegyed órás monológot is vállalt egy darabban a színésznő. A háromnegyed óra alatt pisszenés sem hallatszott a nézőtéren, a közönség szinte lélegzet-visszafojtva figyelte a nagy drámai erővel és szuggesztivitással előadott szöveget. Művészi munkáját 1958-ban és 1968-ban Jászai Mari-díjjal ismerték el, 1974-ben érdemes, 1988-ban kiváló művész lett.
Forrás: Színházi adattár
