A FourFourTwo című magazin labdarúgással foglalkozik, a nyomtatott kiadással az újságárusoknál is lehet találkozni. Nemzetközi franchise részeként megjelenő magyar kiadásról van szó, az ilyen kiadványoknál jellemzően szigorú formai és tartalmi követelményeknek kell megfelelniük az egyes országok saját nyelvű kiadásainak. Ezért különösen meglepő volt, amikor bő másfél hete megjelent Bodnár Zalán online főszerkesztő írása, amelyben azon polemizált, hogy vajon a férfiak mikor kapják végre vissza szent sportjukat, a labdarúgást, és meddig kell eltűrniük, hogy nyikhaj selyemfiúk rúgják a labdát a gyepen, mindenféle ocsmány színű – rózsaszín és piros – mezekben-cipőkben.
Ez már önmagában elég érdekes felvetés volt, Bodnár cikke azonban hemzsegett az ordas homofób megjegyzésektől, miközben azért volt ideje odaszúrni a nőknek is, akik egyrészt furcsa színek nevének megjegyzésére használják az agyukat, illetve “plázacicák”, jelentsen ez bármit is 2016-ban.
Akkor megírtam, hogy az ilyenek miatt nem lehet rendes foci Magyarországon, azonban a cikk írása közben körülnéztem a FourFourTwo nemzetközi kiadásának oldalán is, ahol több, a homofóbia ellen is küzdő cikket találtam. Ezek után elkezdett érdekelni a dolog, így levelet írtam a nemzetközi szerkesztőségnek, amelyhez csatoltam Bodnár Zalán cikkének angol nyelvű fordítását. Előtte átolvastam a FourFourTwo-t kiadó Haymarket Media Group – vagyis a csoportot szabályzó Independent Press Standards Organization (IPSO) – etikai kódexét, amelynek 12. bekezdése így hangzik:
“The press must avoid prejudicial or pejorative reference to an individual’s, race, colour, religion, sex, gender identity, sexual orientation or to any physical or mental illness or disability.” Vagyis: a sajtónak kerülnie kell az előítéletes vagy pejoratív utalásokat mások származására, bőrszínére, vallására, nemére, nemi identitására, nemi orientációjára vagy bármilyen fizikai vagy mentális betegségére.
Megkérdeztem a nemzetközi stábtól, hogy szerintük Bodnár cikke nem ütközik-e a fenti iránymutatással, különösen, hogy láthatóan a nemzetközi kiadásban nyoma sincs hasonló gyűlöletkeltő írásoknak, épp ellenkezőleg.
Nagy örömömre szolgált, amikor megérkezett a FourFourTwo globális digitális szerkesztőjének, Gary Parkinsonnak a levele, aki Bodnár cikkét olvasva sietve kapcsolatba lépett a magyar szerkesztőséggel, amelyet tájékoztatott, hogy a hasonló gyűlöletkeltő írások távolról sem összeegyeztethetőek a kiadvány szellemiségével.
Emellett arra utasította a szerkesztőséget, hogy a cikket haladéktalanul távolítsák el, Bodnár Zalánt pedig megrovásban részesítette.
Gary Parkinson, személyes hősöm
Aprócska reménysugár ez 2016-ban, azonban mégis fontos, mivel rámutat, hogy bár hazánkban sajnos sokszor még ilyen felületeken is megjelenhetnek homofób, rasszista vagy más szempontból gyűlöletkeltő írások, riportok, de ha tudjuk, hová nyúljunk, van rá esély, hogy az ilyen típusú tartalmak igenis eltűnjenek az internetről. Innen is köszönöm a FourFourTwo nemzetközi szerkesztőségének közbelépését és további sikeres munkát kívánok nekik!
További cikkek homofóbiáról az NLCafén:
- Zavarnak a melegek? Keress egy jó pszichológust!
- Homofóbok véletlenül több ezer dollárral támogatták a meleg fiatalok rendezvényét
- Ezt válaszolta a meleg drámatanár a homofób anya levelére
