Hegedűre cserélte a misézést
Bár a történelem az egyik legnépszerűbb barokk zeneszerzőként, hegedűművészként tartja számon az 1678-ban, Velencében született Antonio Lucio Vivaldit, csak kevesen tudják róla, hogy eredetileg mindemellett pap volt. Méghozzá elég különleges, külsejében és viselkedésében egyaránt. Jellegzetes, vörös haja miatt csak “rőt papként” emlegették. De úgy tűnt, hogy más sors volt megírva neki. A pályamódosítás egyébként sem állt távol a családjától, apja eredetileg borbély volt, mielőtt a zenészi pályára tért. Apja ugyanis szintén hegedült, így az ő indíttatása a zenei pálya felé szinte adott volt. Bár 25 évesen pappá szentelték, ezt a hivatását nem sokáig gyakorolta. Mivel születése óta beteges volt, nem tudta ellátni kötelezettségeit, mise közben rendszeresen rosszul lett, ma úgy vélik, hogy tüdő- vagy szívbetegségben szenvedhetett.
Zenetanár lett a híres Piétában, és idővel egyre inkább bekerült a velencei köztudatba hangversenyeivel, amelyek a külföldi nemesek kedvenc programjai lettek. Koncertjein befolyásos arisztokratákkal és uralkodókkal kötött ismeretségeket, e kapcsolatoknak később is hasznát vette. Rendkívül termékeny zeneszerző volt, közel 800 művet írt élete során, köztük operákat, egyházi témájú műveket, szonátákat, versenyműveket. Vivaldi alkotásait nemcsak egy szűk, zeneértő rétegnek szánta, hanem széles közönségnek. Zenéjéből árad az életöröm, talán ez tette őt és dallamait annyira népszerűvé, hogy még manapság, évszázadokkal később is rajongunk érte.
Vivaldi eleinte valóságos sztár volt, hogy mai kifejezéssel éljünk. Királyoknak, uralkodóknak komponált és játszott, és annyi pénzt keresett, amire keveseknek volt csak lehetőségük. Nemcsak zenészként, tanárként és operaszerzőként jeleskedett ugyanis, hanem a műveinek bemutatását is jól menedzselte, időközben pedig a Sant’Angelo színház impresszáriója, vezetője is lett. 35 éves volt, amikor bemutatták első operáját, és szinte üstökösként hódította meg egész Itália operaszínpadait.
Bohémsága és nőügyei miatt meghurcolták
Vivaldi családja amolyan igazi olasz, temperamentumos család volt, állandó botrányokba, verekedésekbe keveredtek. Egyik öccsét például száműzték is Velencéből, mivel részegen verekedett a nyílt utcán. Vivaldi ugyan köztiszteletben állt, és tarolt a művészetével, de a botrányok őt sem kímélték. Bohém életvitele, például nőügyei miatt többször meghurcolták, ami erkölcsileg és anyagilag is igen rosszul érintette. Vivaldi operáinak egy idő után ugyanis állandó szereplője volt Anna Giraud, aki még a Piétában volt a növendéke. Később a nő Vivaldi velencei házába költözött nővérével együtt, aki az idősödő és egyre betegeskedő művész házi ápolónője lett. A pletykák azonban szárnyra keltek, és a rossz nyelvek szerint Vivaldi mindkét nővel intim kapcsolatot tartott fenn.
Az egyházi hatóságok ezt különösen rosszallották, hiszen Vivaldi pap volt. Be is idézték, és belekötöttek a túl sok művészeti tevékenységébe, abba, hogy papként nem tart miséket, és hogy két nővel él egy fedél alatt, akikkel nincs házastársi viszonyban. Bár pénzbüntetéssel megúszta a vizsgálatot, erkölcsileg sokat veszített, többé már nem járt ki neki sem művészként, sem tanárként az a tisztelet és megbecsülés, mint egykor. Idővel a Piétával is megromlott a viszonya, végleg elküldték őt az intézetből. Korábban évekig elnézték neki, hogy olykor hónapokig nem tanított külföldi munkái vagy operabemutatói miatt.
Úgy halt meg, mintha soha nem is létezett volna
Bár élete során busásan megfizették Vivaldit a munkásságáért, szinte semmit nem tudott felmutatni élete vége felé ezekből a honoráriumokból, mivel mindig szórta a pénzt. Munkái és megbecsülése elvesztése után egyre rosszabb anyagi helyzetbe került. Velencében és Itáliában már nem igazán termett számára babér, ezért Bécsbe utazott, hogy VI. Károlynak ajánlja fel szolgálatait. Hogy az utazásra legyen elég pénze, szinte fillérekért adta el műveinek kéziratait, mindentől megvált, amitől csak lehetett. A terv jónak tűnt, arra azonban már nem került sor, hogy ott is felépítse karrierjét. Időközben ugyanis váratlanul meghalt a császár, Vivaldi pedig állás és pénz nélkül maradt.
Drezdában próbált volna újból szerencsét, de hirtelen ő maga is megbetegedett, és 1741-ben bélfertőzésben meg is halt. Vivaldi úgy tűnt el az élők sorából, mintha soha sem lett volna. Művei feledésbe merültek, személye még inkább. Házát lebontották, a temetőt is megszüntették, ahol eltemették. Művészetét közel száz évvel később, az 1800-as évek közepén fedezték fel újra, Mendelssohnnak köszönhetően, az utókor pedig a mai napig rajong Vivaldi muzsikájáért.
Olvass még híres zeneszerzőkről az NLCafén:
- Szerelemre hangolódva – 260 éves lenne Mozart, aki “tiltott lányt” vett el
- Zeneszerzőnők, akiket nem érdekelt, hogy a konyhában lenne a helyük
- Paul McCartney a férfi, aki csak egyszer volt igazán szerelmes
