Ártatlanokat vére folyt a római tragédia miatt
Időszámításunk után 64-ben a Római Birodalom központjában hatalmas tűz pusztított. Július 19-én éjjel egy viskókból, bódékból álló városrészben gyulladt meg valami, és a lángok szinte pillanatok alatt szétterjedtek. A tűz tovaterjedt a híres Circus Maximusra, a Forum Romanumra és a Palatinusra is, sőt elpusztult a Vesta-szentély és a császári palota, majd elérte a város sűrűn lakott területét is. A szűk utcákon szinte lehetetlen volt a tűzoltás, a fából készült házak pillanatok alatt porig égtek. Az emberek fejvesztve menekültek, de rengeteg volt a halálos áldozat, és százezrek váltak földönfutóvá. A tüzet a Tiberis vize állította meg, és hat nap után úgy tűnt, sikerül megfékezni a veszedelmet, de akkor hirtelen lángra lobbant a város addig még épen maradt része. A kilenc napig tartó tragédiában Róma gyakorlatilag megsemmisült. Az emberek úgy vélték, hogy a városban szándékos gyújtogatás történt. Nero császár a menekülő és fedél nélkül maradt embereket beengedte saját épületeibe, kertjeibe, ideiglenes barakkokat állított fel számukra, és megoldotta élelmezésüket, ennek ellenére sokan úgy vélték, hogy a császár gyújtotta fel Rómát. Nero maga is bűnbakokat keresett, és néhány ártatlan embert ki is végeztek gyújtogatás vádjával, csakhogy a közhangulatot lecsillapítsák. A taktika bevált, a nép lehiggadt, és megkezdték a város újjáépítését. A faházak helyett kőből emelték újra az elpusztult épületeket, Nero pedig hatalmas császári kerületet alakíttatott ki magának, tavakkal, parkokkal, ligetekkel és az előzőnél sokkal fényűzőbb palotával.
Nero és a lángokban álló város Tancredi Scarpelli festményén
80 ezer londonit tett hajléktalanná egy banális hiba
1666. szeptember első napjaiban söpört végig az a tűzvész London utcáin, amelynek közel 14 ezer épület, és a nem hivatalos becslések szerint több száz ember esett áldozatul. A tüzet emberi figyelmetlenség okozta a Pudding Lane nevű pékségben. Thomas Farriner pék ugyanis úgy tért nyugovóra este, hogy az egyik kemencéjében még égett a parázs. Mire családjával felocsúdott, már lángokban állt a háza, és nem sokkal később a szomszédos épületek is. Másnapra a környező utcák is kigyulladtak, a fából készült házak között könyörtelenül terjedt a tűz. Emberek ezrei menekültek a szűk, kanyargós utcákon holmijukkal a Temze túlpartjára, illetve a város melletti földekre, ahol átmeneti táborokat állítottak fel maguknak. A nagy forgatagban a tűzoltók nehezen tudták csak oltani az égő épületeket, ezért végül úgy döntöttek, hogy a még nem égő épületeket lebontják, így próbálva megakadályozni, hogy a házak között tovább terjedjen a tűz. Összesen 80 ezer ember veszítette el az otthonát. A tűz olyan hatalmas épületeket is elpusztított, mint a történelmi királyi palotát és a Szent Pál-székesegyházat. Mire a lángokat sikerült megfékezni, London nagy része megsemmisült. Az újjáépítést ugyan gyorsan megkezdték, de a teljes helyreállítás éveket vett igénybe. Egyetlen pozitív hozadéka azonban volt a tragédiának: a tűzvész által sikerült megállítani az akkoriban terjedő pestisjárványt.
A nagy londoni tűzvész (Fotó: Universal Images Group)
A tűzvész, ami hozzájárult Napóleon bukásához
1812. szeptember 14-én Napóleon serege bevonult Moszkvába, de mielőtt elfoglalhatták volna a várost, akkora tűzvész kerekedett, hogy a végén szinte nem volt mit elfoglalni. Mivel a lakosság nagy része a közelgő összecsapás miatt akkorra már elhagyta a várost, jobbára csak az épületek lettek a lángok martalékai, azoknak viszont a kétharmada leégett. Moszkva három nap alatt szinte teljesen elpusztult. Mivel a tűz felemésztette a város élelmiszer-tartalékait is, a francia katonáknak komoly nélkülözéssel kellett szembenézniük, és tél közepén vissza kellett indulniuk hazájukba. Az út során a hadsereg erősen megtizedelődött, mindez pedig végül hozzájárult Napóleon bukásához. Hogy ki vagy mi okozta a tüzet, amely porig égette Moszkvát, a mai napig nem tudni biztosan. A korabeli szóbeszéd szerint az oroszok maguk gyújtották fel a várost, így akadályozva meg, hogy az Napóleoné legyen. Mások egyszerűbben magyarázták a történteket, és úgy vélték, hogy az elmenekülő lakók őrizetlenül hagyott tűzhelyei okozták a bajt. Akárhogy is, Moszkvát teljesen újjá kellett építeni a tragédia után, de a munkálatok csak fél évvel később kezdődtek el, és évekig tartottak.
Dupla csapás tette San Fransiscót a földdel egyenlővé
San Fransisco 1906. április 18-án olyan rettenetet élt át, amelyet azóta sem. Hajnali 5 órakor óriási földrengés rázta fel az alvó várost. A Szent András törésvonal mentén, Kaliforniában 1300 kilométer hosszúságban gigantikus hasadék keletkezett. A földrengést szörnyű tűzvész követte, amely négy napig tombolt, porig égetve a város központját. Mivel egyszerre rengeteg helyen gyulladtak ki épületek, és a városban szinte lehetetlen volt közlekedni, a tűzoltóknak esélyük sem volt arra, hogy meg tudják fékezni a tüzet. Végül a hadsereg segítségével menekítették az embereket az égő városból, volt olyan hadihajó, amely egyszerre 20 ezer emberrel hajózott ki. A mentést és a tűzoltást nehezítette, hogy sokan fosztogatni kezdtek. A polgármester kihirdette, hogy akit rabláson kapnak, azt azonnal lelövik, és így is tettek. A több napig tomboló tüzet végül az eső oltotta el, de addigra több mint 700 ember halt meg, 200 ezer ember lett földönfutó, és 28 ezer épület vált a földdel egyenlővé. A város tulajdonképpen megsemmisült. Az újjáépítés azonnal megindult, és tíz évvel később San Fransisco már nagyjából ismét rendezett volt.
Összedölt házak az Ellis Streeten (Fotó: Getty Images)
Szüretkor lett a tűz martaléka a Tabán
1810. szeptember 5-én olyan tűzvész tört ki a Tabánban, amelyet a főváros lakói mindig emlegetni fognak. A Tabán akkor Buda legpezsgőbb része volt, s alig néhány órán belül a tűz martaléka lett. E különleges terület évszázadok óta ad helyet vendéglátó egységeknek, szellemi és kulturális központoknak, fürdőknek. Az idők során rengetegen telepedtek le itt, az egyedi hangulatú, szűk utcákban. A lakók többsége eleinte a környező hegyeken termesztett szőlőt, azzal gazdálkodtak. A Tabán fekete napja éppen a szüret időszakához kapcsolódik. A mesteremberek éppen hordókat égettek ki az újbor számára, amikor is a történet szerint egy Gierl nevű inas gondatlanul rakott tüzet az egyik ház udvarán. A felszálló parázs pillanatok alatt lángba borította a környező házakat, és a száraz, szeles idő csak tetézte a bajt. A helybeliek még a borukat is felhasználták arra, hogy a tüzet megfékezzék, de a kétségbeesett próbálkozás ellenére sem sikerült eloltani az égő épületeket. A tűzvész még éjjel is tombolt, elérve a Vízivárost és a dunai hajóhidat, így Pestről sem tudtak a menekülő, életüket mentő budai emberek segítségére sietni. A tűz szörnyű pusztítást végzett, másnap már csak füstölgő romokat lehetett látni az egykor virágzó városrész helyén. A csapásnak száz halálos áldozata volt, és több ezer ember maradt fedél nélkül. A Tabánt a következő években újjáépítették, és a terület ismét kedvelt lett a fővárosiak és az utazók körében is.
Tabán a tűzvész után (Fotó: Fortepan)
További történetek a múltból az NLCafén:
- Átengedte menyasszonyát a legjobb barátjának – Szabó Lőrinc titkos kapcsolata
- Ingrid és Ingmar Bergman – 2 élet, 2 sors, 1 késői találkozás története
- Szent István és Gizella királyné – 5 gyermeküket temették el
- Egy élet titkai a sorok mögött – 75 éve halt meg Babits Mihály
