Átalakítom a gyerekszobát
Sosem értettem azokat a filmeket, ahol a főhős macsó hazalátogat a szülői házba, ahol természetesen a gyerekszobában szállásolják el, ami pöccre ugyanúgy néz ki, mint a 10 évvel korábbi kiköltözésekor. Pontosítok, sosem értettem a főhős szüleit. Értem én, hogy ezzel azt akarják kinyilatkoztatni, hogy a gyereknek ott mindig van helye, része a családnak, de mindezt egy múzeummal reprezentálják? Én szeretném majd átalakítani a gyerekszobát, valami plusz funkciót adni neki. Ha hazalátogat, mindig örömmel fogadom majd – kitörő örömmel, valószínűleg –, és lesz hol aludnia a gyerekszobája nélkül is. Nekünk pedig lesz egy plusz helyiségünk a lakásban, mondjuk munkára.
Randizom!
Mégpedig a gyerekem apjával! Úgy, mint egykor, kapcsolatunk hajnalán, megbeszélünk majd egy találkozót a városban, a programot, külön-külön készülünk, és az egyeztetett időpontban és helyen várjuk egymást. Nem együtt indulunk el majd a közös otthonunkból, de nem ám. A legjobb az egészben, hogy bármikor megtehetjük majd, és nem kell gyerekfelvigyázót sem szerezni hozzá. És addig maradunk, amíg jól érezzük magunkat!
Megtanulok tangózni
Ezt régóta tervezgetjük, de idő és pénz hiányában eddig csak beszéltünk róla. Ha viszont a gyerek kirepül – és saját lábra is áll, de nem úgy –, akkor lesz időnk és pénzünk is arra, hogy végre befizessük magunkat egy tanfolyamra. Táncpartnerem van, a tűz is megvan, és rengeteg időnk lesz a kezdeti bénázások után elegánsan suhanni egymás karjában!
Többet találkozom a barátaimmal
A barátaim egy része gyerekes szülő, másik része még gyerektelen, de szeretne babát, és persze vannak olyanok is, akik nem terveznek gyereket. A gyerekesekkel gyerekesként időpontot egyeztetni nem egyszerű feladat: a gyerekek életkorától függően igényel rugalmasságot és szervezést. A gyerektelenekkel könnyebb, ők általában könnyebben mozgósíthatók. A gyereket tervezőkre ez persze csak addig igaz, míg nem születik náluk is baba. De akkor meg mehetek segíteni, ami remek lesz. Akinél meg nem születik gyerek, azzal meg majd rendszeresen megváltjuk a világot! Ó, és persze, megpróbálom azokkal is felvenni a kapcsolatot, akik az évek alatt kikerültek a látóteremből.
Építek egy Rube Goldberg-gépet
Mindig is akartam építeni egyet! Imádom nézni, ahogy kreatívabbnál kreatívabb lépések vezetnek el egy tök felesleges eredményhez. Engem ez végtelenül kikapcsol és szórakoztat. De ehhez tervezés, rengeteg idő, türelem, átgondoltság és hely szükséges. Időm nincs, helyem korlátozott, az átgondoltságba és tervezésbe pedig túl sokszor szól bele valami azonnal megoldandó, prioritást élvező probléma, ami a gyerekkel kapcsolatos. Ám ha már kirepült… Tényleg, ebben is részt vehet a gyerekem apja vagy bármelyik barátom, ha akar!
Utazni fogok
Tudom, ez már szinte elcsépelt ötlet. De speciel nekünk a gyerekes életünk eddigi részében nagyon kevés alkalmunk volt világot látni. Nyaralni is csak párszor jutottunk el, így bőven van mit bepótolni. Érdekel, mi mindent rejt kishazánk, és az is, ami a nagyvilágban várhat ránk. Érdekelnek az emberek, a szokások, az idegen illatok. Jó lenne hátizsákkal utazni, akár mindenféle különösebb előzetes tervezgetés nélkül is. Megélni a pillanatokat, szivacsként magamba szívni az új élményeket.
Önkénteskedni fogok
Mert segíteni jó! Az önkénteskedésben megélhetem azt, hogy jót teszek, hogy gondoskodhatok másokról, és azt is, hogy hasznos vagyok, szükség van rám. Nettó nyereség az egész, ha belegondolok! Elsősorban az emberekkel való foglalkozás vonz, de az is lehet, hogy állatok mentésébe fordítom majd az energiáimat.
Visszaülök az iskolapadba
Szerintem nyelveket fogok tanulni, mert hiszek a régi mondásban, hogy ahány nyelvet tudsz, annyi embert érsz. No meg egy újabb nyelv megtanulásával tovább nyílik a világ. És ha utazni akarok, sosem árt, ha tudom, mit mondanak az ottaniak. Vajon hány nyelvet lennék képes megtanulni? Egy ismerősöm 16 nyelven beszél – és ebből is él –, szerintem én öttel is teljesen elégedett lennék. Az angol már megvan, de gyakorolni sosem árt. Az oroszt még elővenném szívesen, a latintudásom pedig ugyan megkopott, de egy latin nyelv megtanulásában talán mankót nyújthat egyszer. A franciát évtizedek óta szeretném alaposan elsajátítani.
Sportolok majd végre
Eddig nem sikerült rendszerességgel művelnem. De ha a gyerek kirepül, nem lesz több kifogás, viszont lesz egy csomó időm, amit erre fordíthatok. Szeretem a futást – amit csak elkezdeni nehéz –, érdekel a tánc, és imádok jógázni. Azt mondják, a rendszeres sportolást sosem késő elkezdeni vagy újrakezdeni, és mi mással őrizhetném meg a legjobban a mozgékonyságomat, rugalmasságomat, erőmet, mint ezzel. Persze lehet, hogy elkerülhetetlen, de nem szeretnék vénségemre beállt ízületektől, elgyengült izmoktól szenvedni.
Unokázom
Mert ha kirepül a gyerek, lehet, hogy egyszer saját családot is alapít. Ha pedig családot alapít, talán szüksége lesz megint a segítségemre. De ha nem is lesz létszükséglet a segítségem, azért biztosan jól fog esni, ha átvállalom a gyerekekkel kapcsolatos teendők egy részét legalább mondjuk egy-egy hétvégére. Vagy nyáron egy-két hétre. Én pedig ismét megélhetem a kisgyerekek csodás világát, kutathatom bennük a gyerekem kiskori énjét, figyelhetem, ahogy egyre inkább kibontakozik bennük az az ember, akikké majd felnőttként lesznek.
Olvass még anyaság témában az NLCafén:
- Sportolok, igen, és ettől nem vagyok “szar anya”!
- Amikor anya ágynak dől, vége van a világnak
- Egy anya vallomása: “A nap, amikor elhagytam a családomat”
