Engem baromi idegesít, hogy a magyarok még mindig nem tudnak sorban állni. Persze a politikai korrektség jegyében leszögezem, hogy igen, tudom, hogy vannak olyan magyarok is, akik erre képesek, és tisztességes sorban állók. De most nem róluk lesz szó.
Itt most azokról lesz szó, akik valamiért úgy érzik a sorban állás valami olyasmi, amit úgy tudsz siettetni, ha…
- az előtted állónak tolod a kocsidat: többször, erősebben, gyengédebben.
- bár az előtted álló még nem pakolt ki teljesen a kosarából, azért elkezded kipakolni a sajátodat a futószalagra te is.
- konkrétan beleállsz az aurájába, és lihegsz a fülébe, de lihegés nélkül is működik.
A legfurcsább sorban állós esetem az volt, amikor egy pasi, ráadásul éjszaka, beállt elém a zöldséges sorba, de akkor még fiatalabb voltam és szerény, gondoltam, nagylelkű leszek, ám legyen. Aztán, amikor a parizernél is beállt elém, szóltam kedvesen, amire ordenáré módon leüvöltötte a fejem, azonnal, rögtön. A pult mögül pedig az eladónő rémülten nézett rám, rázta a fejét, és halkan suttogta:
“Vigyázzon vele, őrült!”
Na, pont ez az a mondat, amit nem akarsz éjjel egykor egy hentespult mögül hallani…
A legrizikósabb pillanat minden pénztárnál, amikor már szép nagy a tömeg, és kinyitnak egy újabb pénztárat. Ekkor bújnak elő a soraikból az ügyeskedők: és lesznek a sorban utolsónak állókból az elsők. Mindenki úgy rohan, mintha az élete múlna rajta, és úgy érzi, itt most valamit visszakapott az élettől. Igen, mondjuk 2 perccel előbb megy ki a boltból. Én ilyenkor rezzenéstelen arccal maradok a helyemen továbbra is, hiszen biztos, hogy minimum ketten átállnak az új sorba, és én máris kettővel előbbre jutottam, pedig csak álltam.
Szóval én azokat az igazságos rendszereket szeretem, ahol egy nagy sorban kell állni, és amelyik pénztár felszabadul, oda mehetsz. Bár olyan embert is láttam, aki simán beállt egy ilyen sor elejére, és eltelt legalább 15 másodperc, mire szóltak neki, hogy a sor vége a sor végén van.
Egyszer olvastam valahol, ha valamilyen indokot mondasz, hogy miért állsz az illető elé, lehet akármilyen hülyeség, sokkal nagyobb valószínűséggel hagyja, hogy beállj elé. És lehet benne valami, mert egyszer szombat délelőtt, amikor eszméletlen sokan álltak sorban egy lakberendezési áruházban, a húgommal arra lettünk figyelmesek, hogy egy srác odamegy a sor közepén álló emberhez, és egy Jedi mozdulat kíséretében közli, hogy “én nem ebben a sorban állok”, majd fogja magát, és beáll a teljesen elképedt ürge elé. És tényleg nem szólt neki senki semmit, de ezért a poénért szerintem meg is érdemelte.
