Lili egy hirtelen ötlettől vezérelve Dániába ment egyetemre. A skandináv országban nem volt egyszerű beilleszkednie, de mégsem bánta meg a döntését, erről is részletesen mesél.
“Két éve döntöttem el, hogy biztosan külföldön szeretnék tovább tanulni, miután elmentem az Educatio kiállításra. Mindegyik standhoz odamentem, de a végén mérlegelnem kellett, hogy melyik tetszik a legjobban, és mi milyen előnyökkel jár. Mindenféleképpen külföldön és angolul szerettem volna tanulni, de pontosan tudtam, hogy nem szeretnék felvenni diákhitelt. Tavaly ősszel kiválasztottam, hogy marketingmenedzsmentet szeretnék tanulni Dániában, Horsensben. Az egyik ismerősöm ajánlotta ezt az országot, hiszen azon felül, hogy ingyenesen tanulhatsz, számos előnye van még. Nem beszéltem dánul, de rengeteg szak van angolul, nagyon magas az egyetemeken a színvonal, és az állandó vizsgák helyett gyakorlati feladatok vannak. Egyedül a VIA University College-en találtam ezt a szakot, ami érdekel.”
Más előnye is van a dán egyetemnek. Lili ugyanis már az érettségi előtt megtudta, hogy felvették, ezért egészen másként készült az érettségi vizsgájára, mint a többiek, akik rettegtek a felvételi ponthatárok miatt, és mindenáron a lehető legtöbb pontot akarták megszerezni.
“Márciusban leadtam a jelentkezésem, ami teljesen máshogy zajlott, mint a magyar egyetemekre való jelentkezés. A számtalan dokumentum mellett motivációs levelet és önéletrajzot kellett írni, és ezen kívül olyan nyelvvizsgát kellett tenni, amit külföldön is elfogadnak (IELTS, TOEFL, Cambridge). Majd májusban, a szóbeli érettségi előtt megkaptam az e-mailt, hogy felvettek. Nagyon nagy erőt adott az érettséginél, hogy tudtam, arra az egyetemre, amit a legjobban szerettem volna, felvettek, és elkezdhettem intézni a költözést. Lehetetlen volt Magyarországról lakásokat keresni, így maradtam az iskola »kollégiumánál«, ami két embernek tökéletes méretű lakás, külön-külön szobával, közös nappalival, felszerelt konyhával és fürdőszobával.”
Az első hetek kemények voltak
“Augusztus elején költöztem ki, hogy mindent elintézzek és ismerjek már, mire elkezdődik az egyetem a hónap végén. Nem mondom, hogy az első heteim egyszerűek voltak, nagyon sokszor más reakciót vártam az itteni emberektől, azt gondoltam, segítőkészebbek és nyitottabbak. Sokszor honvágyam volt, amikor valami nem úgy sikerült, ahogy szerettem volna, de ezt az érzést egyre jobban tudom már kezelni. Rengeteg különböző nemzetiségű barátom van, és mindenkiben megvan ez az érzés, főleg az elején. Az egyetem első két napjában »gólya«-napot szerveztek nekünk a felsőbb évesek, ami szerintem nagyon jó lehetőség volt az ismerkedésre. Rengeteg vicces feladat várt ránk, majd a nap végén mindenki a saját osztályával töltött el pár órát. Az osztályom nagyon motiváló, mindenki próbál mindenkivel barátkozni, és mindenben segítünk egymásnak.”
A költőpénzért meg kell dolgozni
“Miután megjött a sárga kártyám, Dániában csak ezzel tudsz munkát vállalni, elkezdtem munkát keresni. Majd találtam egy hirdetést az egyetemen, hogy olaszul beszélő diákot keresnek, részmunkaidőre, egy férfikiegészítőket áruló céghez. Rögtön jelentkeztem, örültem, hogy végre találtam munkát. Majd az interjú után kaptam egy e-mailt, hogy felvettek. Kiderült, hogy van a cégnek magyar weboldala is, így mind a magyar részen, mind az olasz részen tudok majd dolgozni. Itt tapasztaltam meg igazán, hogy mennyire fontos, hogy minél több nyelvet beszéljünk, mennyi előnye van annak az embernek, aki az angolon kívül beszél más idegen nyelvet is.”
Liliék az egyetemen csoportokban tanulnak, amit direkt úgy alakítanak ki a tanáraik, hogy ne azonos nyelvű diákok kerüljenek egy csoportba. Így gyorsan és könnyen megismerik nemcsak egymás szokásait, de a különböző országok kultúráját is. Ezen a karon csak egyetlen vizsga van a szemeszter végén, ami szintén csoportmunka, ugyanis egy projektmunkából és egy prezentációból áll, amit egy-egy csoportnak közösen kell elkészítenie. Ez nagyon más, mint Magyarországon, ahol a vizsgákra való készülés és a vizsga is általában önálló munka.
“A tanároknak nincsenek teljesíthetetlen elvárásaik, de minden órára készülni kell. Általában beadandó feladataink vannak, amiket az olvasmányok alapján kell megcsinálni, és sokszor kell prezentálni az osztály előtt, amit személy szerint annyira nem kedvelek, mert nem szeretek sok ember előtt beszélni. Az egyetem és a munka mellett szombatonként dántanfolyamra járok, ahol az első 180 óra ingyenes az európai uniós tagállamokból érkezőknek. Általában az diákok nyolcvan százaléka tanul dánul, hiszen sokkal könnyebb munkát találni és az emberek is jobban értékelik, ha dánul beszélsz hozzájuk. Nem mondom, hogy egyszerű nyelv, szerintem semelyik nyelvhez nem hasonlít igazán. Mindent máshogy írnak, mint ahogy ejtenek, és minden kérdőszavuk ugyanazzal a betűvel kezdődik…”
Lili hetente négyszer sportolni is jár, ami szintén ingyenes, és a repertoárban megtalálható a focitól a zumbáig minden az egyetemen belül. A kezdeti nehézségek ellenére egy kicsit sem bánta meg a választását, ugyanis nagyon jól érzi magát a suliban is és az országban is.
Eszter 2008-ban élt kint Dániában pár hónapot, egy úgynevezett hojskoléban, vagyis népfőiskolán tanult.
“Egy európai uniós ösztöndíjat nyertem, ami azt jelentette, hogy a tandíjamat, a szállásomat és a napi étkezésemet állta az ösztöndíj, és még egy berlini utazás is benne volt. Ami óriási különbség volt az itthoni oktatási rendszerhez képest, hogy eléggé gyakorlati óráim voltak: az outdoor órán például meg kellett tanulni szaunát építeni az erdőben (!), de mondjuk egy rajzórán is simán rajzoltunk szemrebbenés nélkül meztelen modellt. Ott ciki volt úgy kimenni egy óráról, hogy nem tettél hozzá semmit, hogy nem szólaltál meg, nem mondtad el a véleményedet. Jó fejek, de szigorúak voltak, nagyon komolyan vették a lógást. Dánia klassz és modern, csak sokat lehet ott fázni, és az élet baromi drága.“
Ha valaki nem idegenkedik attól, hogy egy új kultúrát megismerjen, és nem fél a hidegtől sem, akkor Dánia jó választás lehet, mert nagyon magas az életszínvonal, és az egyetem ingyenes. Persze az élet nagyon drága arrafelé, de egy jó ösztöndíjjal és egy kis diákmunkával ezt is át lehet hidalni.
