Vathy Zsuzsa 2017. január 7-én, szombaton, 76 éves korában tragikus hirtelenséggel meghalt. A József Attila-, Márai Sándor- és Prima díjas író, a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) és a Magyar Írószövetség tagja. Vathy Zsuzsát az MMA saját halottjának tekinti, temetéséről később intézkednek.
Az írónő 1940. április 15-én született Pápán. A Türr István Gimnáziumban 1958-ban érettségizett. Elvégezte a Veszprémi Vegyipari Egyetem olajmérnöki szakát, majd 1965-ben vegyészmérnök lett a százhalombattai olajfinomítóban. Első novellája 1968-ban jelent meg, 1970-től újságíró, 1986-tól a Képes 7 gyermekrovatának szerkesztője, 1990–92 között a Kortárs prózarovatának szerkesztője, 1992-től szellemi szabadfoglalkozású, szabadúszó író volt.
A legnagyobb sikereket kisregényeivel érte el, közülük a legismertebb a Ki látott rétisast? (1984) című. Több elbeszéléskötete is megjelent, például az Adjál nekem vasfogat (1973), a Lúdtalpbetét Adonisznak (1977), Az ősi háztető (1980), az Éjjel a fűben (1985), a Szívrepesve (1989) és a Túlélés románcai (1991). Riportjait az Úgy hívtak, hogy nyúlpatikus (1983) és a Kvarcóra, ír himnusszal (1985) című kötetekben gyűjtötte össze.
Édesapja, Vathy Gábor ügyvéd, édesanyja, Sághi Magda tanítónő volt. Férje, Lázár Ervin Kossuth-díjas író volt. Házasságát, a két író közös sorsát, sorsközösségét Életünk, halálunk (2007) című drámai vallomásában örökítette meg.
Vathy Zsuzsa a József Attila-díjat 1986-ban kapta meg, és ugyanebben az évben elnyerte a Móra Ferenc Könyvkiadó nívódíját és Az Év Könyve jutalmat. 1990-ben a Magvető Könyvkiadó nívódíjasa lett. A Nagy Lajos-díjjal 1995-ben ismerték el, a Szobotka-díjat 1996-ban kapta meg. 2010-ben négy évtizedes prózaírói munkájáért és az Angolpark című novelláskötetéért Márai Sándor-díjat kapott. 2013-ban Prima-díjjal ismerték el. 2015-ben a Magyar Érdemrend Tisztikeresztje polgári tagozat kitüntetésben részesült.
Vathy Zsuzsa és Lázár Ervin 2005-ben (Wiki)
