Nagy port kavart a nemrégiben kötelezően bevezetett szülőtartás. Az idős családtagokról való gondoskodás ugyanis sokba kerül: legyen szó pénzről vagy beletett időről, munkáról, szeretetről vagy éppen türelemről. Mindez akkor kerül szóba, ha az idős szülő nem képes már magát egyedül vagy a feleségével/férjével együtt a saját otthonában ellátni. Sokszor egyébként az is előfordul, hogy a még aktív, életerős szülő dönt úgy, hogy beköltözik egy otthonba, mert társaságra vágyik, és nem akar terhet jelenteni később a családjának. Ezek a ritkább esetek, a leggyakoribb az, hogy akkor kezdenek el a családok megfelelő otthont keresni, amikor kiderül, hogy egyedül nem megy tovább…
Sokféle megoldás lehetséges:
- lehet az önkormányzattól segítséget kérni a házi gondozáshoz,
- lehet magánúton felfogadni házi gondozókat, ez azonban elképesztően sokba kerül,
- vannak, akik otthon maradnak a szeretteikkel, és amíg lehetséges, addig ápolják,
- megint mások öregek otthonába költöztetik a szülőket,
- és persze tartósan kórházba is kerülhet az, aki annyira beteg.
Mutatjuk, mi mennyibe kerül!
Házi gondozást az önkormányzattól lehet kérni, azonban minden településen más-más lehetőségek vannak erre. Azoknak az idős embereknek és családjaiknak lehet segítség ez, akik képesek még az önálló életre, de bizonyos feladatok elvégzése nehézséget okoz számukra. A gyakorlatban a házi gondozó egy nap egyszer kb. egy-két óra hosszára meglátogatja az idős embert, és mondjuk, bevásárol, vagy segít fürdeni, kiváltja a recepteket, esetleg rendet rak a lakásban. Januártól egyébként az ingyenes házi gondozás feltételei is szigorodtak: míg eddig napi 1-4 óra közti ellátásra lehetett jogosultságot szerezni, januártól a szerződésben már nem szerepel, hogy kinek hány óra jár. Nem lesz így könnyű dolguk a gondozóknak sem, hiszen rájuk több beteget oszthatnak ki az eddiginél. A pénzért igénybe vehető házi gondozást ugyanakkor bárki kérheti majd, aki meg tudja fizetni, függetlenül attól, hogy az állapota szükségessé teszi-e.
Házi gondozás magánúton: természetesen erre is van lehetőség, de az árak elképesztőek:
- Napi 3 órás ellátás napszaktól függetlenül 7–20 óra között vehető igénybe. Igénytől függően heti egyszeri vizittől, akár a hét minden munkanapján történő látogatásig. Azoknak az időseknek ajánlják, akik elsősorban bevásárlásban, fürdetésben, mindennapi ügyeik intézésében szorulnak segítségre, vagy csupán egyedül érzik magukat, és szeretnének egy jót beszélgetni valakivel. Ár: 3600–4500 Ft/alkalom
- A napi 8 órás ellátást azoknak az idős betegeknek ajánlják, akik egyáltalán nem képesek önállóan ellátni magukat, illetve akik nappali felügyeletre szorulnak, mert azt a hozzátartozók nem tudják megoldani. Ár: 9600–12 000 Ft/alkalom. A végső ár függ a beteg állapotától, a látogatási alkalmak számától és az elvégzendő feladatoktól is.
- Az éjszakai gondozás 12 órás felügyeletet jelent 20–8 óra között. Igény szerint a hét minden éjjelére tudnak gondozót biztosítani, akár hétvégére is. Ára: 18 000 Ft/éjszaka.
- A 24 órás ellátást a súlyos állapotú vagy végső stádiumban lévő betegeknek ajánlják, akik egyáltalán nem képesek önállóan ellátni magukat, gyógyszereiket bevenni, illetve akiknek ellátása napi 24 órás szakfelügyeletet igényel. Ennek ára 152 000 Ft/hét, vagyis 608 000 forint havonta.
Idősek otthona
Nádasi Jenő, az NLCafénak nyilatkozó idősek otthona szakértő azt mondja, hogy ő nem tart a kötelező szülőtartás miatt a tömeges perektől. Szerinte a lehetőségek palettája igen széles, és szinte mindenki találhat magának megfelelő konstrukciót, ha idősek otthonában való elhelyezésben gondolkodik. Perek pedig csak akkor jöhetnek, ha valaki nem teljesíti a szerződésben tett vállalását, ezért fontos úgy keresgélni, hogy hosszú távon is megfizethető intézményt keressen az, aki ezt az utat választja.
“Sajnos nagyon rossz tapasztalataim vannak, és ez nem az elhelyezésre váró idős emberekre vonatkozik, hanem a családtagjaikra. Mire odakerülnek a szülők, nagyszülők, hogy gondoskodni kell róluk, addigra valahogy eltűnik a ház, az autó, egyszóval kisemmizik őket a családtagjaik. Pedig nálunk a családok nagy része élete során vesz magának lakást, házat, és abban él. Számtalanszor előfordult már, hogy jól szituált budaiak próbáltak szociálisan rászorult alapon helyet szerezni családtagjaiknak egy állami idősek otthonában csak azért, mert nem akartak pénzt költeni a szüleikre, holott lett volna miből. Nagyon sokszor látom azt, hogy az idős emberek a saját családjuk elől menekülnek otthonba. A legtöbb esetben nem házaspárok akarnak beköltözni, hanem az egyedül maradt férj vagy feleség. A magány a második dolog, ami elől menekülnek, és nem akarnak terhet jelenteni a családjuknak. Ma Magyarországon az átlagnyugdíj 115 ezer forint körül mozog, persze, tisztában vagyok azzal, hogy vannak olyan idős emberek, akik ennél sokkal kevesebből élnek. Egy ilyen nyugdíjból állami idősotthonra telik leginkább, amely általában a nyugdíjuk 80 százalékát kéri el a havi térítési díjra.
Amikor nincs más megoldás
Eszter anyukája 77 évesen már nem tudta ellátni magát, és a lánya is nagyon aggódott érte, hiszen sokat volt egyedül. Így sok vívódás után elkezdett olyan helyet keresni az édesanyjának, ahol jól érezheti magát, és ki is tudják fizetni a költségeket.
“Sajnos az utóbbi egy-másfél évben nagyon sok helyen jártam, rengeteg időt töltöttem azzal, hogy az édesanyámnak helyet találjak, mert már nem lehetett egyedül hagyni őt a saját lakásában. Az egyik szemére már szinte semmit sem lát, és az általános állapota is nagyon leromlott. Hiába mentem hozzá hetente háromszor, és vittem neki meleg ételt, ez a segítség már nem volt elég.
Hozzánk azért nem tud költözni, mert a lakáson belül nem tudna közlekedni a lépcsők miatt, és a felügyelete úgy sem lenne megoldva, mert én is és a férjem is egész nap dolgozunk. Hiába nem akart otthonba menni, nem láttunk más utat. Igyekeztem a lehető legjobb és a legközelebbi helyet kiválasztani, hogy hetente legalább kétszer tudjam őt látogatni. Mivel én vagyok az egyetlen gyereke, így igazából én vagyok az egyetlen látogatója is. Az anyukám a lakását nem akarja eladni, ezért olyan helyet kellett keresnem neki, ahol nincs induló tőke, vagyis egyszeri befizetés. Így a magánintézmények ki is estek azonnal a rostán, maradtak az állami és az egyházi fenntartású helyek. Végül egy olyan helyre esett a választásunk, ami egyházi fenntartású, nincs beugró, és az anyukám 150 ezer forintos nyugdíja nagyjából fedezi is a költségeket. Azért mondom, hogy nagyjából, mert ennyit fizetünk havonta, de ebben még nincsenek benne a gyógyszerei, amit meg kell vennem neki még pluszban. Az alapgyógyszereket egyébként az otthon adja, ez benne van a költségekben. Egy 4 ágyas szobában fekszik, és azt látom, hogy nagyon emberségesen bánnak az idősekkel. Mindenhol tisztaság és rend van, mindennap fürdetik az anyukámat, a három főétkezés mellett tízórait és uzsonnát is kapnak, és vannak szervezett programok is. Ebbe az otthonba nem lehetett saját bútort vinni, más helyeken azonban láttam, hogy van lehetőség egy-egy olyan bútor vitelére, ami valami miatt fontos a beköltözőnek.”
“Az alapellátásban az is benne van, hogy gyógytornász foglalkozik az anyukámmal, ami nagyon jót tesz neki, egyre jobb a mozgása. Ezen kívül minden mást én veszek és viszek neki, új ruhát vagy pizsamát, pipereholmit és egyebeket. Az természetes, hogy minden alkalommal, amikor megyek, viszek neki egy kis édességet, vagy valamit, amit szeret, pont úgy, ahogyan egy kórházi látogatásnál. Ha minden összeszámolok, akkor havonta 30 ezer forintot biztosan elköltök pluszban, és ebben még nincs benne a benzinpénz. A szobájukban van tévé, de csak azért, mert az egyik lakó vitt be, egyébként a közös helyiségben, a társalgóban van lehetőség tévézni. Ha az anyunak bármilyen orvosi problémája van, mondjuk a fogával, akkor nekem kell őt elvinnem a szakrendelésre, innen csak beutalót kap. Minden héten látja az időseket orvos, egyébként a beköltözés egyik feltétele volt, hogy a háziorvos ezentúl az intézmény orvosa legyen. Természetesen ha nagy a baj, akkor a személyzet hívja a mentőket, és kórházba viszik a beteget. Hét közben van állandóan ügyeletben nővér, hétvégén azonban nincs. Azt is fontos megemlíteni, hogy minden intézménynek létezik egy saját házirendje, amit be kell tartani, mert különben lehetetlen lenne az együttélés.”
Jelenleg három fő kategória van: állami, egyházi és alapítványi/magánfenntartású bentlakásos intézmények
A magánotthonok szinte mindegyike kér úgynevezett egyszeri térítési díjat, ez holtig tartó bérleti jogot biztosít, vagyis ennek befizetésével a kiválasztott apartmant használhatja az idős, amíg az otthonban él. Emellett természetesen havidíjat kérnek, ami minden esetben a teljes ellátás költségeit fedezi. Ennek a díja intézményenként eltérő. Magyarországon a térítési díjak tekintetében – mind az egyszeri, mind a havidíjat nézve – Budapesten és közvetlen környezetében a legdrágább egy idősotthoni elhelyezés.
A térítési díjak tehát területenként is megoszlanak: Budapest és szűkebb-tágabb vonzáskörzete, leginkább Pest megye a legdrágább mind az egyszeri, mind a havidíj tekintetében. A fővárostól távolabb eső megyékben, az ország nyugati területének, valamint a Balaton környékének kivételével, ezek a díjak már valamivel kedvezőbbek. Az idősotthoni elhelyezésben az apartman fogalma egy kb. 20-24 négyzetméteres lakrészt jelent, ami egy szoba, egy fürdőszoba egy pici közlekedővel, esetenként teakonyha, és/vagy terasz/erkély is beletartozhat.
A kétszemélyes apartmanok ára is duplázódik, de nagyságrendileg 10–60 millió forintig bezárólag kérhetnek az intézmények egyszeri díjat. Egy átlagos színvonalú magánotthonban az egyszeri térítési díj egy személyre Budapesten kb. 5-6 millió forinttól indul. Pest megyében ez az összeg valamivel alacsonyabb, már 4-5 millió forinttól is be lehet költözni egy-egy otthonba.
Létezik olyan konstrukció is – nem minden alapítványi/magánintézményben, csak bizonyos esetekben –, amikor egyszeri térítési díj megfizetése nélkül, csak havidíjas konstrukcióban felveszik az időseket, ugyanúgy apartmanos vagy egyágyas elhelyezésben. Ezekben az esetekben viszont annyi az eltérés, hogy a havidíj mértéke jóval magasabb összeg lesz, mintha fizetnének egyszeri térítési díjat.
Egyházi intézmények
Az egyházi fenntartású intézményeknél nem kritérium a vallási hovatartozás, és általában az ország bármely területéről fogadják a jelentkezőket. Egyházi otthonok is gyakran kérnek egyszer fizetendő adományt – nem minden esetben –, melynek mértéke néhány százezer forinttól kezdődik. Az egyházi otthonok havi térítési díjai hasonlóképp alakulnak, mint az állami/önkormányzati intézmények esetében, azzal a kivétellel, hogy itt nem végeznek vagyon- és jövedelemvizsgálatot. Ezeknél az otthonoknál a legtöbb esetben van egy meghatározott intézményi térítési díj, amit a havi teljes ellátás költségeinek fedezésére kérnek el.
Az állami intézmények
Az állami intézmények mindegyikében van egy meghatározott havi térítési díj. Amennyiben az idős jelentkező nyugdíja és egyéb jövedelme ezt az összeget nem éri el, abban az esetben – vagyon- és jövedelemvizsgálatot követően – meghatároznak egy úgynevezett személyi térítési díjat, ami nem haladhatja meg az idős ember nyugdíjának 80%-át. Ez a legelérhetőbb jelenleg az átlagnyugdíjasok számára, ezért nem véletlen, hogy az állami intézmények teljes kihasználtsággal működnek, hosszú – sok esetben többéves – várólistákkal. Ezekben az intézményekben az elhelyezés a legtöbb esetben többágyas szobákban történik. A közös mosdók és fürdőszobák a folyosóról nyílnak – a legtöbb esetben. Női és férfi ellátottak külön szobában laknak, házaspári elhelyezésre nincs mindenhol lehetőség. A helyhiány miatt a legtöbb esetben saját bútor bevitelére nincs, vagy csak korlátozottan van lehetőség.
Általános programok, szolgáltatások (némelyik térítéses)
- intézményi könyvtár használata,
- ünnepélyeken, rendezvényeken való részvétel,
- színházlátogatás,
- egyéni gyógytorna,
- vendégétkeztetés,
- internet a közösségi helyiségekben,
- intézményen belüli kulturális programok,
- kirándulás,
- mozgásterapeuta,
- egészségmegőrző programokon való részvétel,
- a vallásgyakorlást igény szerint általában valamennyi ellátott számára biztosítják.
Vannak, akik úgy gondolják, hogy szívesebben gondozzák a saját otthonukban a szüleiket. Persze ehhez megfelelő nagyságú lakás is kell, és nem árt gondoskodni olyan fürdőszobáról, ami zuhanyzófülkés. És persze kell hozzá egy olyan felnőtt, aki otthon tartózkodik, vagy azért, mert nyugdíjas, vagy azért, mert feladja a munkahelyét az anyukája vagy az apukája kedvéért. Érdemes számolni azzal is, hogy fizikailag is nagyon nehéz egy beteg idős embert mozgatni, nem is mindenki képes erre. Ildikó is azt gondolta, hogy menni fog, és évekig gondozta is az édesanyját, de aztán egyszer csak már ő sem bírta tovább.
“Természetes volt számomra, hogy a nyolcvanéves anyukám hozzánk költözik, örömmel vállaltam. Amíg fel tudott kelni, addig nem is volt semmi baj, ám ahogyan egyre romlott az állapota, úgy vált egyre nehezebbé a gondozása. Percenként kiabált, szinte óránként kellett tisztába tenni, amit egyre nehezebben bírtam fizikailag is. Én sem vagyok már fiatal, lassan hetven leszek, egyedül már megfürdetni sem tudtam. És nem az akarat vagy a szeretet hiányzott, hanem egyszerűen belefáradtam, közel tíz évig bírtam. Az utolsó egy évben szinte nem is aludtam, mindig történt valami. Nekem szerencsém volt: nagy a családunk, és a húgom átvette anyukám gondozását, én pedig pihenhetek egy kicsit. Néha így is lelkiismeret-furdalásom is van, hogy már nincs velem.”
Ildikó nyugdíjasként nem mondott le a fizetéséről, hogy ápolja édesanyját, de vannak olyanok is, akik ezt is megteszik. Az ápolási díj havonta, amit ezért cserébe lehet igényelni 30 ezer forint körüli összeg, vagyis nagyon kevés, a legtöbben nem tudják vállalni ezt a megoldást, hiszen egy felnőtt fizetése esik ki így a családi kasszából. A lehető legjobb esetben pedig a szülők egészen halálukig egészségben élnek, és nem szorulnak rá senkinek a segítségére sem…
